A népszavazás illúziója

2020. október 21., 20:04

Úgy két-három héttel a választások napja előtt vált egyértelművé, hogy Volodimir Zelenszkij elnök általa fontosnak tartott kérdésekről szándékozik kikérni népe véleményét, amikor az október 25-én az urnákhoz járul. A „nép” azóta is azon töri a fejét, hogy mi lehet ezzel az államfő szándéka.

 

Mire kíváncsi az elnök

Korábban, hónapokkal ezelőtt meglehetősen sok szó esett a lehetőségről, hogy az államfő esetleg afféle közvélemény-kutatásra használja fel a választások kínálta alkalmat. Végül minden úgy történt, ahogyan szokott: amikor már senki nem számított rá, az utolsó pillanatban szembesítettek bennünket a ténnyel, hogy mégiscsak lesz közvélemény-kutatás. A bejelentés nemcsak a lakosságot lepte meg, hanem a Központi Választási Bizottságot is, amely a helyhatósági választásokat bonyolítja. Mindjárt közölték, hogy nekik ehhez az egészhez semmi közük. Hogy akkor mégis kinek van hozzá köze, és egyáltalán, mi ez az egész, az lapzártánkig nem derült ki egyértelműen. Annyit tudni, hogy az akciót nem az állam szervezi, s nem is a költségvetésből finanszírozzák.

Megtudhattuk viszont, hogy mire kíváncsi Zelenszkij. Ő ugyan egyenként szerette volna ismertetni a témákat, ám a kérdések idő előtt kiszivárogtak, így odalett a remek szereplési lehetőség.

Íme az öt kérdés:

– Támogatja az életfogytiglani börtönbüntetés gondolatát különösen nagymértékű korrupció esetén?

– Támogatja szabad gazdasági övezet létrehozását Donyeck és Luhanszk megyék területén?

– Támogatja a népképviselők számának 300-ra csökkentését?

– Támogatja a kannabisz orvosi célú legalizálását a súlyos betegek fájdalmának csökkentésére?

– Támogatja Ukrajna jogát a Budapesti Memorandumban lefektetett biztonsági garanciák felhasználására állami szuverenitásának és területi épségének helyreállításához?

 

Figyelemelterelés magas fokon?

Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, az elnök kérdései egyáltalán nem újak, s életbevágóan fontosaknak sem nevezhetők, különös tekintettel arra, hogy az országban tombol a koronavírus, és egyre súlyosabb a járvány okozta gazdasági válság. Ráadásul egy kivételével valamennyi „elnöki” kérdésről megtudakolták már a közvélemény-kutatók a polgárok véleményét, vagyis pontosan tudható, mit gondolnak.

Vadim Karaszjev, a Globális Stratégiák Intézetének igazgatója egy minapi, az Interfax – Ukrajina hírügynökség által szervezett kijevi kerekasztal-beszélgetésen rámutatott, hogy kezdeményezésével az elnöknek sikerült befolyásolnia a közbeszédet közvetlenül a helyhatósági választások előtt. Ennek eredményeként immár egy hete a felmérés témáiról folyik a vita, nem pedig a települések és a helyi önkormányzatok problémáiról, vagy a kormányzat számára kényelmetlen témákról, amilyen például a Covid–19, vagy a közüzemi díjak.

 

Leplezni a tétlenséget

Bár a felmérés nem népszavazás, azaz nincsenek jogi következményei, a szakértők bizonyosak benne, hogy a kormányzatnak jól jön a „nép véleménye” bizonyos kérdésekben.

Vegyük például az első kérdést: „Támogatja az életfogytiglani börtönbüntetés gondolatát különösen nagymértékű korrupció esetén?” Nem véletlenül lett a korrupció az első kérdés. A felmérések tanúsága szerint az ukránok a korrupció elleni küzdelmet tartják az egyik legfontosabb kérdésnek a munkanélküliség, a közüzemi díjak és a háború mellett. Ugyanakkor egy februári, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet által végzett felmérés azt mutatta, hogy az ukránok 83%-a szerint kudarcba fulladt a kormányzaton belüli korrupció elleni harc. Nem nehéz megjósolni tehát, hogy mit válaszolnak majd az emberek az első kérdésre, ami azt a látszatot fogja kelteni, hogy egyetértés van a nép és a hatalom között a fontos kérdésekben.

Szerhij Hajdaj kampányszakember a strana.ua összeállításában rámutat, sokan már most is referendumként emlegetik a közvélemény-kutatást, nincsenek tisztában a kettő közötti lényeges különbséggel. Az emberek egy jelentős része azt hiszi, ha igennel felel Zelenszkij kérdésére, automatikusan börtönbe kerülnek a legkorruptabbakat. Emellett a választók hajlamosak arra a politikusra – és a pártjára – szavazni, aki ilyen „helyes” kérdéseket tesz fel.

