Vasárnapi üzenet: 2020. szeptember 27.

2020. szeptember 27., 08:37 , 1025. szám

Szeptemberben nemcsak az iskolai tanévet kezdjük, hanem az egyházi ünnepeink sorát is. Mint ahogy az iskolában is megismerkedünk az új leckékkel, és a házi feladatokban megtanuljuk ezek alkalmazását, ugyanúgy az egyházi év elején is fontos leckét kapunk Szent Pál apostolnak a Filippiekhez írt levelén keresztül.

„Ugyanaz az érzés legyen bennetek, ami Jézus Krisztusban volt. […] Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”   (vö.: Filippi: 2,5–8)

Hogyan is állok én ezzel az érzülettel? Hordozom-e ebben az istenképűséget? Nagyon sok mozzanata lehet ennek, de én csak egyre hívom fel a figyelmet – ez pedig a siker és sikertelenség kérdése.

Krisztus önkiüresítését és engedelmességét meghatározta az igazság érzülete, annak az igazságnak, amely nem látszólagos siker vagy sikertelenség, hanem amely az Atya akarata, és örökérvényű. Ezért minden tette ehhez igazodik, és nem ahhoz, hogy milyen sikert ér el vele, mennyien tapsolják meg, mennyien ujjonganak körülötte. Vállalta a megaláztatást és a megszégyenülést, a legmegvetettebb halált is, a kereszthalált.

Nekünk, keresztény embereknek, akik az egyházban Krisztus képmásai vagyunk, van-e bátorságunk vállalni a megszégyenülést, a megaláztatást az igazságért? Vagy mindent ahhoz mérünk, mennyire leszünk ezáltal népszerűek, mennyire fogadnak el, milyen színben látnak minket? Hányszor féltünk megtenni valamit, mert féltünk, hogy nem értik meg, még talán ki is nevetnek és megsértenek? Hányszor tettük inkább azt, amiben biztosak voltunk, hogy sikerrel jár mások előtt, még ha tudtuk is, hogy nem ezt kell tennünk?

Fontos, hogy „házi feladatként” megtanuljuk alkalmazni ezt a leckét! Számunkra, Kárpátalján élő magyar keresztény emberek számára, akik a kisebbségi létünk miatt folyamatosan ki vagyunk téve olyan érdekeknek, amelyek szembe mennek az egészséges igazságérzetünkkel, elengedhetetlen, hogy megtanuljuk alkalmazni a krisztusi lelkületet. Őt nem a személyes siker, nem az ígéretek kecsegtető hangja, hanem az igazság, az Atya akarata vezette.

Milyen igazságokat „tapsoltak el” tőlünk? Melyek azok az igazságok, amelyeket nem vállaltam, mert féltem a meg nem értéstől? Azt hiszem, a hiteles keresztény élethez nélkülözhetetlen, hogy ezekre válaszoljunk.

Lődár Jenő
görögkatolikus áldozópap