A farsang

Jelmezes felvonulások, bálok időszaka

A farsang időszakát éljük, mely a modern korban is a bálok, köztük például a híres bécsi vagy budapesti operabálok, valamint a nevezetes karneválok, a Rio de Janeiró-i és a velencei karnevál időszaka (bár az ideieket törölte a koronavírus-világjárvány). Korábban pedig nemcsak pompás jelmezes karneváli menetekre, hanem a közép- és kispolgárok, illetve a parasztok sokkal egyszerűbb maskarás farsangi felvonulásaira is sor került ebben az időszakban, melyhez megannyi néphagyomány s nem egy jeles nap is kötődött.

Magyarországra a középkorban érkezett meg mind a farsang, mind a karnevál hagyománya, melyek egyaránt táncmulatságokkal, nagy lakomákkal, felvonulásokkal jártak együtt, s télűző, tavaszköszöntő szokások is kapcsolódtak (részben ma is kapcsolódnak) hozzájuk. Ám a farsang Németországból gyűrűzött be a városi polgárság, majd a falusi parasztság köreibe, a farsang végi mohácsi busójárás pedig délszláv eredetű, a karnevál viszont Itáliából honosodott meg, elsőként az Anjou-uralkodók, Károly Róbert és I. (Nagy) Lajos, majd Hunyadi Mátyás királyaink udvaraiban, s a nevük is jelzi eredetüket. A farsang szó az osztrák-bajor Fastenschank, vagyis „böjti kocsma” kifejezésből ered, és a húshagyókeddre utal, amikor a katolikus egyházi előírások szerint még utoljára lehet alkoholos italt fogyasztani a nagyböjt beállta előtt. A karnevál szó pedig vagy az olasz carne vale (búcsú a hústól), vagy a szintén olasz carne levare (a hús eltávolítása) kifejezésből ered, és ugyancsak a húshagyókeddre utal, amikor a katolikusok a böjti időszak előtt utoljára ehetnek még húsos, zsíros ételeket.

A farsangi időszak vízkeresztkor, vagyis január 6-án kezdődik, és a nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig tart. Ám mivel a nagyböjt a mozgó ünnepnek számító húsvét előtt negyven nappal kezdődik, így a nagyböjt kezdetének számító hamvazószerda is mozgó katolikus ünnep. Az időszak kezdetére lezárult a karácsonyi ünnepkör, a falusi lakosság körében már a disznótorok ideje is véget ért, a tavaszi munkákig viszont még sok idő volt hátra, megkezdődhetett hát a bőséges étkezésekkel együtt járó táncmulatságok évadja. Az uralkodói udvarokban, a nemesség (majd később rajtuk kívül a nagypolgárság) köreiben díszes jelmezes álarcosbálokra került sor, míg a középkori, kora újkori városokban céhes bálokat is rendeztek a különböző céhekbe tömörült iparosok, s a falvakban is ez volt a báli szezon, emellett a párválasztás, valamint a lakodalmak jellemző időszaka. A pompás karneváli, valamint az egyszerű maskarás paraszti felvonulásokra pedig a farsang végén, „a farsang farkán” került, illetve kerül sor, ami a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó három nap összefoglaló megnevezése. A legnagyobb hagyományokra a már a XII. században is megemlített velencei karnevál tekint vissza, melynek két hétig tartó színes-jelmezes forgataga a húshagyókeddi felvonulással ér véget, amikor is elbúcsúznak a szalmabábu képében elégetett Karnevál Hercegétől, de jelképesen a bennük lévő rosszat is elégetik, hogy megtisztuljanak. Ugyanezen a napon ér véget a Rio de Janeiró-i karnevál ötnapos ünnepségsorozata, melynek csúcspontját a szambaiskolák jelmezes felvonulása jelenti. A kétszáz éves előzményekre visszatekintő rendezvényt a jelenlegi formájában 1928 óta tartják meg. A balkáni szláv eredetű sokácok mohácsi busójárásáról pedig az 1700-as évek vége óta vannak feljegyzések. A farsangvasárnap előtti csütörtöktől a jankelék, vagyis a busónövendékek, vasárnap reggeltől pedig a busócsoportok járják a kisvárost, majd megtartják az első nagy felvonulásukat a növendékekkel együtt a főtérig, ahol meggyújtják és a rendezvényre érkező vendégekkel összefogódzkodva körültáncolják a ház nagyságú máglyát. Másnap házról házra járnak a busócsoportok, kifejezve jókívánságaikat, húshagyókedden pedig lezajlik a második nagy felvonulásuk a főtéren megrakott újabb máglyáig, melyre rákerül a telet jelképező koporsó, este pedig ezt elégetve és körültáncolva elbúcsúznak a téltől, és köszöntik a tavaszt.

A mohácsi busójáráson kívül korábban a különböző tájegységeken más-más vagy éppen egymáshoz hasonló maskarás felvonulásokat rendeztek. A Nyugat-Dunántúlon mókaházassággal egybekötött tuskóhúzást tartottak, mely során kétszer megálltak, és tréfás álesküvőket bonyolítottak le, majd népi humoros megszégyenítésként valamelyik pártában maradt lány kapujához kötötték a tuskót. A népszokást pedig kezdik feleleveníteni. A palócvidéki tuskózás során is vénlányok kapujához támasztották a tuskót, melyet olykor vénlegényeknek kellett húzniuk, akiket társaik csúfondáros énekkel biztattak házasságkötésre. Emellett pedig Szegeden is dívott a tuskóhúzás szokása, amit hamvazószerdán tartottak meg. Szatmárban pedig húshagyókedden kongózással csúfolták ki a pártában maradt lányokat, pléhdarabokat kongatva az ablakuk alatt. A Nyugat-Dunántúlon kívül más vidékeken is tartottak tréfás álesküvőket. A felvidéki eredetű bakkuszjárás során a menet résztvevői mulattatták a járókelőket, s emellett több helyütt játékos téltemetésekre is sort kerítettek. Ugyancsak „a farsang farkán” tartották az „asszonyfarsangot”, amikor a lányok és az asszonyok férfiruhát öltöttek, s férfi módra mulattak a kocsmában. A torkos csütörtök eredeti időpontját illetően viszont megoszlanak a források. Vagy a hamvazószerda utáni napon rendezték meg, egy napra felfüggesztve a megkezdődő böjtöt, hogy elfogyasszák a farsangi zsíros, húsos ételek maradékait, vagy a hamvazószerda előtti hét csütörtökén kerítettek rá sort.

Emellett jeles napok is kötődnek a farsangi időszakhoz. Vince-nap (január 22.) termésjósló nap volt. „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince” – tartja a közmondás. Ugyanis a szép, napsütéses Vince-napi idő alapján jó szőlőtermésre, sok borra számítottak. Közismert a február 2-i, gyertyaszentelői mondás: „Kibújik a medve gyertyaszentelőkor, kora tavaszt jósol a csikorgó hóból.” S míg ezen a napon – mint neve is mutatja – gyertyát szenteltek, és több helyütt szentelnek ma is. A február 3-i Balázs-napon pedig gyertyát és almát szenteltek/szentelnek.

Hamvazószerdán aztán beáll a nagyböjt, s a mulatságokkal, bálozással teli farsangot felváltja az elcsendesedés böjti időszaka.

Lajos Mihály