Vasárnapi üzenet: 2020. szeptember 20.

2020. szeptember 20., 08:42 , 1024. szám

„Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei” (Efézus 5:1)

A követés feltétele, hogy folyamatosan szemmel tartsuk azt, aki előttünk jár. Ha egy pillanatra is elveszítjük szemünk elől azt, akit követtünk, akkor bizonytalanná válik az út folytatása és a célba érkezés is. Ezért nagyon fontos, hogy a szemünk mindig az Úrra nézzen, aki folyamatosan előttünk jár. Ahogyan vezette egykor népét a pusztán át, úgy vezet bennünket is egészen addig, míg el nem érjük az ígéret földjét, a lelki Kánaánt. Látod-e Istent, aki előtted jár? Érzed-e naponta, hogy a Szentíráson keresztül személyesen hozzád szól, a te kérdéseidre ad választ, a te sebeidet próbálja begyógyítani, a te szívedre igyekszik beszélni? Isten nem általánosságban beszél, hanem személyesen szólít meg. Jézus egyenként ment oda azokhoz, akiket el akart hívni, s mindegyikhez így szólt: „Kövess engem!” Őáltala lehetünk szeretett gyermekei az Atyának. Nagyon fontosak ezek a szavak, hogy „szeretett gyermekei”. Ebből megtudjuk, Isten hogyan tekint ránk, s hogy ő nem közömbösen szemléli az életünket, hanem szerető édesapaként gondot visel rólunk, ahogyan tette Izráellel, akiket a pusztában is táplált.

Krisztus maga is beszélt a követés feltételeiről. Amellett, hogy folyamatosan az Úrra nézünk, szükséges az engedelmesség is. Bármilyen úton is vezet Isten, sohasem tehetem előrébb azt, amit a saját érdekem kíván meg. Ha neki úgy tetszik, hogy a nehezebb úton vezessen, hogy valamit elvegyen az életemből, ami akadályozhat a követésben, akkor azt el kell fogadnom, akkor is, ha nehezemre esik. Isten követésének ára van. Jézus ezt így fogalmazta meg: naponta meg kell tagadni önmagunkat, felvenni a tőle kapott keresztet és úgy menni utána. Semmiképpen sem bánkódva, hanem örömmel, hisz utunk az örök boldogság felé vezet, ahol majd százszorosan visszakapunk mindent, amit itt Isten követésében el kellett veszítenünk. Gyakran hangsúlyozom, mert magam is meg vagyok bizonyosodva felőle, hogy Isten még nem maradt adósa egy embernek sem.

Isten nem szegénnyé, hanem gazdaggá akar tenni. Aki a Föld összes kincsét birtokolja, az sem tud neked olyan gazdagságot adni, mint mennyei Édesatyád. Hiszen Krisztusban bűneid bocsánatát, örök életet és itt a földön testvéreket kapsz. Nekik pedig segíteniük kell egymást, az idősebbeknek a fiatalabbakat, a hitben érettebbeknek fel kell karolniuk a gyengébbeket, akik talán nem is olyan rég indultak el ezen az úton. Ez nem versenypálya, itt együtt kell haladnunk. A testvérek éppen ezért imádkozzanak együtt, a kísértő támadásai ellen küzdjenek együtt, a szerető Isten előtt hódoljanak együtt. A Krisztusban testvérek nem engedhetik el egymás kezét, nem lehetnek közömbösek akkor, ha egyikük szenved közülük, s nem lehetnek irigyek egymásra, ha valami a másiknak jobban sikerül. Tudjuk, hogy akik Krisztusban az Atya gyermekeivé lettek, mindnyájan ugyanazon örökségen osztoznak. Légy jó testvér és engedelmes gyermek! Figyelj arra az Istenre, aki előtted jár, és a testvéredre is, aki melletted megy az úton! Ámen.

Barta Attila,
a Fornosi Református Egyházközség lelkipásztora