Házi praktikák a lisztharmat ellen

Az almaültetvény biológiai növényvédelme XIII.

2021. január 16., 10:32 , 1040. szám

Az almatermesztésben is egyre gyakrabban találkozunk a vegyszeres növényvédelmi kezeléseket kiváltó házi praktikákkal. Sok-sok információ lát napvilágot ezekkel a módszerekkel kapcsolatban, melyek egyes esetekben hatásosaknak bizonyulhatnak.

A biotermesztés terjedésével a lisztharmat elleni védekezésre is megoldásokat kerestek a kutatók, és felidézték, mivel is védekeztek a régmúltban. Elsősorban természetes anyagokkal próbálkoztak – több-kevesebb sikerrel. A tapasztalat és a sok­évi megfigyelés számos háztáji praktikát ítélt hatásosnak vagy éppen hatástalannak. Az alábbiakban a legelterjedtebb házi praktikákat szeretném ismertetni.

 

Védekezés tejes permetezéssel

Bizonyított tény, hogy a legtöbb tejféle gombaölő hatású. A lisztharmatgomba laktózérzékeny, a tejzsír bevonja a növényi sejteket, így megakadályozza a fertőzést és erősíti a növényt stb. – állítják a háztájiban kertészkedők. Ám ha ültetvényben gondolkodunk, amelynek permetlészükséglete több ezer liter, akkor szóba sem jöhet ez a megoldás. Egyrészt, mert igencsak költséges a módszer, másrészt pedig igen nagy kockázatot vállal az a ter­mesztő, aki csak a tej gyógyító hatásában bízik. A háztáji kiskertekben igen eredményesen használható a módszer, sok jó tapasztalatról számolnak be, de főként a megelőző jelleggel való használatát illetően. A lisztes bevonat megjelenésekor a tejes permetlé már nem tud kellő védelmet nyújtani. A permetlé elkészítéséhez a tej és a víz aránya 40%-60% legyen, vagyis 4 liter tejhez 6 liter vizet adjunk. A kezeléseket ajánlott 15–20 naponta megismételni, vagy a kezdeti tünetek megjelenésekor alkalmazni. Mint látható, igencsak költséges a védekezésnek ez a módja, de annak, aki csupán a kiskertjében gazdálkodik, és nem szeretne vegyszereket alkalmazni, jó megoldást jelenthet.

 

Védekezés csalánteás permetezéssel

A csalánteás permetezés több-kevesebb sikerrel alkalmazható a zöldségtermesztésben, s a gyümölcstermesztésben is van némi hatása. A csalántea elkészítésére igen sok recept található az interneten, melyek helytállóak lehetnek. A csalánteának gombaölő és kártevőriasztó hatása van, ám igen nagy mennyiségben és gyakran kell használnunk. Mind megelőzésre, mind kezelésre alkalmazható. Nagy hátránya, hogy a lisztharmat ellen akár hetente meg kell ismételni a kezelést. Ezt a módszert nem ajánlom az almatermesztésben, mivel a permetlé elkészítése legalább egy napot vesz igénybe, és a gazda általában csak a tünetek megjelenésekor veszi észre a fertőzést, így máris késhet a védekezés.

 

Védekezés komposztálódott trágyalével

Néhány éve tették fel a kérdést: jó megoldás-e a komposztálódott trágyaléből permetlét készíteni (10 rész víz + 1 rész komposztálódott trágyalé), s ezzel a higított oldattal permetezni a gyümölcsfákat? A védekezés ezen módjának elméletileg volna létjogosultsága, hiszen a komposztálódás során olyan vegyületek és élőlények képződnek, illetve szaporodnak el, amelyek gátolják a káros gombák szaporodását. Ám számos kutatás és megfigyelés támasztja alá, hogy a már megfertőződött gyümölcsfákat egyáltalán nem segíti ez az oldat. Megelőző jelleggel való használata is vitatott, sokan állítják, hogy hatástalan. Magam a biológiai védekezés ezen módját egyáltalán nem ajánlom sem háztáji kiskertben, sem ültetvényben.

 

Szódabikarbóna a lisztharmat ellen

„Szinte mindenre jó a szódabikarbóna” – olvashatjuk gyakorta a vegyület jótékony hatásáról és sokoldalúságáról. A lisztharmat elleni védekezésben is fontos szerepe lehet, főként a szőlő-bioültetvényekben. Az alma esetében is vannak jó tapasztalatok a lisztharmat elleni alkalmazásáról megelőzésként és kezelésként egyaránt. Permetléként a háztartási szódabikarbóna 0,3–1%-os oldatát használják. A permetlé hektáronként kijuttatni ajánlott mennyisége 1000–1200 liter. Egy szezon alatt 10 naponta szükséges ismételni a permetezést, s legalább 8-10 alkalommal. A házi kertekben a legjobban bevált védekezési mód, ám alkalmazásával csak óvatosan! Elsősorban azért nem ajánlom, mert tönkreteszi a permetezőgép vízpumpáját („megeszi” a gumimembránokat, tömítéseket), lerakódik a vezetékekben, és akár sókártételt is okozhatunk a növényekben.

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza