Eljön-e a népszavazások kora?
A néphatalom közvetlen gyakorlásának ígérete Volodimir Zelenszkij elnökválasztási programjának egyik fő eleme volt két évvel ezelőtt. Az ígéret beváltásának egyik módja a népszavazás, azaz a referendum lehetőségének biztosítása. Az ukrán Alkotmánybíróság még 2018-ban hatályon kívül helyezte Az összukrajnai referendumról szóló, 2012-ben elfogadott törvényt. Egészen múlt hétig tartott, mire a Rada „megszülte” az új jogszabályt. Az alábbiakban az ukrán sajtó alapján igyekszünk áttekinteni, hogy mit kell tudni a jogszabályról, s mire számíthatunk.
Miről kérdezhető a nép?
Az UNIAN hírügynökség szerint négyféle kérdés bocsátható országos népszavazásra.
Az első kérdéstípushoz azon törvények megerősítése tartozik, amelyek módosítani hivatottak az Alkotmány I., III. és XIII. fejezeteit. Ezek a fejezetek tartalmazzák egyebek mellett az államnyelvre, az állami szimbólumokra, az állampolgárságra vonatkozó általános rendelkezéseket. Az alaptörvénynek ezek a részei rendelkeznek a választások megrendezéséről, illetve magának az Alkotmánynak a módosításáról is. Ilyen kérdésekben csak az államfő írhat ki népszavazást.
A kérdések második típusa Ukrajna területének/határainak módosítására vonatkozik. Ebben a témában népszavazást a Legfelső Tanács kezdeményezhet.
A harmadik és a negyedik típusú kérdésekről a polgárok is kezdeményezhetnek referendumot, bár kiírnia a népszavazást ilyenkor is az elnöknek kell. Népi kezdeményezésre országos jelentőségű kérdéseket lehet felvetni, vagy szavazásra bocsátható egy törvény, netán valamely jogszabály egyes normáinak hatályon kívül helyezése.
Tilos népszavazást tartani a következő kérdésekről:
– amelyek ellentmondanak Ukrajna Alkotmányának, a nemzetközi jogban, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben és annak jegyzőkönyveiben rögzített általánosan elismert elveknek és normáknak;
– amelyek az emberek és az állampolgárok alkotmányos jogainak és szabadságainak, azok végrehajtási garanciáinak visszavonására vagy korlátozására vonatkoznak;
– amelynek célja Ukrajna függetlenségének megszüntetése, az állam szuverenitásának, Ukrajna területi integritásának megsértése, valamint amelyek Ukrajna nemzetbiztonságát fenyegető veszélyt teremtenek, etnikumközi, faji, vallási gyűlöletet szítanak;
– amelyek az adókat, a költségvetést és az amnesztiát érintik;
– amelyeket Ukrajna Alkotmánya és törvényei a bűnüldöző szervek, az ügyészség vagy a bíróság hatáskörébe utalnak.
Egyszerre csak egy kérdés bocsátható országos népszavazásra. Nem rendezhető referendum a rendes és előre hozott országos választásokkal, a rendes helyhatósági választásokkal egy időben.
Egy népszavazás által megerősített kérdésről újabb referendumot legkorábban három év múltán lehet tartani; ha viszont a kérdést nem támogatták a polgárok, legalább egy évvel később.
A lehetetlent lehetni
Ahhoz, hogy népi kezdeményezésre referendumot írjon ki az elnök, legalább hárommillió választópolgár aláírását kell összegyűjteni, méghozzá egyenként legalább 100 ezret az ország megyéinek kétharmadából. Az aláírásgyűjtést egy e célból létrehozott kezdeményező csoportnak kell végeznie. Az aláírások összegyűjtésére 60 nap áll a kezdeményezők rendelkezésére.
