Nagy Gáspár: Ahogy keresztül a nyár

B. I. barátomnak, nemzedéktársamnak

2020. augusztus 16., 10:56 , 1019. szám

Még nyárnak mondja magát

suhanásnak és csobogásnak
ahogy keresztül életeden…
még fénynek és nevetésnek
zápornak csillaghalálnak
ahogy hullik át két kezeden
a por és a pára virága
s mintha füzéréül az éjnek
akart volna üzenni magának
a nyár még egyszer épp Teveled.

 

(Post scriptum)
De csak a versed jött
és verseid könyve
benne hajladoztak
a nyárban a nyírek
törzsükbe dedikáltad nevedet –
de várom Barátom
Szent István hetében
a megígért levelet.

 

 

Nem lehet könnyű dolga annak, aki felettébb tárgyszerűen, egzaktul szeretné megragadni ezt a költeményt. Már a címe sem enged magához közel. Persze értjük: azért kell ilyennek lennie, mert pont az idő megragadhatatlanságát érinti. Mintha annak épp az illékony, a formálásnak ellenálló természetét érintené alapvetően.

De van másik megközelítés. Az, hogy a költeménynek ilyen alcíme lett: B. I. barátomnak, nemzedéktársamnak, és hogy a második versszak elején a Post scriptum kifejezés áll, nos, ez megfellebbezhetetlen utalás a személyességre.

Igen, egy levél ez a költemény. Episztola, melyben egy elmaradt baráti találkozást fájlal a szerző eredetien. A meghitt barátságon túl viszont feltűnik egy érdekes dolog. Hogy B. I. és N. G. között – nevezzük most N. G.-nek a versbeni beszélőt –, a személyesség természetes részévé vált a „Szent István hetében” kifejezés. Feltűnik, hogy ilyen értelemben nincs különbség személyes és közösségi vonatkozások között. Ez pontosan illeszkedik az egész Nagy Gáspár-i életműbe, ahol nincs külön történelmi távlat és aktualitás, nincs egymástól elválasztva kereszténység és korszerű életérzés. Nagy Gáspár mintha előre vetítené azt a mai életérzést, amely egyre népszerűbbé válik; komoly politológusok állítják ugyanis – a fiatalság szavait használva –, hogy a nemzeti, a keresztény-konzervatív attitűd egyre inkább „trendi, szexi, fancy”…

Penckófer János