Oltani vagy nem oltani: az itt a kérdés

2021. január 16., 15:05

Bár Ukrajnában egyelőre csak a távlati tervek között szerepel a lakosság tömeges oltása a koronavírus ellen, máris megindult a találgatás, vajon kötelező lesz-e az oltás felvétele mindenki számára.

Jönnek az összeesküvés-elméletek?

A legutóbbi kanyarójárvány óta tudhatjuk, hogy az ukrán lakosság egy jelentős része nem rokonszenvez az oltásokkal, ráadásul a Covid–19 elleni vakcina egy vadonatúj készítmény, amellyel az embereknek még nem volt módja „megbarátkozni”. Ezen felül most is számítani lehet a különféle összeesküvés-elméletek megjelenésére, s abban is biztosak lehetünk, hogy számos gyanús halálesetet igyekeznek még az oltás számlájára írni, mielőtt lecsillapodnának a kedélyek.

A Rejting Szociológiai Csoport tavaly novemberi felmérése szerint a megkérdezettek 55%-a kész beoltatni magát a koronavírus ellen, ha az oltóanyag ingyenes lesz, 40% viszont nem oltatná be magát. Amennyiben viszont fizetni kell a vakcináért, az oltásra a válaszadók kevesebb mint 35 százaléka hajlandó, míg 57% nem szándékozik beoltatni magát. Az ingyenes oltás támogatói érthető módon döntően az idősebbek, a vidéki lakosok közül kerülnek ki, míg a fizetett oltást elsősorban a fiatalok és a kijevi lakosok hajlandók elfogadni.

Máris vannak, akik szerint az ország érdekében kötelezővé kellene tenni az oltást és punktum. Ennek az elképzelésnek azonban legalább annyi ellenzője lenne, mint ahány támogatója. Lássuk, milyen lehetőségeik vannak a kormányoknak!

Oltási igazolvánnyal a vírus ellen?

Jól látható, hogy napjainkban az országok többsége nem örül a külföldieknek, akikről könnyen kiderülhet, hogy vírushordozók. Előfordulhat tehát, hogy a kéthetes–tíznapos karantén kiváltására a jövőben is megkövetelik az utazóktól a koronavírus elleni oltást, amit valamilyen digitális okmánnyal, „vakcinaigazolvánnyal” kell majd bizonyítaniuk.

A Nemzetközi Légiközlekedési Szövetség (IATA) máris dolgozik egyfajta digitális útlevél kidolgozásán. Ez egy olyasfajta okmány lenne, mint a repülőterekről jól ismert utaskártya, amely nélkül nem lehet feljutni a repülőgép fedélzetére. Mások szerint a dokumentum amolyan melléklete lehetne az igazi útlevélnek, amellyel igazolható, hogy az országba belépni kívánó személy valóban megfelel-e a látogatókkal szemben támasztott oltási-egészségügyi feltételeknek. Példaként hozzák fel azokat az országokat, amelyekbe már a koronavírus-járvány előtt is csak bizonyos oltások felvétele esetén léphettünk be. Így Tanzániában javasolt a sárgaláz elleni oltás.

Jelenleg számos országban fontolgatják egy efféle okmány bevezetését. Elképzelhetőnek tartják, hogy Európa csak ilyen igazolvány felmutatása esetén lesz hajlandó ismét beengedni a turistákat. Van, ahol a kormányok még tovább mennek a tervezgetésben: ettől a dokumentumtól tennék függővé saját polgáraik megjelenését bizonyos nyilvános helyeken, tömegrendezvényeken. Ennek persze csak azután lenne értelme, hogy sikerül beoltani a lakosság egy jelentős részét, vagyis azt követően, hogy a vakcina általánosan hozzáférhetővé válik a világon, de legalábbis a fejlett országokban.

Az oltás kötelezővé tételére ugyanakkor egyelőre még sehol sem szánták el magukat. Különösen a nyugati demokráciákban kényes téma az egyén szabadságának efféle korlátozása.

Mi a helyzet nálunk?

