Belpolitika: Az Elnöki Hivatal „meggyalázása”
A bebörtönzött Szerhij Szternenko védelmében a kijevi Elnöki Hivatal elé szervezett múlt szombati tüntetés békés demonstrációból kisebbfajta pogromba csapott át. Néhányan a washingtoni Capitolium januári ostromához hasonlították a történteket.
Békésnek indult az este
Szombaton este mintegy ezren gyűltek össze a kijevi Bankova utcában, ahol az Elnöki Hivatal található, hogy Szerhij Szternenko, a radikális Jobb Szektor aktivistájának bebörtönzése ellen tiltakozzanak. Ami az előzményeket illeti, Szternenkót emberrablásban és -kínzásban bűnösnek találta az egyik odesszai bíróság, s hét év és három hónap szabadságvesztésre ítélte még február végén. A radikális szervezetek azóta időről időre tiltakozó akciókat szerveztek Volodimir Zelenszkij hivatala elé, melyek a legelső kivételével békéseknek voltak mondhatók.
Ezúttal sem utalt semmi az erőszak elszabadulására. A gyülekezőhelyen szólt a zene, a résztvevők szórólapokat ragasztottak a hivatallal szemközti épületre a tiltakozók jelszavaival: „Nem hallod? Meglátod!”, „Szabadságot a hazafiaknak!” stb.
Azután némileg váratlanul elszabadultak az indulatok: füstgránátokat, petárdákat vetettek be a tüntetők, görögtüzektől vöröslöttek az Elnöki Hivatal homlokzatát beburkoló füstpamacsok. A demonstrálók követelték Szternenko mellett Andrij Antonenko és más „politikai foglyok” szabadon bocsátását, Irina Venegyiktova főügyész és Arszen Avakov belügyminiszter lemondását. Később gyúlékony anyaggal öntötték le az Ukrajna elnöke táblát és az Elnöki Hivatal bejárati ajtaját, majd meggyújtották azt.
A rendőrség tett egy tétova kísérletet a tüntetők visszaszorítására, de egy rövid egymásnak feszülés után a rendfenntartók meghátráltak, s a továbbiakban meg sem próbálták jobb belátásra bírni a rongálókat. Úgyhogy a radikálisok zavartalanul telefirkálhatták a hivatal bejáratát és falait, még az üveget is betörték az ajtón. A dúlás a születésnapját ünneplő Szternenko tiszteletére petárdákkal leadott „díszsortűzzel” zárult.
Miért állt félre a rendőrség?
Ahogy az már lenni szokott, utólag a hatóságok elmagyarázták a polgároknak, hogy mit láttak valójában. A segodnya.ua idézte Anton Herascsenko belügyminiszter-helyettest, aki provokációnak nevezte az akciót, és közölte, hogy a rendőrség „tudatosan” nem avatkozott közbe. Kifejtette, a tüntetés „megrendelői” azt szerették volna elérni, hogy a rendőrség erőszakot alkalmazzon a demonstrálókkal szemben, hogy vér folyjon. A miniszterhelyettes szerint nem akartak bedőlni a provokációnak, bár elég erővel rendelkeztek a közrend fenntartásához. Hangsúlyozta, a tüntetők többsége nem sértett törvényt, csupán „néhány tucat ember fogja viselni a felelősséget a garázda cselekményekért”.
A strana.ua szerint Herascsenko úgy fogalmazott, hogy nem akartak okot szolgáltatni egyeseknek a bírálatra. Egyeseken ebben az esetben Petro Porosenko exelnököt és környezetét kell értenünk.
Utóbb közölték, a rendőrség egyetlen személyt állított elő a tüntetésen történtek miatt, egy kelet-ukrajnai veteránt.
Ez nem demokrácia
A történtek okán megszólaló tisztviselők és politikusok egységesen elítélték a történteket, bár felháborodásuknak eltérő „árnyalatai” voltak.
Az Elnöki Hivatal részéről Mihajlo Podoljak, a hivatalvezető tanácsadója reagált, vagyis egy harmadrendű tisztviselő. A Facebook közösségi oldalon megjelent bejegyzésében Podoljak kijelentette, hogy az akciót olyan emberek szervezték, akiket az Európai Szolidaritás vezetője támogat anyagilag. Mint fogalmazott, a szombaton történteket Porosenko olthatatlan revansvágya okozta. Jelzésértékű, hogy sem Andrij Jermak, az Elnöki Hivatal vezetője, sem maga Volodimir Zelenszkij elnök nem szólalt meg az ügyben lapzártánkig.
Vitalij Klicsko kijevi polgármester feltűnően óvatosan fogalmazott az Elnöki Hivatal előtt történtek kapcsán, megjegyezve, hogy nem lehet igazságot követelni nem civilizált módszerekkel, s ezáltal „nem túl civilizált országnak” tüntetni fel Ukrajnát. „Márpedig nagy árat fizettünk azért, hogy Európa demokratikus részévé váljunk” – tette hozzá.
A Nép Szolgájában heves belső szóváltást idézett elő az eset, mivel korábban a párt több parlamenti képviselője is kiállt Szternenko mellett. Mikita Poturajev képviselő állítólag részt is vett az ominózus tüntetésen, bár ő maga azt állította, hogy épp akkor jött ki az Elnöki Hivatalból, s nem tüntetett. A Szternenko-párti „szolgák” utóbb nemigen tehettek egyebet, mint hogy maguk is elítélték az esetet, barbárságnak minősítve a rongálást.
A kormánypárt frakciója kezdeményezte a Legfelső Tanács rendkívüli ülésének összehívását. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a parlament a héten nem ülésezik, képviselőik egy része hazautazott a választókerületébe. Ráadásul Dmitro Razumkov, a Legfelső Tanács elnöke éppen Brüsszelben tartózkodott. A frakció mindenesetre előkészített egy határozattervezetet, amely elítéli a radikálisok akcióját, s felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy vonják felelősségre a szervezőket.
Razumkov az EU „fővárosában” volt kénytelen előadni a véleményét a Kijevben történtekről. Mint az újságíróknak kifejtette, ami a Bankován történt, az nem demokrácia, hanem tiszteletlenség az országgal és intézményeivel szemben. Hozzátette, nem szabad a falakon kifejezni az elégedetlenséget, mert a fal nem üt vissza.
Megdöbbentő, egyben az ukrajnai viszonyokat kiválóan szemléltető volt Szerhij Filimonovnak, a pogrom egyik szervezőjének, a Honor mozgalom vezetőjének a hromadske.ua portálnak adott nyilatkozata. Elmondása szerint performanszt szerveztek, a füstgránátok és az ablakok betörése nem szerepelt a tervek között. Kifejtette azonban, hogy nem látta szükségesnek visszafogni az embereket. „Látnia kell (Volodimir Zelenszkijnek – a szerk.), hogy ez a nép valódi haragja, s ha nem fog reagálni, nagyon rossz vége lesz ennek” – mondta Filimonov, nyíltan megfenyegetve az ország elnökét.
(ntk)
Porhintés és összeesküvés-elméletek
Az ellenzéki sajtó azt írta az Elnöki Hivatalnál történtekről, hogy ez volt a legradikálisabb akció Ukrajnában azóta, hogy 2015-ben a nacionalisták gránátot hajítottak a Legfelső Tanács épületénél szolgálatot teljesítő nemzeti gárdisták közé. Egyesek szerint az ukrajnai demokráciát érte támadás, mások azt mondják, figyelmeztették Zelenszkijt, hogy tudja, mire számíthat.
A strana.ua portál szerint az Elnöki Hivatal elleni támadás akár már február 23-án megtörténhetett volna, amikor Szternenko támogatói az első akciójukat tartották, csakhogy akkor a rendőrség az Elnöki Hivatal közelébe sem engedte a radikálisokat. Most viszont szabadon tehettek, amit akartak.
„Külső erők” kizárva
Azt egybehangzóan elutasítja valamennyi megszólaló, hogy valamely „külső erő” (például Oroszország) próbálta volna meg „diszkreditálni” az ukrajnai radikálisokat. Ez a lehetőség már csak azért is kizárható, mivel a résztvevők maguk dokumentálták akciójukat szinte az első pillanattól az utolsóig a világhálón, a szervezők Telegram-csatornákon koordinálták híveik akcióit.
A legkézenfekvőbb magyarázat a történtekre az lenne, hogy a rendőrség nem számított a radikálisok támadására, s így felkészületlenül érték a történtek. Ezt látszik alátámasztani, hogy Szternenko támogatóinak eddigi akciói – az első kivételével – erőszakmentesek voltak. Ugyanakkor ez az érvelés olyan komoly szakmai hibát és mulasztást feltétez a rendőrség részéről, amit nehéz elhinni.
Az Anton Herascsenko belügyminiszter-helyettes szavaiból következő további lehetőség, hogy a rendfenntartók szándékosan nem avatkoztak közbe, mert be akarták mutatni a közvéleménynek a radikálisok valódi arcát. Csakhogy ez a magyarázat legalább két lábára sántít. Az egyik ellenvetés, hogy az Elnöki Hivatal „meggyalázása” akkor is az államfő gyengeségét igazolja a közvélemény szemében, ha utóbb a tettesek elnyerik méltó büntetésüket. Vagyis aligha lehetett a hatalom terve, hogy engedik dúlni a szélsőségeseket, csak hogy utóbb rács mögé juttassanak néhány jelentéktelen figurát. A másik észrevétel, hogy az Arszen Avakov belügyminiszter fennhatósága alá tartozó rendőrség eddig még mindig elbánt ugyan a radikálisokkal, ha erre volt szükség, de soha nem lépett fel igazán keményen velük szemben. Miért tette volna éppen most?
Zelenszkij példát statuál?
Sokk függ attól, hogyan reagál a történtekre Zelenszkij. Ha beéri puszta ökölrázással, ha indul ugyan néhány formális eljárás a pogrom szervezői ellen, de nem számol le a törvényt sértő radikálisokkal, akkor egyfelől újfent igazolja a lakosság szemében a gyengeségét, másfelől végérvényesen lejáratja magát a nacionalisták előtt, akik amúgy sem tartják különösebben sokra, hiába igyekszik mostanában keménykezű államférfinak mutatkozni. Könnyen előfordulhat tehát, hogy tanúi lehetünk annak, amint az ukrán történelemben talán először a törvény teljes szigorával lesújtanak az érintett radikális szervezetekre, valamint az állítólagos felbújtókra, azaz Petro Porosenkóra és pártjára, az Európai Szolidaritásra.
Az Elnöki Hivatalnál történtekről készült felvételek ugyanazt a hatást érhetik el Ukrajnában, mint a washingtoni Capitoliumba betörő amerikai szélsőségesek látványa az Egyesült Államokban, és Porosenko is könnyen Donald Trump szerepében találhatja magát, amennyiben népellenségnek kiáltják ki. Ezzel Volodimir Zelenszkij az „orosz párti” ellenzéke után a nemzeti-nacionalista oldalra is súlyos csapást mérhet, végérvényesen megtisztítva a politikai színpadot potenciális ellenfeleitől.
Az ellenzéki sajtót és a közösségi média népét két további forgatókönyv is foglalkoztatja. Az egyik: mi van, ha az Elnöki Hivatalnál „megengedett” dúlással Arszen Avakov belügyminiszter figyelmeztetni akarta Zelenszkijt, hogy egyedül ő, illetve az általa irányított rendfenntartók képesek „megvédeni” a jelenlegi hatalmat ellenfeleivel szemben? Ha erre volt képes néhány száz rendbontó, mi lesz, ha majd ezrek indulnak meg a Bankova felé? – sugallhatja a belügyminiszter az elnöknek. A másik: mi van, ha a történtek mögött valóban Petro Porosenko áll?
(hk)