Az elemzők ezeket a feltételeket gyakorlatilag teljesíthetetleneknek tartják. Vitalij Zsuravszkij, akit a strana.ua idéz, a Facebook közösségi oldalon rámutat: ilyen feltételekkel legfeljebb az államhatalom lenne képes összegyűjteni a szükséges számú támogató aláírást, vagyis aligha rendeznek majd túl sok, a nép által kezdeményezett referendumot. A mindenkori hatalom ezt a lehetőséget szinte kizárólag önmaga számára tartotta fenn, állapítja meg.
A népszavazás érvényességéhez a regisztrált választók több mint felének kell elmennie szavazni. Ez a voksok 50%-át + 1 szavazatot jelent. Ha eszünkbe jut, hogy a legutóbbi országos és helyhatósági választások alkalmával a részvételi arány nem érte el az 50%-ot, aligha hihetünk benne, hogy a referendum a néphatalom gyakorlásának népszerű, gyakorta alkalmazott formájává válik a közeljövőben.
Hogyan kérdezhető meg a nép?
A népszavazásra bocsátott kérdést világos és érthető kérdő mondat formájában kell megfogalmazni, amely nem ad lehetőséget az eltérő értelmezésre. Nem megengedett az olyan megfogalmazás, amely alkalmas a választók félrevezetésére, esetleg rávezeti őket egy bizonyos válaszra, „jelzést, utalást, felbujtást, netán motivációt tartalmaz az országos népszavazás kérdésének támogatására vagy elvetésére”. Az Alkotmánybíróság feladata ellenőrizni, összeegyeztethető-e az országos referendum kérdése az Alkotmánnyal.
A szakértők felhívják a figyelmet, hogy jól fogalmazva bármilyen kérdésre kaphatunk megfelelő választ. Illetve ezen az alapon bármilyen kérdés elvethető.
„Ha azt kérdezzük, hogyan viszonyul a föld értékesítéséhez, az emberek többsége azt feleli, hogy negatívan. Ha úgy tesszük fel a kérdést, jogosultnak kell-e lennie a termőföld tulajdonosának a tulajdona eladására, a többség igennel felel” – mutat rá a kérdésfeltevésben rejlő „lehetőségekre” Volodimir Paniotto, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet igazgatója, akit a korrespondent.net idéz.
Kockázatok és következmények
A szakértőket és a képviselőket aggasztja a lehetőség, hogy a népszavazással hatályon kívül helyezhetők korábban elfogadott törvények. Szerhij Rahmanyin, a Hang párt parlamenti képviselője Zelenszkij törvényét a „manipulatív referendumok” eszközének nevezte, illetve nukleáris bőröndnek, amely eltemetheti Ukrajnát.
Ruszlan Sztefancsuk, a parlament elnökének első helyettese viszont egy televíziós műsorban „a népi vétó elemének” titulálta a jogszabályok népszavazás útján való eltörlésének törvény biztosította lehetőségét. Szerinte elkerülhetők lettek volna az áldozatok a 2014. január 16-i úgynevezett diktátori törvények elfogadása után, ha létezik egy törvényes lehetőség a hatályon kívül helyezésükre.
Ihor Popov politológus, akit ugyancsak a korrespondent.net idéz, helyesli, hogy Ukrajnában lehetőség van népszavazás megtartására. Kockázatosnak tartja ugyanakkor, hogy a politikusok újabb eszközhöz jutnak ezáltal, amelyet populista célokra vagy a társadalom megosztására használhatnak fel.
Többen is rámutatnak: a jogszabály előterjesztői figyelmen kívül hagyták azt a két korábbi alkotmánybírósági állásfoglalást, amelyek kimondják, hogy a nép a hatalom forrásaként és hordozójaként jogosult új alkotmány elfogadását kezdeményezni. A most elfogadott törvény ezt a lehetőséget nem biztosítja a polgárok számára.
Egyébként egyetlen népszavazás megrendezése körülbelül kétmilliárd hrivnyájába kerülhet a költségvetésnek, szóval nem olcsó mulatság.
(zzz)