Vasárnapi üzenet: 2020. augusztus 30.

2020. augusztus 30., 08:42 , 1021. szám

„Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége.” Máté 21:34–38

Krisztusban kedves testvérek! Minden magát hívőnek, vallásos kereszténynek, templomba járónak ismerősek a gonosz szőlőművesekről szóló példabeszéd szavai.  Az újszövetségi Szentírásban megtaláljuk a Márk és a Lukács szerinti evangéliumokban. A keleti egyházak liturgikus (istentiszteleti) beosztása szerint egy év alatt többször is halljuk ezt a példabeszédet. Miért? Mert, annyira fontos mondanivalója van a hívő ember számára.

Amikor Jézus szőlőről és szőlőművelésről beszél, olyan gondolatokat vet fel, amelyek nagyon közel állnak az őt hallgató zsidók szívéhez. A szőlő, a szőlőskert jelzi Isten és ember viszonyát, a választott nép hivatását és az üdvösséget. A választott nép, az egyház és egyházi közösség, mi, keresztények, Isten szőlője vagyunk, amelyért Isten mindent megtett, aki joggal várta el, hogy a szőlő termékeny legyen. Isten mindent megtett, de a szőlő olykor mégis terméketlen marad, mert a művesek nem Isten szívével gondozzák azt.

A gazda azért küldi szolgáit, hogy beszedjék a termést. Ez megalkuvást nem tűrő feladat. Az igaz élet gyümölcsei helyett nem gyűjthetünk csecsebecséket, selejtes kincseket vagy gondolatokat. Mai nyelvre lefordítva mit is jelentene a példabeszéd? A képlet egyértelmű: a gazdának jogosan járó termést a művesek nem adják oda, a szolgákat megverik, megölik, még az örököst is. Ma más megoldást választanánk: egyezzünk meg, osztozzunk. Hányszor kompromisszumot kötünk, nemcsak anyagi javakról, de megalkudni próbálunk az evangélium értékein is. A mai problémák gyökerei, hogy mi magunk, mi keresztények is megalkuszunk az evangéliumi erkölcs, a család, a házasság szentsége, a közélet sok-sok selejtjével. A hitben és vallásosságban kitartó igaz termés helyett félig vagy egészen romlott gyümölcsöket dédelgetünk és gyűjtünk be magunknak.

Kedves testvérek! Választás előtt állunk: kihez akarunk tartozni? Akiket kidobnak vagy akiket beengednek? Akiket megvernek, vagy akik másokat vernek? Akik vállalják a halált, vagy akik maguk válnak gyilkosokká? Az Isten szolgáinak a világgal szemben állandóan az a sorsa, hogy lenézik, kigúnyolják, ha az érdek úgy kívánja, megverik és meg is ölik, a kereszténység értékeit nevetségessé teszik, kirekesztik. Nekünk azzal a Krisztussal kell azonosulni, aki éppen azzal győzte le a világot, hogy őt legyőzték. „Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudván minden rosszat mondanak ellenetek énérettem. Örüljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben!”

Szűcs Ferenc
barkaszói görögkatolikus áldozópap