Az áthelyezés és az elbocsátás

2020. november 16., 12:34 , 1032. szám

„Az utóbbi időben rendszeresen távoli városokba küld a cégem, hogy az ottani üzemekben dolgozzam. Hetekig, hónapokig dolgozok távol az otthonunktól, vagyis hosszú ideig nem látom a családomat. Amikor munkába álltam, szó sem volt utazásokról. Szívesen nemet mondanék az efféle megbízásokra, de attól félek, hogy akkor elbocsátanak a munkaszerződés megsértése miatt. Jogukban áll elbocsátani, ha nem vállalom a kiküldetést? Mi lesz a fel nem használt szabadságommal, ha mennem kell?”

– Az ilyen esetekben minden a munkaadójával kötött munkaszerződése feltételeitől függ. Az utazás megtagadása csak abban az esetben minősül a munkaszerződés megsértésének, ha a távoli munkavégzés lehetősége szerepelt a szerződés feltételei között.

A Munkatörvénykönyv (Mtk.) 32. cikkelye értelmében az áthelyezés az adott vállalaton, intézményen vagy szervezeten belül új munkakörbe, esetleg egy másik üzembe, településre csak a munkavállaló hozzájárulásával lehetséges. Az ideiglenes, azaz legfeljebb egy hónapra szóló áthelyezésre is csak a munkavállaló beleegyezésével van mód.

A határozatlan időre szóló munkaszerződést, valamint a határozott időre kötött munkaszerződést annak lejártáig a munkaadó csak az Mtk. 40. cikkelyében felsorolt esetekben bonthatja fel. Ilyen esetnek minősül egyebek mellett a vállalat, intézmény vagy szervezet felszámolása átszervezés, csőd, profilváltás esetén, a termelés és a munkavégzés menetének változása, az alkalmazott munkavállalók, a betöltendő állások számának csökkenése, stb. A felsorolt esetekben akkor megengedett a munkavállaló elbocsátása, ha nem lehetséges áthelyezni őt más munkakörbe, munkahelyre az adott vállalaton, intézményen, szervezeten belül, vagy a munkavállaló nem járul hozzá az áthelyezéséhez. Vagyis a munkavállalónak módjában áll eldönteni, hogy elfogadja-e a megváltozó munkafeltételeket.

Elbocsátáskor a munkavállalót egyszeri juttatás (vagy végkielégítés) illeti meg, melynek összege nem lehet kevesebb, mint egyhavi átlagbére. Az elbocsátandó munkavállalót pénzbeli kompenzáció illeti meg a fel nem használt rendes éves és az őt egyéb jogcímeken – például rokkant gyermeke után – megillető szabadságáért (lásd az Mtk. 83. cikkelyét!). E tekintetben egyébként két megoldás közül választhat: elbocsátáskor kezdeményezheti a fel nem használt szabadnapjaiért önt megillető pénzbeli kompenzáció kifizetését, vagy kérvényezheti munkaadójánál a szabadságolását. A szabadságokról törvény 3. cikkelye értelmében ugyanis a munkavállalónak elbocsátása esetén (kivéve, ha a munkafegyelem megsértéséért bocsátják el) kötelező megadni a fel nem használt szabadságát. Ilyenkor az elbocsátás napjának a szabadság utolsó napja számít majd.

Hangsúlyoznám azonban, hogy a munkaszerződés – különösen, ha meghatározott időre szóló megállapodásról van szó – a fentebb vázoltaktól eltérő vagy azokat kiegészítő rendelkezéseket is tartalmazhat az elbocsátásra vonatkozóan.

hk