A hónapos retek hajtatása

2021. február 22., 10:29 , 1045. szám

A hónapos retek az egyik legelső növény, amelyet kora tavasszal vetni lehet. A retek vetése nagyon korai időpontra tehető, hideghajtatásban ez akár február elején-közepén is megtörténhet. A fóliás termesztésben nagyon fontos növény, mivel rövid a tenyész­ideje és nagy a hidegtűrése. Sokan előveteményként ültetik, a gazdálkodásból élők számára így a hónapos retek az első nagyobb bevételi forrás, és igyekeznek minél előbb elvetni, hogy a főnövény ültetése egyetlen napot se csússzon miatta.

A retek igényei

A hónapos retek csírázása már 2 °C-on megindul, de a 20 °C az ideális hőmérséklet ehhez. Sziklevelesen az 5-6 °C, a gumóképződés megindulásáig a 10–12 °C, a gumóképzés idején pedig a 15–20 °C lenne az ideális. Hidegtűrése nagy, csírázáskor a -3 °C-ot, növekedéskor pedig a -6 °C-ot is elviseli. A hosszan tartó hideg hatására azonban előfordulhat, hogy magszárba indul a növény. A túl nagy meleg hatására viszont (főleg a csírázás utáni időszakban) megnyúlik és eldől a retek. Ezért igyekezzünk mindig a megfelelő hőmérsékletet biztosítani a növény számára! Fényigénye nagy. Gyenge fényben a levelei megnyúlnak, és a gumóképződés lelassul. A hónapos retek vízigénye a fejlődési szakaszoktól függően változik, de alapvetően nagynak mondható. A vetés után kelesztő öntözést kell végeznünk. A tenyészidő alatt eleinte heti egyszer, majd heti kétszer is öntözzünk kis adagokkal (5–10 mm). Az egyenetlen vízellátás a gumók felrepedését eredményezheti, a száraz talajon való termesztés pedig pudvásodást okozhat. A tápanyagokat rövid tenyészideje miatt könnyen felvehető formában kell megkapnia. A nitrogénellátás a gumó megfelelő fejlődéséhez szükséges, túladagolása következtében viszont szétcsattanhat a retekgumó, ezért a tenyészidő második felében már ne adjunk nitrogént. A kálium hiánya a minőséget rontja.

Termesztés

A retek hajtatásánál nagyon fontos a talaj átmosatása. Mivel a retek sóérzékeny, így azokon a helyeken, ahol a talaj EC-értéke magas, a retekmag nem fog kikelni, vagy csak lassan kel majd ki. A növény számára nagyon fontos a talaj felső 10–15 cm-es rétegének jó vízellátása. Amennyiben a fóliasátorban már az előző évben is termesztettünk és műtrágyáztunk, úgy leginkább nitrogén-utánpótlásra van szükség (2 dkg ammónium-nitrát négyzetméterenként). Emellett – szükség esetén – tenyészidőben a kálium-nitrát kijuttatását is biztosítani kell (1 kg/1000 l víz). Ha a fóliasátrunkat frissen építettük, akkor alaptrágyaként 4 dkg nitroamofoszkát (NPK), 1 dkg ammónium-nitrátot és 1 dkg kálium-nitrátot adjunk négyzetméterenként. A szerves trágya kijuttatása ugyancsak fontos a retek számára. Viszont a nem teljesen földdé érett trágya gátolhatja a magok kelését, ezért a szerves trágyát célszerűbb a retek és a főnövény közé kijuttatni (10–15 kg/m2). A retek érzékeny a klórra, ezért klórtartalmú mű­trágyákat ne használjunk!

A retek földjét 5–20 cm-es mélységig kell megmunkálni, amihez kiváló eszköz a rotációs kapa. Vetés előtt – az egyenletes kelés érdekében – a talaj egyenes, sima felületű legyen.

A retek vetése helyrevetéssel történik. A vetés időpontja hideghajtatásban február eleje-közepe, enyhe fűtés esetén január 20. A művelési mód sík, de lehet ágyásos is. A kisebb gumójú fajták esetében 5 x 5, esetleg 6 x 6 cm, a nagyobb gumójú fajtáknál 8 x 5 cm a tenyészterület. A vetés mélysége 1,5-2 cm. A magokat kisebb területen kézzel, nagyobb területen géppel vetjük. A kézi vetéshez lyuggatódeszkával vagy -henger segítségével készítik elő a lyukakat. A gépi vetés napjainkban egyre több helyen vákuumos szemenkénti vetőgépek segítségével történik, Nagydobronyban és környékén már találkozhatunk velük.

Mindig osztályozott magvakat vessünk! Nagyobb magvak esetén gyorsabb a kelés, és egyenletesebb a növény fejlődése. Vetés után a magokat földdel betakarjuk, majd szórófejes öntözéssel beöntözzük.

Növényápolás

A tenyészidő folyamán rendszeresen kell öntözni. Az öntözési norma kicsi, egy-egy alkalommal 5–10 mm. Törekedjünk arra, hogy a lombozat gyorsan felszáradjon a locsolás után.

Betakarítás

A retek akkor érett a szedésre, ha a gumó elérte a fajtára jellemző méretet. Ez a kis gumójú fajtáknál 30 mm, a nagytestű vajreteknél 40–45 mm. Az árut kétféleképpen is értékesíthetjük: válogatva, csomózva, majd megmosva vagy kilóra, amikor a retekgumót 20 kg-os zsákokba szedjük. A szedések száma 2-3. Az a jó, ha a termést egy, esetleg két szedéssel be tudjuk takarítani.

Növényvédelem

A retek rövid tenyészideje miatt viszonylag kevés növényvédelmi eljárással ter­meszthető. A gazdáknak főként a retekperonoszpóra ellen kell védekezniük. A betegség során a szik- és a lomblevélen sárgás­zöld foltok, a fonákon pedig fehér kivirágzás jelenik meg. A gumón sötétszürke foltok, belsejében szürkésbarna elszíneződés látható. A védekezést már szikleveles korban meg kell kezdeni, és hétnaponta ismételni a lomblevelek védelme érdekében. Védekezésre alkalmas szer például az Amistar. A fólia szélein, nedves élőhelyeken a hajtatott retek gyakori kártevője a házatlan csiga. Ellene elsősorban a gyommenteséggel védekezhetünk. Igyekezzünk a fólia széleit gyommentesen tartani, valamint a csigaölő szereket (pl. Detia) a sorok közé kiszórni, de semmiféleképpen sem a retek közé. A hajtatás során még találkozhatunk a lótücsök kártételével, ellene a járatokba szórt lótücsök elleni granulátumokkal védekezhetünk – mindenképpen még addig, ameddig a retek levele nem borul össze.

Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza