Mit lehet tenni a légszennyező szomszéd ellen?

2021. február 2., 09:45 , 1042. szám

„Szomszédom kisebb farmergazdaságot üzemeltet. Sajnos, nem tudunk úgy kimenni az udvarra, hogy ne éreznénk a bűzt, ami ezzel jár. Mit lehet ilyenkor tenni? Foglalkozik egyáltalán a rendőrség ilyen ügyekkel?”

– Ha a tulajdonhoz fűződő jogok felől közelítjük meg a kérdést, a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 319. cikkelye kimondja, hogy a tulajdonos saját belátása szerint birtokolja, használja és idegeníti el tulajdonát. Kimondja ugyanakkor azt is a szóban forgó cikkely, hogy a tulajdonos nem élhet a tulajdonjoggal az állampolgárok jogainak, szabadságainak és méltóságának, a társadalom érdekeinek a sérelmére, nem károsíthatja a környezetet. Következésképpen: aki vagyonával, tevékenységével rontja a levegő minőségét, az más polgárok sérelmére cselekszik.

A Ptk. 320. cikkelye szerint – a törvény által megállapított kivételektől eltekintve – a tulajdonosnak jogában áll vagyonát vállalkozói tevékenységre felhasználni, az államnak azonban jogában áll meghatározni a felhasználás feltételeit.

A Ptk. 391. cikkelye úgy fogalmaz, a tulajdonosnak joga van követelni a vagyona használatára és az a feletti rendelkezésre vonatkozó jogának gyakorlása során felmerülő akadályok elhárítását.

A gyakorlatban számos törvény, kormány- és minisztériumi rendelet, egészségügyi, állat­egészségügyi, építészeti, tűzrendészeti stb. előírás szabályozza a mezőgazdasági tevékenység, az állattartás feltételeit lakott területen, vagyis a településhatárokon belül. Ezenkívül a települési önkormányzatok, végrehajtó szerveik – az általános normák és előírások betartása mellett – számos kérdésben saját hatáskörben is jogosultak szabályt alkotni. Nem egyszerű eligazodni ebben a papírtengerben.

A lényeg, hogy ha a bűz zavaró, s a szomszéd nem reagál az erre vonatkozó észrevételeikre, panaszt lehet tenni a települési vagy kistérségi önkormányzat végrehajtó szervénél (általában a végrehajtó bizottságnál), amit a legcélravezetőbb írásban benyújtani. Érdemes megvárni a hivatalban, hogy az illetékes tanácsi dolgozó iktassa a panaszt, s az sem árt, ha felíratjuk vele magunknak az iktatási számot és dátumot – az aláírásával hitelesítve – arra az esetre, ha az ügy további papírmunkát igényelne.

A panasz nyomán a települési hatóságoknak bizottságot kell kiküldeniük a szomszédhoz a panaszban előadott tényállás ellenőrzése végett. Az ő feladatuk például, hogy megállapítsák, megfelel-e a gazdaságban tartott haszonállatok, szárnyasok száma az adott gazdálkodási forma esetében megengedettnek. Megvizsgálhatják egyebek mellett, hogy az állattartás körülményei megfelelnek-e az előírásoknak, vagy hogy az állattartás során keletkezett, esetleg a növénytermesztésben felhasználni szándékozott trágyát, vegyszereket hogyan s milyen messze tárolják a telek határától, a szomszéd kútjától, lakóépületétől stb. Egyéb tevékenység is okozhatja a kellemetlen szagokat, amit szintén jegyzőkönyvbe vehetnek.

Elvben magának a gazdasági tevékenység okozta „szaghatásnak” a megítélése is a bizottság feladata. Ám be kell látnunk, ezen a ponton kényes területre tévedtünk, hiszen azon túl, hogy az emberek szaglásának érzékenysége eltérő, másként ítélhetik meg a gazdálkodásból fakadó szaghatásokat a falusi és a városi lakók, azok, akik a hétköznapokban maguk is gazdálkodnak, vagy akik élelmiszert csak a boltban látnak. Előfordulhat, hogy amennyiben a gazdálkodó egyébként többé-kevésbé betartja az előírásokat, a zavaró szag nem esik latba kellő súllyal a vizsgálódó bizottság előtt.

Ugyancsak problémát okozhat, hogy a települési hatóságok rendelkezésére álló szankciók (rendszerint bírság, a szabálytalanságok kiküszöbölésének elrendelése) gyakorta nem elégségesek ahhoz, hogy jobb belátásra bírják a szabálysértő gazdálkodót. Ilyenkor elvben mód van rá, hogy a polgár a rendőrséghez forduljon: tehet feljelentést, illetve kérheti a települési hatóságok rendelkezéseinek végrehajtatását. Előfordul azonban, hogy a rendőrség különösebb lelkesedés nélkül avatkozik be az efféle szomszédok közötti vitákba. Hathatós fellépésükre, eljárásukra általában csak olyankor számíthatunk bizonyosan, ha a szomszéd tevékenysége egyenesen törvénysértő, például sérti a közrendet, netán bizonyíthatóan egészségkárosító, esetleg vagyoni kárt, hátrányt okoz.

A tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos esetekben az adóhatóság bevonása is hasznos lehet. A zavaró szaghatás nemegyszer abból adódik, hogy a gazdaságban több állatot/szárnyast tartanak, mint ahányat az adott körülmények között megengednek az előírások. A gazdálkodók ezért néha kevesebb jószágot vallanak be a ténylegesnél, és sikerülhet is esetenként megtéveszteniük a települési hatóságokat. Csakhogy a be nem vallott állatok az adócsalás gyanúját is felvetik. A bejelentés alapján helyszíni szemlét tartó adóellenőrök viszont rendszerint jól számolnak, s nehezebb is távol tartani őket a portától.

Csak ha semmi más sem segít, akkor érdemes megpróbálkozni a polgári peres eljárással. A „szagos” szomszéd mellett az önkormányzatot is beperelhetik, amennyiben úgy ítélik meg, hogy nem tettek meg mindent a szabálysértő tevékenység megszüntetése érdekében. Azonban fel kell készülniük rá, hogy a bíróság előtt kézzelfogható tényekkel, hatósági jegyzőkönyvekkel, tanúvallomásokkal célszerű alátámasztani a keresetet. A perköltség megoszlása és a keresetben foglaltak hitelességének alátámasztása szempontjából is előnyös lehet, ha megpróbálják bevonni az eljárásba a környéken lakókat, akiket esetleg szintén zavarhatnak a gazdálkodással járó szagok.

hk