„A várakozás, a folyamatos alkalmazkodás, a halasztás jegyében telt a jubileumi esztendő”

2021. január 23., 15:43 , 1041. szám

A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) tavaly ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból Kulin Ágnest, a RIT elnökét a koronavírus-járvány okozta nehézségekről, az elmaradt tárlatokról és művész-összejövetelekről kérdeztük, illetve arról, hogyan tudták túlélni ezt a jubileumi évet, és sikerült-e új kezdeményezéseket, projekteket megvalósítaniuk 2020 folyamán.

– A társaság egy gyönyörű téli tárlattal és a hagyományos díjátadóval zárta a 2020-as esztendőt. De idézzük fel, hogyan indult az év!

– Nehéz ezt az évet értékelni, felemás érzések kavarognak még mindig bennem, hiszen nagyon sok mindennel készültünk. A RIT fennállásának 30. évét ünnepelte tavaly, és ez a jubileumi esztendő sok érdekes elképzeléssel, lehetőséggel indult számunkra, amely hirtelen irányt váltott, és leginkább a várakozás, a folyamatos alkalmazkodás, a halasztás jegyében telt. Általában az év végén rendezett téli tárlatunk megnyitóján összegzem a programokkal teli évünket. Ilyenkor felsorolom, hogy hol és milyen programjaink kerültek megrendezésre, kikkel tudtunk közös rendezvényeket létrehozni. A megszokotthoz képest most két listám is van. Egy olyan, amelyben az elhalasztott és megvalósulásra váró kiállításokat, kerekasztal-beszélgetéseket és rendezvényeket vehetném számba; egy második felsorolás részeként pedig beszámolhatok a szokatlan és megpróbáltatásokkal teli időszak eredményeiről. Sajnos, az első listám sokkal hosszabb, mint szeretném. Ha számszerűsítenem kell, több mint tíz kiállításunk nem valósult meg. Több turnét is terveztünk tavaly, köztük egy ukrajnait. Brüsszelbe is kilátogattunk volna 2020-ban, de sajnos, erre sem került sor. S rengeteg olyan program, együttműködés sem valósulhatott meg a karanténhelyzet miatt, amelyek személyes kapcsolatot igényeltek volna. De ezek a tervek nem vesznek a felejtés ködébe, és remélhetőleg a további években minden terv megvalósul.

– A művészek is nehéz helyzetbe kerültek, hiszen gyakorlatilag nem voltak kiállítások, plein airek, alkotó- és festőtáborok.

– A digitális térbe szorult kapcsolattartás és távolságtartás megnehezítette mindenki munkáját, így az alkotókét is. A saját műtermükbe visszaszorult művészeknek sok kérdéssel kellett szembenézniük. Egyénileg és csoportként is átgondoltuk az eddigi szokásainkat és módszereinket. Az alkotás folyamata lehet magányos, két vagy több személy együttműködését igénylő, viszont hosszú távon nem lehet állandó elszigeteltségben, a digitális térben mozogva és távolságokat betartva alkotni. Hiszen az alkotói folyamatban fontosak a kívülről érkező jelzések, benyomások. A művészetek befogadása ebben a jelenlegi állapotban pedig jelentősen leszűkült. Ez az állapot közel sem ideális, és csak a művészeti elképzelések kicsiny részének megfelelő, a tradicionális technikákban és műfajokban dolgozók számára enyhe vigaszt jelent a reprodukciók megosztása és a visszaérkező válaszok elemzése. A személyes kapcsolat létrejötte az Alkotó–Műalkotás–Befogadó között nem pótolható a digitális eszközök segítségével.

– Minden nehézség ellenére sikerült új projekteket életre hívni.

– Nem minden tervünk hiú­sult meg a 2020-as évben, hiszen ebben az időszakban két új projektet indítottunk útjára partnereinkkel és barátainkkal. A Kovács Vilmos Irodalmi Társasággal (KVIT) együttműködve az egyik újonnan induló projektünk a „Nyitott ablak, Képekben a szót és szavakban a képet” elnevezést kapta. A közös projekt a kárpátaljai magyar írók, valamint képző- és iparművészek közötti együttműködésre épül, kiindulópontja a műfajok közötti kapcsolat. A „Mi volt előbb, a szó vagy a kép?” kérdés adhatja a témafelvetés alapját. Elképzelésünk szerint olyan fogalmak gyakorlatba ültetésével, mint ekphrászisz, metafora, parafrázis, szinonima, narráció, születhetnének a jövőben írott prózai és lírai reflexiók tagjaink munkáihoz. A projekt beindításaként műhelymunkát szerveztünk szeptemberben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, ahol a lehetőségekről és az elképzeléseinkről beszéltünk. Tanácsadóként-lektorként Vári Fábián László is segíti a közös munkát. Hosszú távra tervezünk, és az remélhetőleg idén már ezeket az egymásra utaló-ható alkotásokat is bemutathatjuk az érdeklődőknek.

Második 2020-as projektként a RIT&BARÁTOK–ДРУЗІ–FRIENDS sorozatot indítottuk útjára. A logónk fenyőobjekt-változatának átdolgozására kérjük fel a művészeket saját stílusukban, s egy-egy alkotásra ösztönző ajándékcsomagot osztunk szét a RIT tagjai és a társaság művészbarátai között. Ennek az elképzelésnek a kezdeti darabjait láthattuk a téli tárlatunk hátsó termében. A projekthez 2021-ben digitális katalógust is készítünk, majd önálló kamarakiállítás keretében mutatjuk be az alkotásokat.

Ez a két projekt nagyon fontos, hiszen ezek olyan együttműködést ösztönző tevékenységek, amelyekben alkotótársakkal, más művészekkel tudunk közösen gondolkodni és közösen alkotni.

– Milyen terveik vannak az idei évre?

– A rengeteg elmaradt kiállítást, rendezvényt be kellene pótolni. Nem tudom, mennyire fog sikerülni, valamennyit remélhetőleg megvalósítunk, de már nem vagyunk maximalisták. Ahogyan a 2020-as év az igazodás jegyében telt el, úgy gondolom, hogy a 2021-es évben is erre kell számítanunk.

Sajnos, nem tudtuk együtt ünnepelni a szülinapunkat, a kollégáinkkal és a barátainkkal megülni ezt a jubileumi évet. De a helyzethez igazodva több videóriportot is forgattunk a TV21 Ungvár stábjának segítségével. Ezekben a társaság elmúlt 30 évét mutatjuk be, és a 2020-as tárlatunkat is videós tárlatvezetés segítségével próbáljuk szélesebb körben elérhetővé tenni.

Megpróbáljuk a digitális életünket kiszélesíteni, és igyekszünk ebben az irányban egy kicsit mélyebben tovább gondolkodni. A digitális térbe szorult életben sok pozitívumra is felfigyeltünk, amelyeket eddig sokszor figyelmen kívül hagytunk, főleg az információközlés és a kapcsolattartás terén. Emellett volt időnk gondolkozni a társaság felépítésén és a jövőn, hogy hogyan kellene egy kicsit megújítanunk, fiatalítanunk a társaságot, vagy elérhetőbbé, közérthetőbbé tenni azt, hogy miről is szólunk mi. Ezen a pályán rengeteg fejlődésre van még kilátás, látjuk, hogy vannak még hibák, tisztábban látjuk, milyen irányba kell tovább haladnunk, és ezen a téren nagyon hasznos volt a tavalyi esztendő.

Szeretném megköszönni a barátainknak, a társaság tagjainak, a munkánkat figyelemmel kísérő és támogató műkedvelő közösségnek az egész éves megértést és a folyamatos várakozást, valamint az eddigi közös munkát! Hálásak vagyunk, és tudjuk, hogy ez az átmeneti nehéz időszak nem állandó. Sokaknak tartozunk hálával azért, hogy a társaságunk működhet, valamint tagjaink segítséget kapnak alkotómunkájukhoz. Az egész RIT nevében köszönjük a magyarországi és a kárpátaljai szervezeteknek, intézményeknek az állandó támogatást, és reméljük, hamarosan megszokott formában élvezhetjük egymás társaságát és a MŰVÉSZETET! Mi tervekkel és reményekkel telve várjuk a további éveket, bízva abban, hogy a jövőben még sokszor találkozhatunk és ünnepelhetünk együtt.

Rehó Viktória