Megbicsaklott Amerika hangja?

Az Egyesült Államokban elnököt választanak ezekben a napokban. Figyel az egész világ, hiszen Washington a demokrácia fellegvára, ráadásul olyan erő, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, bármit gondoljunk is az országról egyébként. Ezúttal azonban elmaradt a jogállamiság várva várt ünnepe, hamis hangok keveredtek a demokrácia ég felé szálló himnuszába. Amit kaptunk, az helyenként az ukrajnai választási bohózatokat idézte.

A levélszavazatokat már napokkal korábban le lehetett adni, aztán eljött november 3., a választás tényleges napja, majd megkezdődött a szavazatok összeszámolása, miközben még mindig egyre csak érkeztek a levélszavazatok… Teltek a napok, de csak nem akart megszületni a végeredmény.

A sajtó és a világ nyugtalankodni kezdett. Joe Biden, a demokraták elnökjelöltje néhány napig türtőztette magát, nem jelentette be a győzelmét, pedig az idő mú­lásával a részeredmények egyre inkább neki kedveztek.

Végül a nagy amerikai hírcsatornák veszítették el a türelmüket elsőkként, s közölték, hogy szerintük Biden nyerte az elnökválasztást. Rövidesen Biden beszédet tartott, kijelentette, hogy vége a választásnak. Most már ideje félre tenni a kemény hangot, össze kell fognia a nemzetnek a nagy problémák megoldására, jelentette ki az elnöki poszt várományosa.

Biden szóvivője, Andrew Bates nem volt annyira visszafogott, mint a főnöke: azzal fenyegette meg Donald Trumpot, a hivatalban lévő elnököt (!), hogy amennyiben nem fogja elismerni a vereségét, akkor kivezettetik az elnöki rezidenciából. „Az amerikai hatóságok teljes mértékben képesek rá, hogy kitoloncolják a betolakodókat a Fehér Házból” – jelentette ki a szóvivő.

A „betolakodó” Trump elnök viszont nem volt hajlandó elismerni a vereségét csak azért, mert az ellenfelét támogató média szerint Biden nyert. Úgy látta, hogy a választás még koránt sem dőlt el.

A Republikánus Párt Országos Bizottságának elnöke, Ronna Romney McDaniel még múlt pénteken este a párt michigani elnökével, Laura Coxszal tartott közös sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a számítógépes rendszer szoftverhibája miatt Michigan egyik megyéjében a Donald Trumpra leadott voksok közül hatezret Joe Biden javára írtak. Cox elmondta, hogy a hibát észrevették, a szavazatokat kézzel átszámolták, de a republikánusok élnek a gyanúperrel, hogy a tagállam többi megyéjében is előfordulhatott ilyen hiba. Michigan 83 megyéjéből 47-ben szintén ugyanezt a szoftvert használták. Más államokból is érkeztek hírek szavazati jogukkal élő megboldogultakról és egyéb furcsaságokról.

És tényleg, ki tudja, ki mondhatja meg, meddig tartson a választási küzdelem? Egyik közleményében Donald Trump emlékeztetett: ő és a Republikánus Párt már korábban is azt az álláspontot képviselte, hogy valamennyi jogszerűen beérkezett szavazatot meg kell számolni, és valamennyi jogszerűtlen (érvénytelen) szavazatot ki kell hagyni a számolásból. „Ennek ellenére a demokraták részéről minden alkalommal ezzel az alapvető elvvel szembeni ellenállással találkoztam” – írta.

Az elnök úgy fogalmazott: „Hisszük, hogy az amerikai nép megérdemli a szavazatszámlálás és a szavazatok igazolási folyamatának teljes átláthatóságát, és ez immár nem egyetlen választásról szól. Ez az egész választási folyamatunkról szól.”

Trump azt ígérte, minden lehetséges jogi eszközt igénybe vesz annak érdekében, hogy „az amerikai népnek bizalma lehessen a kormányunkban”.

