Az almaültetvény biológiai növényvédelme VII.

Kártevő atkafajok az almásban

Sorozatunk előző részében az akták elleni védekezés leghatékonyabb eszközeiről, a megelőzésről és az odafigyelésről volt szó. Ezúttal szeretném összefoglalni, milyen atkák jelenhetnek meg az almaültetvényben, s hogyan ismerhetők fel. Emellett a védekezés időpontjaira is szeretném felhívni a figyelmet.

Az almaültetvényben többféle atkafaj fordulhat elő, melyek eltérő károkat okoznak, sőt, a kártétel nagysága is változó lehet. Tovább súlyosbíthatja a kárt, ha nem a megfelelő időpontban védekezünk ellenük. A megkésett védekezés rontja a hatékonyságot, hiszen a művelet többszöri ismétlést igényel.

Az almaültetvényben a következő atkafajok megjelenésére számíthatunk:

– Almatermésűek levélatkája (Phyllocoptes Schlechtendali). A faj károsítását a termelők nem mindig ismerik fel. Sok esetben vírusbetegségre gyanakszanak a tünetek alapján, és elmulasztják az atka elleni védekezést. Így a nem megfelelő védelem a fák élettartamára, valamint a termés mennyiségére és minőségére is negatívan hat. Az atkák kártétele következtében a levelek megbarnulnak, ólomszürke színűek lesznek, nem fejlődnek, a termések aprók maradnak, a hajtások megvastagodnak, az ízközök rövidülnek. Az atka szabad szemmel nem látható, egy jó nagyítóval viszont már észrevehetjük, hogy csontszínűek és négy lábuk van. A rügyek alatt telelnek át, s mikor almafánk rügye egérfülállapotban van, akkor indul meg a rajzás. Ez az első időpont a hatékony védekezésre. Nyár elején, illetve nyár végén is számíthatunk a kártevők megjelenésére. Augusztus közepére megjelennek a kifejlett nőstények, és elkezdődik a felkészülés a télre. Ekkor jön el a második legalkalmasabb időpont a védekezésre. Ilyenkor a leggazdaságosabb a ragadozó atkát kímélő készítménnyel való permetezése.

– Piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi). A legveszélyesebb faj, kártételének fő tünete a felfelé kanalasodó levél, mely barnul és apró szívogatások láthatók rajta. A beteg levelek korai lehullása súlyos terméscsökkenést eredményez. A lomb elszíneződése a fa belsejében kezdődik, és fokozatosan terjed át a korona külső részeire. Az apró, kézi nagyítóval is látható kifejlett állatok nyolclábúak, bíborpirosak. A vesszők és ágvillák között vagy kéregrepedésekben áttelelő tojásokból április végén, május elején nőstények és hímek vegyesen kelnek ki, s az ettől számított két hét az első alkalmas időpont a védekezésre. A nyári nemzedék tömeges peterakása a levelek fonákjára általában június közepén kezdődik, s az ettől számított egy hét a második legalkalmasabb időpont a kémiai védekezésre.

– Közönséges takácsatka (Tetranychus telarius). Általában a piros gyümölcsfa-takácsatkával vegyesen fordul elő, de kisebb arányban. Kárképe megegyezik az előző fajéval, de attól eltérően szövedéket (pókhálót) is képez. A levelek torzulnak, s ezzel a gyümölcsfa életereje is csökken. A kifejlett egyedek nyolclábúak, világos zöldesbarnák, sötét oldalfoltokkal. A kéregrepedésekben, gyomnövények maradványai között áttelelt nőstények tavasszal a piros gyümölcsfa-takácsatkánál korábban kezdik meg szaporodásukat, viszont kártételük sokkal csekélyebb mértékű. Az ellenük való védekezés időpontjai egybeesnek a piros gyümölcsfa-takácsatka elleni védekezésével.

– Lapos gyümölcsatka (Brevipalus pulcher). Az apró, piros színű, erősen lapított testű, nyolclábú atka mozgása igen lassú. A nőstények a rügyek alapi részén vagy a kéregrepedésekben telelnek. A tojásrakás május elején kezdődik és egy hónapig is eltart, azaz június első felében lehet ellenük hatásosan fellépni (védekezni), ami egybeesik az almatermésűek levélatkája elleni védekezéssel. A leveleken apró szívásfoltokat okoznak. Később a foltok összefolynak, a levelek elszáradnak, lehullanak. A kártétel nem jelentős.

Az almásban ezekre az atkákra tekintünk kártevőkként. Vidékünkön őshonos ellenségeik darabszáma sokkal kisebb a szezonban, viszont több tucat olyan faj található meg nálunk, amely előszeretettel fogyasztja ezeket a kártevőket. Egy intenzív művelésű ültetvényben a folyamatos vegyi védekezés minden atkafajjal végez, legyen az hasznos vagy kártevő. A biotermesztésben az eredményes védekezés a hasznos atkák megóvásán, sőt, egyedszámuk növelésén, illetve a ragadozó atkákat kímélő készítményeken alapszik. Ezzel a kérdéssel következő írásunkban foglalkozunk részletesebben. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza