Egy beszélgetős könyv, amely segít megérteni Kárpátalja közelmúltját és jelenét

Tóth István: A folytonosság újjáteremtése

2020. november 22., 19:42 , 1033. szám

A korábbi beregszászi magyar főkonzul, Tóth István életét, munkásságát és kapcsolatait tárja elénk meglepő őszinteséggel és nyíltsággal az idén a Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent A folytonosság újjáteremtése című interjúkötet. A könyv két hosszú beszélgetést tartalmaz, amelyben Zelei Miklós író, újságíró kérdezi a kárpátaljai származású diplomatát. Tóth István beszél gyermekkoráról, egyetemi éveiről, magyarországi áttelepüléséről és ottani munkásságáról, valamint a főkonzulként általa 2010 után tapasztaltakról. A könyvben – akárcsak egy baráti beszélgetés során – bátran említ neveket, jellemez embereket, korszakokat. Az olvasó számára Tóth István visszaemlékezése segíthet megérteni Kárpátalja legutóbbi hét évtizedének eseményeit és azok hátterét. A könyv végén életrajzok segítenek eligazodni az interjúkban említett nevek között, valamint dr. Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora írt hozzá előszót.

Tóth István Beregszászban főkonzulként képviselte Magyarországot 2010–2014 között. Ő volt az a magyar diplomata, aki azonnal átlátta a helyi viszonyokat, s ehhez nem kellett kiismernie a helyi közszereplőket, fontos embereket sem, ugyanis többségüket és az itteni helyzetet már eleve ismerte. Mindez nem meglepő annak fényében, hogy az Ungvárhoz közeli Bátfán született 1951-ben, majd a szomszédos Gálocsban és Ungváron nevelkedett. 1968-ban vették fel az Ungvári Állami Egyetemre, magyar nyelv és irodalom szakra, ahol tagja lett a Fodó Sándor által létrehozott Forrás Stúdiónak, aláírásokat gyűjtött a sorsfordító 1971-es beadványukhoz, emiatt félbeszakadtak az egyetemi tanulmányai, büntetésből besorozták a szovjet hadsereg egyik építőalakulatába. 1976-ban, házasság révén áttelepült Magyarországra, de azon kevesek egyike volt, akik ott is igyekeztek a kárpátaljai magyarság helyzetére felhívni a közvélemény figyelmét. A rendszerváltásig Budapesten az Állami Gorkij Könyvtárban dolgozott, majd a Szociológiai Intézetben volt ösztöndíjas a Fidesz későbbi alapító tagjaival együtt, akikkel ott kötött életre szóló barátságot, később kisebbségi ügyekben a párt szakértőjeként tartották számon.

A rendszerváltás után az Illyés Közalapítványnál dolgozott a Fidesz delegáltjaként, 1991-ben pedig alapító főszerkesztőként létrehozta a Pro Minoritate nemzetpolitikai folyóiratot. Az első Orbán-kormány idején a HTMH ukrajnai főosztályának vezetője volt. 2010-től pedig beregszászi főkonzul, majd a Nemzetpolitikai Államtitkárság osztályvezetőjeként ment nyugdíjba.

Tóth Istvánt az a Zelei Miklós – budapesti író, újságíró – kérdezi a könyvben, aki régóta érdeklődik Kárpátalja és az itt élő magyarság iránt. Már 1994-ben elkezdett foglalkozni Nagyszelmenc és Kisszelmenc ügyével, gyűjtötte a falu két részében élők történeteit, személyes visszaemlékezéseit. A kettézárt falu című dokumentumregénye először 2000-ben jelent meg. A regényből színművet is írt, amely a Zoltán újratemetve címet kapta, és első alkalommal 2013-ban láthatta a közönség Vidnyánszky Attila rendezésében. Zelei Miklós sokat tett azért, hogy végül megnyílhatott a határátkelőhely a két Szelmenc között.

A beszélgetőkönyv első fele az Első beszélgetés, amely valójában az Egy keletmagyar Nyugat-Ukrajnából című életinterjú, még 2013-ban készült, és már abban az évben megjelent Tóth Istvánnak A peremvidék világbirodalma című könyvében. Ebben a részben a korábbi diplomata beszél gyermekkoráról, családjáról, 1956-ról és a '60-as évek kárpátaljai viszonyairól, ahogy gyerekként Gálocsban, majd fiatalként Ungváron megélte. Az ungvári magyar iskoláról és az egyetemről, tanárokról, diáktársakról – mindenről meglepő nyíltsággal, érezhetően őszintén. Olyan embereket mutat be, megemlítve erényeiket és hibáikat, akik még ma is aktívak, közöttünk vannak, vagy csak néhány éve távoztak az élők sorából. Beszél az 1967-ben Fodó Sándor által alapított Forrás Stúdióról, amelyet 1971-ben politikai okok miatt megszüntettek. Balla László főcenzori szerepéről és az általa létrehozott József Attila Stúdióról, az akkori mindennapokról, a katonaéletről és még az ivási szokásokról is.

A könyv második felét kitevő Második beszélgetés, amely a Hiányokban gazdag életünk címet kapta, tavaly és az idén, azaz 2019–2020-ban lett lejegyezve, és többek között a 2013 óta eltelt hét évről szól, de számos esetben visszanyúl a korábbi beszélgetésben félbehagyott eseményekhez is. Olvashatunk a főkonzul munkájáról, mindennapjairól, egykori diplomáciai eseményekről, valamint a magyar nemzetpolitika eredményeiről. Ahogy Zelei Miklós fogalmaz: „Tóth István páratlanul érdekes tapasztalatainak összegzése segít a kárpátaljaiaknak tájékozódni otthon és itthon. A magyarországi olvasót pedig megismerteti Kárpátalja rendkívül színes életével. Ahonnan nézve gyakran az is pontosabban látszik, ami az anyaországban történik.”

Tóth István végezetül, összegzésként a következőképpen jellemezte a kárpátaljai magyar társadalmat: „A határon túli magyar nemzetrészek társadalmai mindig Magyarország felé figyelnek. A tájékozódást tekintve azok a részeink voltak előnyben, amelyek földrajzi helyzetükből adódóan már jóval a rendszerváltás előtt foghatták a magyar rádió- és tévéadásokat. Mai életüket áthatják az itteni társadalmi, kulturális és politikai folyamatok, mintáikat innen is veszik. A megosztottságot is. Többségükben nagyobb rokonszenvet mutatnak azokkal a kormányokkal szemben, amelyek támogatáspolitikájukban is kifejezik nemzeti érdekeink védelmét, a gazdaság, a kultúra, az oktatásügy, a kapcsolatok fejlesztését. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy politikailag homogén közösségekről beszélhetünk. Kárpátalján, mint szerte a Kárpát-medence magyar közösségeiben, politikai törésvonalak választják szét a magyarokat. Az egyik oldal – egyszerűsítve – a nemzeti konzervatív, a másik a balliberális térfélen van. Közös értékeink azonban mindkét térfélen ott vannak. Közös munkával lehet nagy eredményeket elérni. És az ukrán nagypolitika kicsinyességével is összefogással lehet megbirkózni.”

A könyvet egyelőre csak Magyarországon lehet megvásárolni.

Badó Zsolt