Puszta Sándor: Bennünk fénylő csillag

2021. január 10., 12:06 , 1039. szám

sírásra görbült a szánk

mikor a legszebben akartunk énekelni

 

gyáva lett bennünk az öröm

ahogy boldogok akartunk lenni

 

induljunk szívünk dzsungelében

az embert megkeresni

 

a jóságot még ma

el kéne kezdeni

 

óh bennünk fénylő csillag

merj már megszületni

 

 

Már első hallásra karácsonyi versnek tűnik fel a Bennünk fénylő csillag, pedig nem foglal magába semmilyen megszokott karácsonyi elemet. Címének megfelelően mindössze egy bizonyos „bennünk fénylő csillag” megszületését sürgeti a szerző, aki – egyébként – pappá szentelése után a Budapest melletti Leányfalun szolgált negyvenhat éven keresztül.

A fény megszületésének sürgetése teszi karácsonyi hangulatúvá a költeményt, pedig valójában arra ébreszt rá, hogy a világ jobbra fordulása nem külső tényezőtől függ. Arra figyelmeztet, hogy nincs embertől független valóság, nincs emberen kívüli világfejlődés vagy éppen világzüllés. A világban megtörténő bármiféle változás emberi elhatározás kérdése.

Puszta Sándor versének másik fontos gondolata pedig az, hogy milyen rendkívüli erő hatása alatt állunk. Az első kétszer két sora erre emlékeztet. Hogy szinte minden alkalommal meg kell küzdenünk valami láthatatlan erővel, szándékkal, amely hallatlan éberséggel figyeli döntéseinket, elhatározásainkat, és mindig kicsorbítja azokat. Ének helyett „sírásra görbül a szánk”, általában maradunk a gyávaság fészkében, és azt mondjuk: nem tehetünk semmit, ilyen a világ…

Penckófer János