Cser Béla műhelye és Demeter Zoltán öntödéje

Elvesztett Ungvár

2021. április 5., 14:50 , 1051. szám

Ungváron a történelem néha egyszerűen a lábunk előtt hever. Aki járt a városban, biztos, hogy nem egyszer látta a DEMETER UNGVÁR vagy a DEMETER UŽHOROD feliratú aknafedeleket, sőt valószínűleg rá is lépett a négyzet alakú csatornafedőkre. Mi, akik a városban élünk, mindennap elhaladunk ezek mellett az artefactumok mellett, és nem is gondolkodunk el azon, hogy ki és hol készítette azokat. Most megpróbáljuk orvosolni a helyzetet, és mesélünk egy kicsit a Kapos utcai öntödéről és annak tulajdonosáról, Demeter Zoltánról, aki nevét olyan egyszerűnek tűnő és hasznos tárgyakon örökítette meg, mint az aknafedél, szennyvízcsatorna- és vízelvezetőcsatorna-fedlapok.

Ennek a vállalkozásnak a története a XIX. század végén kezdődött az Ungvár melletti Őrdarma (ma Sztorozsnicja) faluban. 1894-ig ez a település két község volt – Eör (Ewr vagy Hewr) és Darma (Darma) –, így nem tudni, hogy 1887-ben melyik településen alapította a különféle gépek javítóműhelyét Cser Béla helyi lakos. A cég 1909-ig működött Őrdarmán, akkor a helyi sajtóban megjelent egy hirdetés Cser Béla családi házának eladásáról. Nem tudni, pontosan hol volt Őrdarmán, de nyilvánvaló, hogy egy öreg, de jó állapotú ház volt, mert a hirdetés egy nappaliból, három szobából, konyhából, kamrából, tágas kőpincéből álló ház, valamint gazdasági melléképületek és egy nagy gyümölcsös eladásáról szólt. Ki tudja, talán a ház eladásának oka egy ott történt családi tragédia volt, mivel 1902-ben az Ung újság Cser Bélának, az Ungvári Királyi Katolikus Gimnázium második osztályos tanulójának haláláról számolt be, aki véletlenül megégette vagy felgyújtotta magát szülei házában, Őrdarmán, és nem sokkal később belehalt a súlyos égési sérülésekbe.

Cser Bélának és feleségének, Horoscsák Máriának összesen hét gyermeke született. A tragikusan elhunyt Béla mellett, aki valószínűleg elsőszülöttjük volt, a házaspár egy fiút, Vincét és lányaikat – Emmát, Magdát, Etelt, Mariettát és Ágotát – nevelték fel. Miután úgy döntöttek, hogy Ungvárra költöznek, a családfő, Cser Béla 1909-ben – ugyancsak az Ung újság szerint – 2000 koronáért vett egy telket a Kapos utcán a városi tanácstól. Abban az időben a város összesen öt telket adott el ezen az utcán, így a Cser, Zicherman, Preice, Nyilas és a Fuchs családok kezdték beépíteni a még szinte üres területet a régi temető közelében.

1910-ben a sajtóban megjelent egy hirdetés: „Műhely megnyitása. Tájékoztatom a kedves lakosságot, hogy műszaki műhelyt nyitottam a Kapos utcai temető közelében. A berendezések begyűjtésével és javításával kapcsolatos bármely munkára megrendeléseket fogadok el. Lehetséges hitel és csere. Tanoncokat veszek fel. Nagy tisztelettel – Cser Béla.” Ilyen szerényen kezdődött a vállalkozás története, amely később a város egyik legnagyobb cégévé vált. A javítóműhely Cser Béla új családi házának kertjében volt, egy meglehetősen szerény, klasszikus, hosszú, egyszintes épületben, amely 2007-ig állt a temető mellett. A ház falai mentén hortenzia nőtt, udvarát fából készült macskakövekkel burkolták, a műhelyből folyamatos zaj hallatszott, a falak közelében számos autó és mezőgazdasági munkagép alkatrésze hevert – így nézett ki ez a hely a század elején.

1914-ben a sajtóban Cser Béla műhelyének hirdetése a következőképpen jelent meg: „Motorok, motoros cséplőkészletek, úgyszintén elevátorok, újak és használtak, különféle méretben, jutányosan, részletfizetésre is kaphatók, melyek telepemen bármikor üzemelés közben megtekinthetők, és azonnal szállíthatók. Vállalok a gépszakmába vágó mindenféle munkát, mind újat, mind javítást. Autogén hegesztés, bármely törött kovácsolt vagy öntött géprész összeforrasztása, Cser Béla gépipartelepén. Ungvár, Kapos utca 34. szám alatt.” Abban az időben a cég a tulajdonos mellett tizenöt dolgozót alkalmazott, köztük volt Béla fia, Cser Vince és egy fiatal helyi srác, Demeter Zoltán.

Demeter Zoltán 1897-ben született Mezőterebes (ma Sztrabicsovo) faluban. Az iskolát Ungváron fejezte be, majd Cser Béla műhelyében kezdett dolgozni. Az első világháború idején a 18 éves Zoltán egy akkoriban nagyon ismert kohászati üzemben kapott munkát a romániai Resicabányán (románul: Reșița). Ott sajátította el az öntödei szakma fortélyait, amelyeket később Cser Béla cégében alkalmazott. