Választások: Távolmaradásával szavazott az ország

2020. október 27., 20:05 , 1030. szám

A hatalomnak arra a kérdésére, hogy „Mondd, te kit választanál?”, Ukrajna népe a vasárnap megrendezett helyhatósági választásokon nemre, életkorra, nemzetiségre, lakóhelyre, végzettségre és foglalkozásra való tekintet nélkül többségében így felelt: senkit.

El sem mentek szavazni

A nem végleges adatok szerint a részvételi arány országosan 36,88% volt, azaz minden korábbinál alacsonyabb. A gyatra szavazókedvet sokan megpróbálták a koronavírusra fogni, ez azonban csak részben felel meg a valóságnak. Jusson eszünkbe, hogy már a tavalyi parlamenti választásokon is csak 49,3%-os volt a részvétel, azaz nem érte el az 50%-ot. A mostani nem egészen 37% körülbelül 10%-kal marad el a 2015. évi helyhatósági választásokon való részvételtől (46,6%), s azt jelenti, hogy ezúttal alig 10,5 millió polgár járult az urnákhoz.

A legmagasabb a választókedv Ternopil megyében volt 46,77%-kal, a legalacsonyabb pedig Donyeck megyében – 31,67%. Az ország nyugati és központi részén általában valamivel aktívabbak voltak a szavazók, mint keleten és délen. Kárpátalján a választók 41,25%-a adta le a voksát, vagyis ezúttal a viszonylag jól szavazó megyék közé tartoztunk.

Csalódott választók

A Rejting Szociológiai Csoportnak a választások napján végzett felméréséből kitűnt, hogy minden ötödik választó (20%) azt mondta, az egészségi állapota miatt nem tud elmenni szavazni, 19%-uk pedig azért, mert nem azon a településen él, ahol be van jelentve (s ahol szavaznia kellene). További 15% valamilyen elfoglaltságra hivatkozva maradt távol, 14% pedig még vasárnap sem tudta, hogy kire szavazzon. Azonban alighanem azoknak az elemzőknek lesz igazuk, akik szerint az emberek a távolmaradásukkal fejezték ki a csalódottságukat, amelyet Volodimir Zelenszkijnek és pártjának, a Nép Szolgájának az elmúlt közel másfél esztendőben nyújtott gyatra teljesítménye miatt éreznek. Így jelezték, hogy egyre inkább kiábrándulnak abból, amit Ukrajnában képviseleti demokráciának szokás nevezni.

A kiábrándultság persze nem meglepő, ha már az sem bizonyos, hogy valójában mi a választások célja. Például aligha lehet a cél a polgárok akaratának minél teljesebb figyelembevétele, ha – ugyancsak a Rejting mérése szerint – a választók 40%-a közölte, hogy nehézséget okozott számára a szavazólapok kitöltése, ezen belül 13%-nak nagy nehézséget, 27%-nak pedig meglehetős nehézséget.

A 79%-a azoknak, akik leadták a voksukat vasárnap, kijelentette, hogy a választások fontosak az ország számára, azok körében viszont, akik nem mentek el szavazni, csak 50% gondolja így. Emellett a szavazók optimistábbak a jövőt illetően, mint a nem szavazók. A szavazók 47%-a gondolja úgy, hogy a választások eredményeként javulni fog a helyzet a falujukban/városukban, s 38% szerint nem fog változni semmi, míg a nem szavazók körében csak 20% remél javulást, míg 58% szerint semmi nem fog változni, 13% pedig egyenesen úgy gondolja, hogy rosszabbra fordulnak a dolgok.

Azok körében, akik nem mentek el szavazni, 63% kiábrándítónak tartja a helyzetet az országban, s 32% reménykedik. A szavazók valamivel megosztottabbak: 44% reménykedik, 51% kiábrándult.

Szervezésből elégtelen

Valljuk be, a kormányzat alig tett valamit azért, hogy a választók optimisták legyenek. Összességében a választások ezúttal is ugyanolyan rosszul szervezettek és elégtelenül finanszírozottak voltak, mint a korábbi években. Bár előzőleg sokat beszéltek róla, az egyes régiókban igen eltérő mértékben sikerült biztosítani a járványellenes intézkedések betartását a szavazóhelyiségekben.

Az OPORA civil jogvédő szervezet előzetes jelentésében elismeri, hogy előrelépés volt tapasztalható, ami a választások jogszabályi környezetének megteremtését illeti. Ugyanakkor kérdéseket vet fel a választójog biztosítása a polgárok egyes csoportjai számára. Mindenek­előtt annak a mintegy félmillió Donyec-medencei polgárnak az esete juthat eszünkbe, akiket kellő indoklás nélkül fosztottak meg a hatóságok a választásokon való részvétel lehetőségétől biztonsági problémákra hivatkozva.

A megfigyelés előzetes eredményei szerint a választásokra összességében az ukrán jogszabályokkal összhangban került sor, ugyanakkor nem történt áttörés, ami „az elismert demokratikus normák előmozdítását” illeti „az állam és a pártok érdekeinek szétválasztása, valamint az adminisztratív erőforrásokkal való visszaélés megakadályozása terén a különböző szinteken”.

Ugyancsak megmaradtak a hagyományos problémák a territoriális és a szavazókörzeti választási bizottságok szintjén, amelyek főként változó összetételükkel, a nem kielégítő képzettséggel, a bizottsági tagok alacsony hivatalos díjazásával, valamint munkájuk időnként „politikailag motivált és átláthatatlan” finanszírozásának gyakorlatával hozhatók összefüggésbe.

„A választók közvetlen és közvetett megvesztegetése továbbra is kihívást jelentett egyes közösségekben a választások tisztasága szempontjából, de az ukrajnai Büntetőtörvénykönyv módosítása, valamint az ukrán nemzeti rendőrség és a többi ukrajnai bűnüldöző szerv meglehetősen aktív tevékenysége visszatartó tényezőknek bizonyultak a potenciális visszaélések és a gátlástalan jelöltek szempontjából – állapítja meg az OPORA. – És bár a megindult büntetőeljárások eljuttatása a bírósági ítéletekig továbbra is kulcsfontosságú kérdés, a 2020-as helyhatósági választások arról tanúskodnak, hogy javultak a feltételei a választási bűncselekményeket elkövető személyek felelősségre vonásának.”

Megoldva némelyik évtizedes problémát, a hatalom nem egy esetben gondoskodott újakról. Például mostantól az eddigieknél is több időre van szükség a szavazatok összeszámolásához és a választási eredmények kihirdetéséhez. Szerhij Dubovik, a Központi Választási Bizottság (CVK) elnökének helyettese az Inter tévécsatorna vasárnapi műsorában legkorábban 3-5 nappal későbbre, azaz szerdára-péntekre ígérte a választási eredményeket. Emlékeztetett, hogy az eredmények megtámadhatók a bíróságon, azután egyes településeken második fordulót kell rendezni. A CVK részéről nem zárták ki, hogy az elhúzódó perek miatt egyes városokban csak decemberben kerül sor a második választási fordulóra, s nem novemberben, mint a legtöbb településen. Úgy tűnik, a XXI. században, a számítástechnika korában az ukrán hatalomnak sikerült előállnia egy újabb érvvel arra vonatkozólag, hogy meglehet, Ukrajna földrajzilag Európában található, valójában ezer szállal kötődik a harmadik világhoz.

(ntk)

Újra kétpólusú az ország

A választási bizottságok nyilván még napokig vagy hetekig elvacakolnak a választási eredmények megállapításával, néhány következtetéssel azonban máris megpróbálkozhatunk a szavazás napján készült, a szavazóhelyiségekből kilépők megkérdezésén alapuló felmérések, az úgynevezett exit pollok alapján.

A legfontosabb következtetés, hogy a választások legnagyobb vesztesei Volodimir Zelenszkij elnök pártja, a Nép Szolgája (SZN), illetve az általuk indított polgármesterjelöltek. Bizonyára történnek majd próbálkozások, hogy megmagyarázzák a rendkívül gyenge bizonyítványt, a tények azonban magukért beszélnek. Így például alig van olyan nagyvárosa az országnak, ahol az SZN polgármesterjelöltje a második fordulóba jutna, olyan pedig, ahol reális esélye lenne a polgármesteri tisztség elnyerésére, még kevesebb. Érdekes módon a Szavik Suszter vasárnap esti eredményváró műsorában közzétett exit poll eredmények szerint Ungvár ezen ritka városok egyike. Ezek szerint a kárpátaljai megyeszékhelyen várhatóan Bohdan Andrijiv eddigi polgármester végez az első helyen a szavazatok 23,84 százalékával, míg Viktor Scsadej az SZN képviseletében 22,73%-ot ér el.

Megjegyzendő, nem ritka, hogy a milliós vagy több százezres lakosságú városokban a függetlenként vagy saját regionális pártjuk élén induló polgármesterek végeztek az első helyen, s a második fordulóban valamelyik parlamenti párt jelöltje lesz az ellenfelük. Kijevben például Vitalij Klicsko ellenfele a második fordulóban Olekszandr Popov, az Ellenzéki Platform – Az Életért (OPZZS) jelöltje lesz, Odesszában Hennagyij Truhanov polgármester szintén az OPZZS jelöltjével, Mikola Szkorikkal küzd meg a második fordulóban, amint Hennagyij Kernesz harkivi polgármester ellenfele is az „orosz” párt jelöltje lesz Olekszandr Feldman személyében.

Hasonlóan gyászos a helyzet a kormánypárt szempontjából, ami a nagyvárosokban rendezett önkormányzati választásokat illeti. A szavazatok gyakorta oszlottak meg oly módon, hogy valamelyik helyi párt végzett az élen, amely mögött délen és keleten az OPZZS, nyugaton Petro Porosenko pártja, az Európai Szolidaritás (JSZ) lett a második, s legfeljebb a harmadik helyet szerezte meg a kormánypárt. Többen a megyei tanácsi választások eredményeit tekintve is azt jósolják, hogy az SZN immár csupán a harmadik legjelentősebb párt lesz az országban az OPZZS és a JSZ mögött.

Elemzők rámutatnak, hogy a helyhatósági választások összességében az OPZZS előretörését hozták a délkeleti országrészben, miután az SZN-ből kiábrándult ottani választók ismét egy, az orosz ajkú ukrán polgárokat képviselő pártra adták a szavazataikat. Eközben az Európai Szolidaritásnak a tavalyi parlamenti választások totális kudarca után sikerült viszonylag jól szerepelnie az ország nyugati és központi régióiban. Az elfogadhatónak mondható eredmények többek között annak tudhatók be, hogy ezúttal részben a kisebb nacionalista pártok választói is az exelnökre szavaztak.

Így gyakorlatilag bizonyossá vált, hogy az elkövetkező időszakban Porosenko pártja lesz a nemzeti-nacionalista oldal vezető politikai ereje. Ezzel pedig helyreállt az ország „szokásos” kelet–nyugati megosztottsága az ukrán nacionalisták és az oroszajkúakat képviselő pártok, illetve a háború- és a békepárti politikai erők között.

A szakértők ugyanakkor óva intenek attól, hogy máris teljesen kihagyjuk a számításból Volodimir Zelenszkijt és csapatát. Igaz, abban szinte mindenki egyet ért, hogy az elnöknek és pártjának már-már emberfeletti teljesítményt kell produkálnia, amennyiben újra a hagyományosan kétpólusú ukrán politikai élet harmadik meghatározó szereplőjévé kíván válni. Mindezt ráadásul úgy kellene elérnie az államfőnek, hogy lényegesen szűkül a mozgástere. Mostanáig sakkban tarthatta széthúzó híveit az előrehozott parlamenti választások kiírásának fenyegetésével. A helyhatósági választások azonban megmutatták, hogy a „nép szolgáinak” jelen helyzet szerint semmi esélyük nem lenne győztesként kerülni ki a parlamenti választásokból. Sőt, mostantól egyre inkább háború- és békepárti ellenfeleik érezhetik majd úgy, hogy eljött az ideje rákényszeríteni Zelenszkijt az előrehozott választások kiírására.

A kormánypárt politikusai érzékelik a vereség súlyát. Meg nem erősített sajtóhírek szerint előfordulhat, hogy néhány kormánypárti honatya a vártnál gyengébb szereplés hatására más parlamenti frakcióba ül át. Ugyancsak sokatmondó Zinovij Andrijovics kormánypárti képviselő esete, aki miután megnyerte Ivano-Frankivszk megyében a nadvirnei kistérségi választásokat, bejelentette, hogy lemond a képviselőségről és a jövőben az önkormányzati munkára összpontosít.

(hk)