Radikálisok menete: csendben szétszéledtek

2020. október 21., 15:20

Idén is megtartották hagyományos kijevi menetüket a radikális szervezetek Ukrajna védelmezőjének napján, azaz október 14-én. Ezúttal azonban a megszokottnál lényegesen kevesebben voltak az igazi hazafiak, nem tűntek annak a félelmetes erőnek, amely rettegésben tartja az államfőt és az országot.

A korábbi években – legalábbis 2015-től – rendszerint tízezer fő körüli tömeg vonult utcára ezen a napon, amely egyben az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) megalakításának (1942) évfordulója is. Idén viszont a beszámolók szerint alig ezren indultak el a Sevcsenko parkból, s bár útközben sokan csatlakoztak hozzájuk, amikor úgy egy órával később megérkeztek az Elnöki Hivatalhoz, még mindig kevesebben voltak a megszokottnál.

A szakértők azzal magyarázzák a megemlékezés „szerénységét”, hogy idén az eseményt nem használták ki saját céljaikra a parlamenti hazafias ellenzéket alkotó „nagy” pártok, vagyis az Európai Szolidaritás, a Haza és a Hang, illetve a Petro Porosenko exelnök érdekeltségi körébe tartozó egyéb nacionalista szervezetek is távol maradtak. Így viszont az ünnepségen elsősorban az ukrán politika radikális szárnyának gerincét képező hármas, a Nemzeti Hadtest, a Jobboldali Szektor és a Szabadság volt kénytelen demonstrálni a nacionalisták erejét és támogatottságát – szerény eredménnyel.

Hogy ezúttal miért fordultak el a parlamenti pártok a nacionalistáktól? Hát a közelgő választások miatt! Valószínűleg a radikálisok és a parlamenti politikusok is jobbnak látták, ha a kampány idején nem mutatkoznak együtt.

Egyfelől az idei helyhatósági választásoknak nem vált meghatározó témájává se a háború, se az oroszellenesség, se a hazaárulás (a „zrada”), az egyébként harcias nagy pártok igyekeznek a békésebb arcukat felmutatni a választóknak. Arról nem is szólva, hogy a radikálisok kizárólag tőlük rabolhatnak szavazatokat, annyira pedig nem mély közöttük a barátság, hogy ezt elnézzék.

Másfelől a választások a radikálisok számára is megmérettetést jelentenek, vagyis ezúttal nem Porosenkóék jelszavait kellene sikerre vinniük, hanem a sajátjaikat. Ezért is hathatott számukra kudarcként – ha be nem is vallották –, hogy saját erőből nem tudtak igazi tömeget mozgósítani. Ismételten bebizonyosodott, hogy hiába az évek óta tartó látványos, hangos, időnként erőszakos közéleti jelenlét, nem sikerült számottevő társadalmi támogatottsággal rendelkező politikai erővé izmosodni.

Az akció egyébként olyanra sikeredett, mint mindig, azaz nem múlt el botrány nélkül. A legnagyobb feltűnést természetesen nem az okozta, hogy a résztvevők közül nagyon kevesen viseltek védőmaszkot, s fütyültek a biztonságos távolság betartására. Az Elnöki Hivatalnál kibontott egyik lózungjuk szerint – amely kiválóan látszik a strana.ua tudósítója által készített felvételen – ők Ukrajna „Vova Zelenszkij dnyiprói zsidó klánja” általi megszállásának és kifosztásának egyéves évfordulóját ünnepelték.

A rendezvényt biztosító, a védőmaszkjaik mögött némán pislogó rendfenntartókat láthatóan egyáltalán nem zavarta a jelszó. Elemzők szerint a „zsidózás” újabb jele annak, hogy ezúttal szabadjára voltak engedve a nacionalisták, vagyis az ország meghatározó politikai erői közül egyik sem igyekezett rájuk erőltetni a jólneveltség látszatát.

A hatóságok nem akadályozták meg a nacionalistákat abban, hogy közvetlenül az Elnöki Hivatal épülete elé vonuljanak, ahol elhangzott néhány lagymatag beszéd. A szónokok követelték egyebek mellett, hogy fogadják el az általuk kidolgozott, az államnak a „kollaboracionizmus” elleni védelmét szolgáló törvényjavaslatot. A jogszabály egyebek mellett bevezetné a kollaboráns fogalmát, és speciális bizottság vizsgálná az általuk elkövetett bűncselekményeket. Sürgették továbbá, hogy a hatóságok, elsősorban az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) és a rendőrség lépjenek fel az ukrajnai oroszpárti erők ellen, kezdeményezzék tévécsatornáik, mindenekelőtt a 112, a Newsone, a ZIK, az Inter működési engedélyének visszavonását. Követelték, ne korlátozzák az ukrán haderőt abban, hogy fegyverrel válaszoljon a Donyec-medencei szakadárok tüzérségi támadásaira.

Végezetül a menet résztvevői elégettek néhány görögtüzet, egy ideig skandálták megszokott jelszavaikat, azután csendben szétszéledtek.

(hk)