A végrendelet értelmezéséről
„Az elhunyt igen részletes végrendeletet hagyott hátra, de arról nem írt külön, hogy miként osszák el egymás között az örökösök a betéti számláin elhelyezett pénzt. Ki dönt az ilyen kérdésekben? Mi, akiket az örököseinek nevezett meg, meg tudnánk egyezni ebben is, ám attól tartunk, hogy nem fogadnák el a döntésünket azok, akik kimaradtak a végrendeletből. Mit javasol?”
– Minden attól függ, miként rendelkezett végrendeletében az örökhagyó. Elvben a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 1256. cikkelye feljogosítja az örökösöket, hogy a hagyaték megnyílása után értelmezzék a végrendeletet. Az értelmezés célja, hogy kiküszöböljék a végrendelet esetleges pontatlan, nem egyértelmű megfogalmazásait, lehetővé téve ezzel az elhunyt végakaratának maradéktalan teljesítését. Tudni kell azonban, hogy a végrendelet értelmezésére az örökösök által abban az esetben van mód, ha a dokumentum egyébként nem tartalmaz ellentmondásokat, s az örökösök között nincs vita a tartalmát, az örökhagyó akaratát illetően.
Amennyiben viszont vita támad az örökösök között, a végrendeletet csak a bíróság jogosult értelmezni a Ptk. 213. cikkelye szerint. Ilyenkor figyelembe veszik a szavak és fogalmak jelentésének azonosságát a teljes dokumentumban, valamint a kifejezések általánosan elfogadott jelentését az adott területen. Ha mindez nem teszi lehetővé a dokumentum vagy egyes részei tartalmának tisztázását, összevethetik a szöveget a végrendelkező közismert akaratával, figyelembe vehetik korábbi véleménynyilvánításait, szándéknyilatkozatait, az érintettek között kialakult viszonyt, illetve számba vesznek minden egyéb olyan körülményt, amelynek jelentősége lehet az adott esetben.
Viszont Ukrajna Legfelső Bíróságának 2008. augusztus 27-i döntése értelmében a Ptk. 213. cikkelyének 2. pontja nem teszi lehetővé, hogy egy jogi aktus értelmezésekor a jogi aktus szereplőjének olyan akaratát kutassák, amelyet nem tükröz magának a jogi aktusnak a szövege.
Ilyen esetekben a bírónak nem feladata megváltoztatni az örökhagyó végakaratát, nem rendelkezhet saját belátása szerint az elhunyt tulajdonával, vagyis nem vonhatja kétségbe annak jogát, hogy szabadon döntsön vagyonának sorsáról halála esetére.
Végül ne feledjük, hogy a Ptk. 1257. cikkelyének 3. pontja értelmében a végrendelet egyik rendelkezésének érvénytelensége nem vonja maga után a többi rendelkezés érvénytelenségét. Vagyis ha a bíróság meg is semmisíti a végrendelet valamelyik passzusát, a többi érvényben marad.
Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy az értelmezés a hagyatéknak csak azokra az elemeire vonatkozhat, amelyek szerepelnek a végrendeletben. Ha tehát a végrendelet rendelkezik a szóban forgó betéti számlákról, van rá mód, hogy a végrendelet által megnevezett örökösök szükség esetén egyértelműsítsék az elhunyt akaratát. A Ptk. 1236. cikkelyének 2. pontja ugyanis kimondja, hogy a végrendelkezőnek jogában áll rendelkezni a hagyaték egészéről vagy annak csak egy részéről. Az 1245. cikkely pedig úgy fogalmaz, hogy a hagyatéknak az a része, amelyre nem terjed ki a végrendelet, a törvény szerinti örökösök között oszlik meg. Ilyenkor a törvény szerinti örökösök között kell figyelembe venni azokat is, akik a végrendelet alapján esetleg már megkapták a hagyaték egy részét.
hk
