Vasárnapi üzenet: 2020. november 22.

2020. november 22., 08:37 , 1033. szám

„Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került? »Aki irgalmas szívű volt iránta« – felelte. Jézus így folytatta: »Menj, és tégy te is hasonlóképpen«”.  (Lukács 10, 36–37)

Krisztusban kedves testvérek! Az irgalmas szamaritánus példabeszédet akár átkeresztelhetnénk a szent szamaritánus példabeszéde névre, hiszen ez a szamaritánus olyan emberrel tett jót, aki fordított helyzetben lehet, hogy az ellenkezőjét tette volna. Jézus Krisztus mégis arra szólít fel bennünket, hogy legyünk olyanok, mint ez a szamaritánus, más megfogalmazással élve Jézus arra szólít fel, hogy legyünk szentek. Milyenek a szentek? Keleti egyházunk egyik éneke így fogalmaz: „Ami erény, ami dicséret, az méltó a szentekhez, mert ők pallos alá hajtották fejüket érted, ki meghajlítottad az egeket és leszállottál, vérüket ontották teérted, ki magadat üresítetted ki, és szolgai alakot vevén föl a halálig aláztad meg magad, és a te szegénységedet utánozták.” Összefoglalva, Jézus szerint szentnek lenni azt jelenti, hogy erényesnek lenni. Mi, keresztények valljuk, hogy egész életünket, életünk minden napját erényesen éljük vagy akarjuk élni. Mindannyian az erényes életre kapunk megbízást a keresztségben, más szóval erővel, lelki erővel ruháztatunk fel, hogy Krisztus ösvényein tudjunk járni, hogy jót tudjunk cselekedni felebarátunkkal, embertársainkkal. Különösen fontos ez jelenleg, a karácsonyt megelőző bűnbánati időszakban. Ez az időszak erről szól. Arra kezdünk el készülni, hogy majd december 24-én az elesett, a bajba és rablók kezébe jutott emberiséghez irgalmas szamaritánusként lehajló Istent, és nem az önimádó, Facebook-sztár istent ünnepeljük.

Az erényes ember nemcsak jót cselekszik, hanem önmaga legjavát adja. Nem sok giccses ajándékot vesz, hanem áldozatot hoz. Jézus azt kérdezi tőlünk, hogy képesek vagyunk-e akkor is jót tenni, ha bántalmaznak, ha szidalmaznak? Tudjuk-e gyűlölőinket is igazán szeretni? Hiszen a Mennyei Atya „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is” (Máté 5, 45).

Kedves testvérek! Itt az alkalmas idő! Jézus Krisztus felszólít bennünket, hogy legyünk erősek, legyünk erényesek, tegyük a jót. Míg e világon élünk, addig kell döntenünk, addig kell cselekednünk, addig kell keresnünk az Isten országába vezető utat, és járni rajta. Most kell meglátnunk és elfogadnunk a Jézus Krisztusban valóságosan jelenlévő és az irgalmas szamaritánus képe mögé búvó Mennyei Atya felénk áradó szeretetét. Az út sokszor bizony nem könnyű,  rögös, fárasztó, veszélyes és rablókkal teli, de hatásos fegyvert kaptunk: Jézus Krisztusba vetett hitünket, kereszténységünket, keresztény kultúránkat, hagyományainkat, gyökereinket, hogy biztosan célhoz érjünk, hogy elnyerjük az örök életet, mert Jézus maga mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14, 6).

Szűcs Ferenc
barkaszói görögkatolikus áldozópap