Nagy Gáspár: Valaki ír a kezeddel

2020. szeptember 29., 10:18 , 1025. szám

Könyöködet Isten az asztal lapjára segíti

rajzold a betűket ezután kimérten lassúdan
asztalon hasal szíved is
lélegzeted forgatja a papír hótömbjeit
ezt most teleírni másmilyen betűkkel
de ugyanazon Istennek tetsző szavakkal
a sorrend a sorrend az Ördögre bízatott
még a dolgok kezdetén - - -
Arra ügyelj hogyan korrigálod csuklód szaladását
könyököd már a levegő helyett az asztal betonján
csikorog – leszáll veled az éj leszáll az írás
az automatikus vezérlésű betűk kigyújtják értelmetlen
reflektoraikat – érted? nem érted? Valaki más ír
a kezeddel valaki kölcsönbe vette kezedet
és most futtatja könyökhajlattól lazán
ezen az olimpiai hepehupán - - -
Itt a fehér téli táj imitációja: siklasz kapuk között
mint világvárosi repülőtereken
hernyózik veled a betűcsavar a gate-ek iránt
hogy majd fölszálljon az idecsöppent remegő szívű
utassal az ihletett madár - - -
Addig megkérdezheted: hol vagyok most hol Uram?
Kinek ír az a kéz az a másik? Talán Neked Nekik?
Vagy a másik kéznek magyarázza az asztalt a papírt
az irónt a csuklót könyököt?
Nem tudom Istenem érted-e a gondom ami a Tied is?
Ha igen – az egész világ része kezed mozgásának
könyököd hajlásának - - -
bár éjszaka van de világít reggelig
leszállhat rá minden:
porban és fényben meghempergett betűk
ezer s millió darabja

 

Egy különleges emberi állapotról, az ihletről szól ez a költemény. Szerzőnk a saját munkavégzésében megtapasztalt állapotváltozást írja le, hogy ihletetten miként is készül a költemény.

Mert vannak, ugye, a megfelelő kellékek – asztal, toll, fehér papírlap –, és van az emberi szándék, hogy verset kell írni erre a fehér lapra. Viszont minden jó esetben ekkor történik valami különleges dolog is. Mintegy átszellemül ez az író ember: légiessé válik minden, egészen könnyűvé, a való világ szellemivé, lélekszerűvé lesz, tér és idő átminősül, más valóság dereng föl. A papírlap hótömb lesz, a leírt betűk világítanak, egyszóval: „Valaki más ír a kezeddel” – ahogy azt a szerző mondja.

Néha tényleg „Valaki más” vezeti kezünket, olyan természetessé lesz minden munka. Ahogy ennek az író embernek a keze lett „mássá” a munkavégzésében, úgy lesz néha egészen könnyűvé valamennyiünk keze. Néha valóban olyan, mintha Isten venné a kezébe kezünket és dolgainkat, mert az ihlet állapota nemcsak a költők előjoga.

Ihletetten tenni-venni a világon a legjobb! Olyankor észre sem vesszük és máris kész – mondjuk a kerti ágyás: a megmagasított föld begereblyézve, délcegen állnak a megöntözött  palánták. És sokszor így lesz kitakarítva egy szekrény, így lesz kész egy zsemleszínű rántás, így sikerül egy ügyintézés egy borzalmas hivatalban vagy egy udvar felseprése, nagymosás, hogy aztán ugyancsak ihletetten olvassuk el Nagy Gáspár izgalmas költeményét – és esetleg ezt a versajánlót…

Penckófer János