Az elnök tehát kitartott, a világ türelme azonban fogytán volt. Miután a demokrata párti média Bident hozta ki a választások győztesének, a világ nagyobb és kisebb hatalmai sorra gratuláltak neki a megválasztásához. Pedig senki nem jelentette be hivatalosan, hogy a demokrata elnökjelölt nyerte a választást. Trump aztán biztosan nem! Még akkor is makacskodott, amikor már a saját párttársai közül is ellene fordultak néhányan.

Mitt Romney, Utah állam republikánus szenátora, a 2012-es elnökválasztás republikánus elnökjelöltje a Twitteren bírálta Trumpot. Mint írta: az elnöknek joga van a szavazatok újraszámlálását kérni, és felszólamlani a feltételezett szabálytalanságok miatt, ha megvan rá a bizonyítéka, de „nincs igaza akkor, amikor azt mondja, hogy a választást elcsalták és ellopták”.

Romney régi vágású politikus, aki nyilván ahhoz szokott, hogy tart a választási küzdelem, ameddig tart, aztán az egyik úriember elismeri a vereségét, és négy évre elfelejtik az egész mocskolódást. Csak hát még 2016-ban, az előző választások alkalmával kiderült, hogy az amerikai politikusok többé nem úriemberek (illetve úrhölgyek), az elnökválasztás tétje pedig nem pusztán annyi, hogy ki kerül be az amerikai elnökök poros arcképcsarnokába.

Itt szögezzük le, túlzás lenne azt állítani, hogy az amerikai politikát valaha is csupa földre szállt angyal csinálta volna. Bizony, minden korszaknak megvoltak a maguk „csínytevői”. A kérdés mindig az volt, hogy az amerikai társadalom hogyan tudott napirendre térni a csínytevések felett.

Kristi Noem, Dél-Dakota republikánus kormányzója az ABC televíziónak nyilatkozott. Mint mondta: korai még győzelmet hirdetni, a választási eredmények szempontjából kulcsfontosságú tagállamokban visszaélések fordultak elő.

A műsorvezető felvetésére, miszerint nincsenek bizonyítékok széles körű választási csalásokra, Noem azzal válaszolt: nem tudja, milyen széles körűek ezek a visszaélések, s azt sem tudja, hogy feltárásuk változtat-e a végeredményen, de „csodálkozik azon, hogy miért fél mindenki a választás tisztességességének megállapításától”.

„Al Gore-nak 37 napot adtunk a választás tisztaságának ellenőrzésére, mielőtt döntöttünk volna arról, hogy ki az elnök” – jelentette ki a kormányzó, utalva a 2000-ben Al Gore demokrata párti és George W. Bush republikánus elnökjelöltek közötti vitára, amelyben végül az alkotmánybíróság hozott döntést George W. Bush javára. „Vajon miért is nem engedhetjük meg 70,6 millió amerikainak, aki Trump elnökre szavazott, hogy éljen ugyanezzel a megfontolással” – hangsúlyozta Kristi Noem. Hozzáfűzte még, hogy „2000-ben Al Gore-nak volt lehetősége bírósághoz fordulni, meg kell adnunk ezt a lehetőséget Donald Trumpnak is”.

Lapzártánkkor Trump elkeseredetten küzd minden egyes szerinte elcsalt szavazatért, bár már mindenki tudni véli, hogy Biden a győztes. Egyszer talán valóban eljön majd a nap, amikor „Amerika legmegosztóbb elnöke” is elismeri a vereségét. De nem mindegy, hogyan jut túl az ország a megpróbáltatáson. A kérdés a következő: valóban úgy érezhetik majd az emberek, hogy mindent elkövettek, amit el lehetett követni a választások tisztasága érdekében, vagy ezentúl a média dönti el, ki nyerte a választásokat, s az amerikai álom végérvényesen megszűnik létezni?

(ntk/MTI/hirado.hu)