Erdélyi József: Örök élet

Azért szeretem a telet,

mert követi a kikelet.
Életben is csak az maraszt,
hogy úgy szeretem a tavaszt.

Kedvemből jut is, marad is,
szeretem én a nyarat is.
Túl aratáson, szüreten,
az őszt, az őszt is szeretem.

Szeretem az első havat,
a zöld vetést a hó alatt...
Örök élet az életem,
mert a halált is szeretem!...

A szeretet a legtitokzatosabb világfenntartó és -formáló erő. Nincs kétségünk afelől, hogy ha nem lenne, mi sem létezhetnénk. Összedőlne minden. Ám azzal is folyton szembesülnünk kell, mennyire illékony és játszi könnyűségű ez a hatalmas erő. Ezért van az, hogy a róla szóló legkomolyabb bölcseleti és hitbéli megnyilvánulások mellett a könnyed gondolati formák is nagy hitelűek tudnak lenni.

Minderre kiváló példaként pedig Weöres Sándort szokás felhozni – számos más művészünk mellett. Mi most ezek közé vegyük fel Erdélyi Józsefet, hiszen tisztán érzékelhető, hogy az Örök élet című rövid költeménye példásan beszéli el az erőnek és a hatalomnak ezt a kétféle végletét.

A költeményt áthatja a szeretet egyszerűségének természetessége, ami képes egybefogni mindent. Az Örök életben hatszor olvassuk a szeretem szót, mégse érezzük, hogy sok. Mert egészen mély gondolati funkciója mellett a játszi könnyedség is tartja. Ezt pedig az utolsó két sor példázza mindennél jobban: „Örök élet az életem, mert a halált is szeretem!…”

Penckófer János