Elnök kontra Alkotmánybíróság

2021. március 31., 18:39 , 1051. szám

A magunk mögött hagyott, belpolitikai eseményekben viszonylag szegény hét egyik fénypontja volt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök rendeletével visszavonta Olekszandr Tupickijnak, az ukrán Alkotmánybíróság (AB) elnökének és az elnök egyik kollégájának, Olekszandr Kaszminyinnak az alkotmánybírói kinevezését, pontosabban megsemmisítette a kinevezésükre vonatkozó elnöki rendeleteket. Az államfő weboldalán megjelent rendelkezéseket a jogásztársadalom felvont szemöldökkel fogadta.

A két, Zelenszkij által törölt rendeletet még az a Viktor Janukovics elnök írta alá 2013-ban, aki nem sokkal később, 2014-ben a Jevromajdan hatására menekülni volt kénytelen az országból.

Viktor Janukovics 2010–2014-ben „bitorolta a hatalmat”, ami „a nemzetbiztonság és az államvédelem aláásásához” vezetett, és az a tény, hogy az általa kinevezett alkotmánybírák továbbra is hivatalban vannak, veszélyt jelent az állam függetlenségére és a nemzetbiztonságra – foglalja össze az elnöki rendeletek érvelését a strana.ua.

Tupickijnak emellett azt is felrója a jelenlegi hatalom, hogy irányítása alatt az AB határozatával eltörölte a Büntetőtörvénykönyv 68-2-es cikkelyét, amely büntetőjogi felelősséget állapít meg a törvénytelen meggazdagodásért, valamint hatályon kívül helyezte a büntetőjogi felelősségre vonást hamis információk feltüntetéséért a vagyonnyilatkozatokban, illetve ellenezte a bíráknak a képesítés-értékelés eredményei alapján történő felmentését.

Kaszminyinnak a jelek szerint nem nézik el, hogy ellene szavazott a Zelenszkij elnök által kezdeményezett bírósági reformnak, amely egyebek mellett előírta egy amolyan becsületbizottság létrehozását, amelyben külföldi tanácsadók is szerephez jutottak volna. Mint kifejtette, ellenzi a kizárólag az ukrán népet megillető hatalom „delegálását” nemzetközi és külföldi szervezeteknek.

Látható, hogy az Alkotmánybíróság tevékenysége érzékeny kérdésekben szembement az elnök törekvéseivel, semmivé tette reformjai amúgy is szerény és kétes értékű eredményeinek egy részét. Ezek után várható volt, hogy az államfő megpróbálja eltávolítani a számára kényelmetlen bírákat, illetve – ellenzéki vélemények szerint – megszerezni az ellenőrzést az AB felett.

Ennek szellemében tavaly decemberben Zelenszkij két hónapra felfüggesztette hivatalából Tupickijt, majd februárban meg is hosszabbította egy hónappal az eltiltását, ám az Alkotmánybíróság „jogilag semmisnek” minősítette az elnöki felfüggesztő határozatot. Ahogyan az Ukrajnában ilyenkor lenni szokott, több ügyben is büntetőeljárás indult a kegyvesztett bíró ellen, sőt januárban az Állami Nyomozóiroda (DBR) hivatalosan is meggyanúsította őt, azonban Tupickij makacsul kitart: változatlanul bejár a munkahelyére, ellátja hivatali teendőit. Odáig még senki sem merészkedett, hogy erőszakot alkalmazzon az Alkotmánybíróság elnökével szemben.

Tupickijt és Kaszminyint egyaránt kilenc évre nevezték ki, vagyis csak 2022-ben jár le a megbízatásuk. Zelenszkij azonban nem várhat addig, hiszen az AB ellenállása akadályozza őt elképzelései megvalósításában. Ráadásul a nagyhatalmak kijevi diplomatái egyetértenek ugyan azzal, hogy az ukrán elnök nem hajlandó beletörődni például a büntetőjogi felelősségre vonás eltörlésébe a hamis vagyonnyilatkozatok miatt, de nem mindegy számukra, hogyan bánik Zelenszkij az Alkotmánybírósággal. Az ellenzék egy része máris úgy tekinti, hogy az államfő kézi vezérlésű intézménnyé igyekszik átalakítani az AB-t.

Zelenszkij az utóbbi időben többször kijelentette, megtalálják a módját, hogyan szabadulhatnának meg a kényelmetlenné vált AB-elnöktől. A jelek szerint hosszas töprengés után azt a megoldást ötlötték ki, hogy visszavonják a kinevezésére vonatkozó rendeletet. A pártatlan jogászok azonban értetlenül csóválják a fejüket: az ukrán alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló jogszabály félreérthetetlenül rendelkezik a tekintetben, milyen esetekben menthető fel hivatalából egy alkotmánybíró, de az elnök rendelete ezen jogalapok egyikére sem hivatkozik. Sőt, a Legfelső Bíróság egy korábbi ügy kapcsán még 2019-ben egyértelműen kimondta, hogy az Alkotmány nem ruházza fel az elnököt azzal a joggal, hogy rendelkezzék az alkotmánybíró kinevezésére vonatkozó rendelet visszavonásáról. Arról nem is szólva, hogy Tupickij elmozdításához hivatalából a jogszerű elnöki rendeleten túlmenően szükség lenne az alkotmánybírói testület 2/3-os hozzájárulására is, amelynek a megszerzése ugyancsak kétségesnek látszik pillanatnyilag.

Ezen a ponton jegyezzük meg, túlzás lenne az AB tagjait gáncsnélküli lovagoknak tekinteni. Ők is csak korunk gyermekei, mint mi mindannyian. Vitathatatlan azonban, hogy a testület tagjait a hatályos jogszabályoknak megfelelően nevezték ki, s az elnöktől, az Alkotmány őrétől elvárható lenne, hogy a jogszabályoknak megfelelően járjon el velük szemben – még akkor is, ha ez pillanatnyilag hátráltatja egy a közvélemény által támogatott törekvésében, a korrupció elleni küzdelemben.

Tovább kuszálhatja az amúgy is zavaros helyzetet, hogy rövidesen az Alkotmánybíróság elé kerülhetnek azok a beadványok, amelyek az elnöknek a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) határozatai nyomán született rendeletei jogszerűségét firtatják. Mint ismeretes, az RNBO és Zelenszkij elnök a közelmúltban rendeleti úton, azaz bírósági határozat nélkül szankciókat vezetett be ellenzéki tévécsatornák, üzletemberek, vállalatok ellen. Érdekes lesz megfigyelni, miként reagál majd az AB ezekre a beadványokra az ellenük intézett támadás fényében. Egyesek szerint az Alkotmánybíróság és az elnök összecsapásának eredményeként eldőlhet, hogy a következő években bírósági eljárások keretében szereznek-e érvényt a jognak Ukrajnában, vagy elnöki rendeletekkel kormányozzák az országot.

(zzz)