Ukrajnában több jogszabály is érinti az oltás kérdését. Az egészségügy jogi szabályozásának alapjai című törvény 10. cikkelye kimondja, hogy minden állampolgárnak gondoskodnia kell a saját és a gyermekei egészségéről, nem árthat mások egészségének, részt kell vennie a megelőző orvosi vizsgálatokon és be kell oltatnia magát. Ugyanakkor ugyanezen törvény 43. cikkelye leszögezi, hogy a betegnek előzetesen hozzá kell járulnia minden egészségügyi beavatkozáshoz, ellátáshoz, beleértve az oltást is. Kivételt csak a közvetlen életveszély jelenthet – például veszettség esetén, amikor az oltást a beteg akaratától függetlenül beadják.

A lakosság fertőző betegségekkel szembeni védelméről, valamint Az egészségügyi és epidemiológiai jólét biztosításáról szóló ukrajnai törvények előírják a tuberkulózis, a poliomyelitis, a diftéria, a szamárköhögés, a tetanusz és a kanyaró elleni kötelező oltást. Emellett kötelező a megelőző oltása az ipari és intézményi munkavállalók bizonyos kategóriáinak, akiknek a tevékenysége a megfertőződésükhöz vezethet, illetve akik ennek következtében maguk is terjesztőivé válhatnak a fertőzésnek. A lakosság fertőző betegségekkel szembeni védelméről szóló törvény említést tesz a kötelező védőoltások lehetőségéről bizonyos régiókban, mindenekelőtt veszélyes fertőzések terjedése esetén. E rendelkezések hatékony alkalmazásához azonban további alsóbb szintű szabályozás kidolgozására lenne szükség.

A lakosság fertőző betegségekkel szembeni védelméről szóló törvény 15. cikkelye szerint a gyermekek, akik nem kapták meg a megelőző oltásokat az oltási naptár szerint, nem látogathatják a gyermekgondozási intézményeket. Sokak szerint jelenleg valószínűleg ez az egyetlen hatékony, közvetlenül alkalmazható norma, amely korlátozza az egyént bizonyos jogai gyakorlásában, amennyiben személyes okokból elutasítja a kötelező oltásokat. Ebben a kérdésben a Legfelsőbb Bíróság sokak szerint mérföldkőnek számító határozatot hozott, amennyiben kimondta: ha az egyéni érdekek ellentétesek a társadalom érdekeivel, előnyt élvez a köz a biztonsága és egészségének védelme.

Kényszer helyett ösztönzés

Ukrajnában számos törvényjavaslatot regisztráltak már a parlamentben, hogy elérjék az oltásra vonatkozó jogszabályok betartását, de a Legfelső Tanács ezek egyikét sem tárgyalta egyelőre. Ennek tudatában mire szánhatja el magát az állam, hogy elérje a lakosság tömeges oltását? Elsősorban előnyökkel ösztönözheti az immunizálást. Például azok, akik felveszik az oltást, kedvezményeket élvezhetnek utazáskor, szabadon látogathatják a kávézókat, éttermeket, mozikat stb. Eközben az oltást elutasítók számára kötelezővé tehetik a rendszeres tesztelést, valamint a potenciális vírushordozóként való nyilvántartásukat, például egy speciális telefonos alkalmazás segítségével.

Ezen felül az állam legfeljebb annyit tehet még, hogy engedélyezi a munkaadók számára, követeljék meg a munkavállalóiktól az oltás felvételét – jegyzik meg egyesek óvatosan. Kétségtelen, hogy egy nagyvállalat kollektívájára és ügyfeleire is veszélyt jelent az a beoltatlan munkavállaló, aki százakat fertőzhet meg a környezetében. Az ösztönzésnek ez a formája sokaknál hathatósabb lehet, mint az állam által alkalmazott kényszer.

A lényeg, hogy a vakcinázásnak önkéntesnek kell lennie. Így történik ez ma minden olyan országban, ahol már megkezdődött a lakosság immunizálása.

(zzz)