Csoóri Sándor: Virágvasárnap

2021. március 28., 16:24 , 1050. szám

Valahol most egy tulipán-szájú,

kicsi szamárka ordibál,

hátára odaképzelem magam

s vagyok Jézus király.

 

Förgeteg-fehér szilvafák közt

máris a borhegyre megyünk,

hozsannázó bokrok fölött

apostol-felhő jön velünk –

 

Jártak itt ólom-zord hadak,

lánctalpukat a sár fedi,

sisakjukon, mint sastojáson,

tapos a kis csacsi –

 

Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék

homályában bort nyakalunk

s kőből-kihasított fejű

rokonokkal dúdolgatunk:

 

Szent István, térdepelj közénk,

magyarok térítő királya,

nagyobb király térített minket,

idők vasából koronája.

 

De itt vagyunk, de megvagyunk,

nézzük, hogy nő a völgyi búza

s a szőlővirág hogy kígyózik

fölrepedt, égő homlokunkra.

 

Így éneklünk s az ördöglábú

asztal lesz majd a nagydobunk –

parasztok és Jézus király,

egymást karolva mulatunk.

 

Csoóri Sándor Virágvasárnap című versében is remekel. Mégpedig azzal a költői tudásával, hogy miként képes történelmi távlatot és keresztény hagyományt egyetlen jelen idejű, világi, sőt személyes történéssé megtenni.

És ha összetettségnek ennyi nem lenne elég, akkor e Virágvasárnapban vegyük észre azt is, hogyan tűnik egymásba a természetes emberi látás és a költői látomás. Így élhetünk át egy szamaras, különleges caplatást. Mert fölmerül ugyan a kétezer éves valóságos kép, amint Jézus szamárháton bevonul Jeruzsálembe, de érdeklődésünket leköti a történetmesélő, a jelen.

Akár egy történelmi, de világi nagyhétkezdetnek is nevezhetjük ezt a képzelt esetet, amint a „förgeteg-fehér szilvafák” közt immár a költő teremtő fantáziájával együtt vonulunk fölfelé a hegyoldalban.

Aztán pedig – egyszer csak – látás és látomás egy egészen ritka képben folytatódik: sárral vegyült „lánctalpak és sisakok” útján lépdel a csacsi, miközben „kőből-kihasított fejű rokonokkal dúdolgatunk”. Együtt áll tehát a múlt és a jelen, és közénk térdepel Szent Istvánunk is, hogy áldjuk közösen a sorsot megmaradásunkért, hogy még mindig „itt vagyunk, megvagyunk”…  

Penckófer János