Szép Ernő: Az augusztusi pénzhiány

2020. augusztus 30., 12:05 , 1021. szám

A pénzhiány nem újság nálam

S nem újság Pesten senkinél,
Látott már bennünket letörve
Az ősz, tavasz, nyár és a tél.
De oly csekély, mint épp e hóban,
Nem volt a pénz egyáltalán –
Egy új, nagy átok lóg fölöttünk:
Az augusztusi pénzhiány.

 

Úr voltam én még júliusban,
Volt nálam egy-két pénzdarab,
Melyről balgán feltételeztem,
Hogy augusztusra megmarad.
Hová lettél törvényes ércpénz?
S a bankjegyen te szende lány? –
Elvitte, elrabolta őket
Az augusztusi pénzhiány.

 

Miként a templom egerének,
Olyan rosszul megy most nekem,
S ezt Pesten százezred-magammal
Augusztusnak köszönhetem.
Szegényen indultunk e hónak
A kiizzadt házbér mián
S fölénk borult búsan, sötéten
Az augusztusi pénzhiány.

 

És aki némi pénzt tartalmaz,
Az messze-messze mind üdül,
Ó, nem lehet semmit kisírni
A kiadóknak zsebibül.
Nyaral a kedvenc uzsorásunk
S a bankdirektor, a zsivány –
Előleget, kölcsönt kizár most
Az augusztusi pénzhiány.

 

Ilyenkor mászik omnibuszra
A snassz lumpok komor sora,
Ilyenkor két tojás pohárban
A kávéházi vacsora...
Én istenem, ha medve volnék,
A sablont megszakítanám:
A nyarat aludnám át s téged,
Bús augusztusi pénzhiány.

 

 

Az irodalomtörténet-írás számon tartja, hogy a huszti születésű Szép Ernő nemigen volt takarékos ember. Bohém életet élt a fővárosban, és ha több pénze akadt, azt elutazta, elszórakozta. Élte életét – így is mondhatnánk. Ha viszont az a bizonyos Tücsök jutna eszünkbe a Jean de La Fontaine-meséből, aki egy csöppet sem szívelte a Hangya életét – egész nyáron a szorgoskodást, a folytonos szaladgálást, cipekedést, szervezkedést, a gyűjtést-halmozást –, akkor még inkább mosolyra fakaszt szerzőnk megidézett pénzállapota és Az augusztusi pénzhiány.

Abban a mesében tudniillik Tücsök tél elején fordul a Hangyához egy kis búzáért, nehogy felkopjon az álla. Hangya végső soron ezen háborodik fel; a túl korai hozzáfordulás miatt. Mit szólna akkor egy augusztusi kölcsönkéréshez?

Az augusztusi pénzhiány derűs, bohém, sőt, kópés költői megszólalás. Könnyed verselés, derűs gondolkodás, hiába utal igen súlyos gondra. Ezért vált ki mosolyt az emberből, mindegy, hogy hangya avagy tücsök a természetünk. Vagy lehet, hogy titokban tücskök vagyunk mind? Mert legyünk őszinték: ugyan mit gondolnánk – fölháborodnánk vagy derülnénk? – egy ilyen költemény-címen: A tizenkét hónapos pénzhiány…

Penckófer János