Vasárnapi üzenet: 2020. szeptember 6.

„Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Máté 11,29)

A héten megkezdődött az oktatás. Nagy bizonytalanság előzte meg a tanévkezdést, és a szokásosnál is nagyobb várakozás, hiszen március óta nem volt oktatás. Szülők, gyerekek és tanárok egyaránt várták, hogy végre elkezdődjön a tanulás. És még mindig bizonytalan, hogy végig tudjuk-e vinni a tanévet, vagy közbeszól a karantén.

Fenti igénkben Jézus is tanulásra hív bennünket. Az Ő iskolájában nincs kényszerszünet és nincs karantén. A tanulás megállás nélkül folyik, és élethosszig tart. És micsoda tantárgyakat tanulhatunk...! Nem algebrát, mértant vagy csillagászatot, hanem egyéb fontos, használható dolgot. Jézus szelídségre és alázatosságra akar megtanítani bennünket. Azt hiszem, ránk is fér ez a két fő tantárgy.

Mikor közösségünk fenyegető üzeneteket kap, újabb és újabb határzárakról hallunk, életünket és szabad mozgásunkat ellehetetlenítő politikai döntések születnek: görcsbe rándul a gyomrunk, és kedvünk támad valami nagyon csúnyát mondani. Gyakran úgy érezzük, visszaélnek a türelmünkkel, és politikai játszmák áldozatai vagyunk. Ilyenkor a szívünkben mindenféle érzést felfedezhetünk, csak épp a szelídséget és alázatosságot nem. Tehát szükségünk van rá, hogy ezt a két tulajdonságot Jézustól tanuljuk.

A mi Urunk is távol élt az Ő mennyei otthonától önként vállalt száműzetésben a Földön. Ellenségek között, meg nem értve élt itt. Ellene fordultak a vallási vezetők, a politikai hatalmasságok (Heródes vagy Pilátus), sőt saját barátai sem értették. És ő mindezt alázatosan és szelíden viselte. Sőt alázattal hordta a keresztet is, mert tudta, hogy mindez Istentől kapott küldetése. A sértéseken nem csattant fel, a megaláztatást békével hordozta, és alázatosságával jutalmat nyert az Atyától. Embereket hódított meg az Atya szeretetével, és végül Isten felmagasztalta Őt mindenki fölé.

Alázatot és szelídséget kell tanulnunk Jézustól. Hogyan tudta a mi Urunk véghezvinni küldetését? Erőszakkal? Politikai játszmákkal? Kényszerrel? Nem, szelíd szeretettel! Tanuljuk meg tőle elviselni a bántást is. Nem ütni vissza. És Ő azt ígéri, hogy „megnyugvást találunk a lelkünknek”.

Kedves Olvasó, volt már olyan, hogy bosszút álltál a téged ért igazságtalanságért? Hogy magad büntetted meg a vétkest? Vagy sértődötten hangot adtál csalódottságodnak? Milyen érzés volt ez?! Utána béke és megnyugvást töltött el?! Be kell valljam, ilyen helyzetekben engem inkább a lelkiismeret terhel. Sokkal nagyobb megnyugvás a bosszúállást Istenre bízni, és szelíden hordozva a bántást az ellenség felé is szeretettel fordulva menni tovább Isten útján.

Most ennek a tanulására nyílt alkalmunk. Adja Isten, hogy jól vizsgázzunk! Ámen.

Kacsó Géza
bátyúi református lelkipásztor