Nyelvháború

2020. november 11., 20:23 , 1032. szám

Ismét riadót fújtak az ukrán nyelv „védelmezői”. Kiderült, hogy hiába ukránosították az orosz tannyelvű iskolákat, azok megmaradtak kétnyelvű közegnek.

Okszana Danilevszka nyelvész, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Ukrán Nyelv Intézetének főmunkatársa ismertette egy országos fórumon annak a felmérésnek az eredményét, amelyből kitűnik, hiába tartják a tanórákat többé-kevésbé ukrán nyelven, a szünetekben a tanulók változatlanul jobbára oroszul beszélnek egymás között.

A szakértő elmondta, hogy míg 1991-ben csupán az iskolások 47%-a tanult államnyelven, ma a 90 százalékuk ukránul tanul. Ugyanakkor az intézet felmérésének tanúsága szerint valójában az iskolai terület Ukrajnában – a nyugati régiók kivételével – továbbra is kétnyelvű.

Danilevszka hozzátette, Ukrajnában paradox helyzet alakult ki, „az oktatási intézményekben elterjedt a diglosszia – egy nyelvi jelenség, amikor a nyelvek funkcionálisan világosan elkülönülnek”.

„A jobb vagy rosszabb minőségű ukrán nyelvet használják bizonyos feltételek között, ezen tanítanak. De a szünetekben, az iskolán kívüli rendezvényeken, a tanárok és a szülők érintkezésének, a gyerekek közötti kommunikációnak a nyelve az orosz” – jelezte Danilevszka.

A szakértő bizonygatta, hogy ez a helyzet nem mindig járul hozzá a stabil ukránnyelvűség kineveléséhez. Szerinte az élet azt mutatja, hogy nem elég ukrán tannyelvűekké nyilvánítani az iskolákat, sokat kell tenni azért, hogy az oktatási intézmények „az ukrán nyelv iskoláivá” váljanak.

„A gyerekek elfogadják, hogy az iskolának világos szabályai vannak. A szabálynak mindenki számára azonosnak kell lennie: ha ez egy ukrán oktatási nyelvű iskola, akkor a tanároknak kétségtelenül ezt a nyelvet kell használniuk, anélkül, hogy kettős mércére mutatnának példát: ukránul beszélnek az osztályteremben, és amikor megszólal a csengő, kimennek a folyosóra, s áttérnek az oroszra” – vonta le a következtetést.

A szakértő reagálását akár megszokottnak is nevezhetnénk: miután rájött, hogy az iskolák erőszakos ukránosítása nem elégséges a kívánt cél – az ukrán nyelv totális hegemóniájának – eléréséhez, nem úgy teszi fel a kérdést, vajon milyen következtetést vonhatunk le abból, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók használni szeretnék az anyanyelvüket, hanem mindjárt újabb szigorításért kiált. Szerinte a tanórán kívül is meg kellene követelni a pedagógusoktól az ukrán nyelv használatát.

„Mint látható, egyes ukrán tudósok az ukrajnai gyermekek kétnyelvűségében nemcsak adottságot vagy kulturális sajátosságot látnak (ahogyan ezt például az Európai Unióban fogják fel), hanem problémát. Ráadásul ezt a nézetet kormányzati szinten közvetítik” – mutat rá a nemzeti kerekasztalról beszámoló strana.ua.

A portál szerint Danilevszka nem szólt a diglosszia okáról, amely pedig egyszerű: az oktatási szféra erőszakos ukránosítása a tanulók és szüleik véleményének figyelembevétele nélkül. Ennek eredményeként az ukrán nyelvet, amelyet ma már széles körben oktatnak az orosz nyelvterületeken, az ugyancsak jobbára orosz ajkú nagyvárosokban, afféle a hatóságok által rájuk erőltetett kötelezettségnek tekintik. Ezt beszélik órán, de a tantermen kívül azonnal áttérnek anyanyelvükre – az oroszra.

A döntően orosz ajkú Kijevben az ukrán anyanyelvű, elsősorban Nyugat-Ukrajnából érkező családok meglepődve fedezik fel, hogy ukrán anyanyelvű gyermekük, akit ukrán tannyelvű iskolába küldenek, otthon váratlanul áttér az orosz nyelvre, hiszen rendszerint szinte az egész osztálya oroszul beszél. Ebben a helyzetben a beilleszkedni igyekvő gyerekek érthetően nem szeretnének fehér hollónak tűnni.

Az lenne a logikus, ha ezt a helyzetet nem a pedagógusokkal szemben bevezetendő újabb represszióval igyekeznének orvosolni, hanem „az orosz és ukrán tannyelvű iskolák közötti természetes arány helyreállításával”, azaz, hogy az orosz ajkú gyerekek oroszul, az ukrán ajkúak ukránul tanuljanak, véli a strana.ua.

(hk)