Vasárnapi üzenet: 2020. augusztus 16.

2020. augusztus 16., 08:48 , 1019. szám

Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. (II Mózes 40:34)

A kijelentés könyve rengeteg népnek adott erőt nagy nyomorúságok között. Isten, miként kihozta Izrael népét a nyomorúságból, akként velünk is tud csodát tenni. Ekkor adta Isten a páskabárányt, amely előre mutatott az úrvacsorára. Továbbá a keresztségre mutat Isten népének a vízen keresztüli megmenekülése a Vörös-tengernél. Ekkor adja az Úr a tízparancsolatot is, s mindezek azt üzenik számunkra, hogy lehet még változás! A könyv elején egy rabszolganépről olvasunk, akikről tudjuk, hogy Isten népe, csak semmi nem látszik ebből az életükön. Látjuk, ahogy megölik a gyermekeiket, jövőtlenek, elnyomottak. A könyv végén azonban egy olyan népet látunk, amelyik körbeveszi Isten sátorát. Istennek a vezetésével és drága szeretetével indulnak el az ígéret földje felé. Ma bennünket is vezetni akar Isten a felé az ígéret földje felé, melyről a Jelenések könyvében olvashatunk.

Isten jelenlétét különös módon élte meg a nép. Volt, hogy menni akartak, de az Úr maradásra kényszerítette őket. Olyan is előfordult, hogy már pihenni akartak, amikor az Úr még tovább vezette őket. Ennek ellenére Izrael népe sosem indult el Isten nélkül, mindig Ő ment elöl, mutatva az utat. Ezt kell megtanulnunk nekünk is, hogy ne várjuk Isten áldását, amikor a saját utunkon indultunk el, s amikor egy olyan útra indít az Úr, amelyikre nem szívesen mennénk, induljunk bátran, mert meg fogjuk tapasztalni áldásait.

Isten minden reggel mannával táplálta népét. Még reggel össze kellett szedni a mennyei eledelt, különben elolvadt. Jó lenne megtanulni ma is Isten népének, hogy már kora reggel Isten elé álljunk, várva vezetését.

Aztán felhívja Mózest az Úr a Sínai-hegyre, hogy közölje vele a parancsolatokat, azonban mindeközben a nép megszegi a szövetséget, és egy aranyborjút kezd imádni. Isten haragja felgerjed mindezek miatt, és csak Mózes közbenjáró könyörgése révén enyhül meg. A szövetségben, a szövetségszegésben s az új szövetségben ott van az emberiség története, az evangélium. A teremtés, a bűneset s végül Jézus Krisztus váltsághalála révén az Újszövetség.

Amikor Isten megteremti a világot, azt mondja: „ íme minden igen jó”. Ugyanígy, amikor elkészül a szent sátor, Mózes végigtekint rajta, és azt mondja: „jó”. Ebben a bűn által megrontott világban a szent sátor egy új teremtés, mely végigkíséri a népet a pusztai vándorlás során, és amely annak az ígéretnek a megtestesítője, hogy Isten velünk van életünk során. Ma is mindenhol jelen van Isten, de az istentisztelet az a hely, ahol biztosan lehet vele találkozni. Az Isten jelenlétében való élésből lesz majd a szolgálat, Isten országának építése. Adja Isten, hogy így legyen!

Barta Ferenc
barkaszói és rafajnaújfalui református lelkész

(szerk. Tóth János)