A többség aligha fog elgondolkodni azon, hogy az elnököt eddig sem akadályozta semmi a bűnösök elítélésében, az életfogytiglani szabadságvesztés bevezetésében. Ehhez nincs szükség „referendumra”, hiszen pártjának, a Nép Szolgájának a tavalyi választások alkalmával sikerült megszereznie a többséget a parlamentben, azaz lehetősége van a szükséges törvények megalkotására. Az életfogytiglani szabadságvesztés megítéléséről érdeklődni ebben a helyzetben nem egyéb, mint látszattevékenységet folytatni annak elleplezésére, hogy a kormányzatnak valószínűleg esze ágában sincs keményen fellépni a korrupció ellen.

 

Mit takar a Budapesti Memorandum?

Ám vannak annál veszélyesebb témák is, mint a korrupció elleni harc elsumákolása. Vegyük például az ötödik kérdést: „Támogatja Ukrajna jogát a Budapesti Memorandumban lefektetett biztonsági garanciák felhasználására állami szuverenitásának és területi épségének helyreállításához?”

Ismeretes, hogy 1994-ben Ukrajna lemondott az atomfegyverekről az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország biztonsági garanciáiért cserébe. Más szóval, ezek az atomhatalmak garantálták Ukrajna szuverenitását és területi integritását. Ugyanakkor aligha várhatja a kijevi kormányzat, hogy az átlagpolgár tisztában legyen a Budapesti Memorandum valódi súlyával és jelentőségével napjainkban.

Ruszlan Bortnik politológus szerint a memorandum olyasvalamiként él a köztudatban, amivel megrövidítették Ukrajnát: mi odaadtuk az atomfegyvereinket, ők azonban nem védtek meg bennünket. Érthető, ha a többség gondolkodás nélkül igennel fog felelni erre a kérdésre is.

De mi van, ha a kérdést pontosabb lett volna úgy megfogalmazni, hogy támogatnák-e az emberek, ha Ukrajna hivatalosan segítségért (beleértve a fegyveres segítséget is) fordulna az Egyesült Államokhoz és Nagy-Britanniához területi integritásának helyreállítása érdekében, vagyis a Krím és Donyec-medence visszafoglalása céljából? (Különös tekintettel arra, hogy a jelek szerint Ukrajna ki szándékozik hátrálni a Donyec-medencei béketeremtést célzó minszki folyamatból.) Ezt a kérdést azonban – azaz kérjen-e Ukrajna támogatást Amerikától és Nagy-Britanniától Oroszországgal szemben – aligha merné az elnök népszavazásra bocsátani tudván, hogy a lakosság jelentős részben orosz ajkú, orosz érzelmű, s a NATO-ra, a Nyugatra gyanakvással tekint.

A strana.ua azt sem zárja ki, hogy a közvélemény-kutatás eredményére támaszkodva megpróbálhatják módosítani az Alkotmány 17. cikkelyét, eltávolítva belőle azt a passzust, amely tiltja külföldi katonai támaszpontok létesítését Ukrajna területén. Ha a polgároktól egy hivatalos népszavazás keretében, nyíltan kérnének hozzájárulást a támaszpontok létrehozásához, valószínűleg soha nem kapnák meg azt. Így azonban, a közvéleménykutatás eredményével takarózva, a Budapesti Memorandummal leplezve a tényleges szándékot, talán meg lehetne teremteni a kérdés össznépi támogatottságának illúzióját.

 

Régi félelmek

Viktor Nebozsenko, az Ukrán Barométer Szociológiai Szolgálat igazgatója, akit szintén az Interfax – Ukrajina idéz, a probléma egy további aspektusára hívja fel a figyelmet. Szerinte a közvélemény-kutatás precedensé válhat a regionális hatóságok számára.

„És mi tudjuk, hol jelennek meg a következő közvélemény-kutatások az Ukrajna számára sikertelen és veszélyes kérdésekről. Az ilyen közvélemény-kutatások délkeleten jelennek meg: az orosz nyelvről, a háborúról, a békéről, az Oroszországhoz való közeledésről” – mutatott rá Nebozsenko.

Tehát újra ott tartunk, ahol a part szakad: máris előjöttek a régi félelmek, az ország hazafias beállítottságú része valósággal irtózik attól, hogy kikérje bizonyos alapvető kérdésekről a lakosság véleményét. Ez a félelem pedig maga alá temetheti a Zelenszkij-féle kormányzatnak azt a törekvését, hogy helyreállítsa az országban a népszavazás intézményét.

(ntk)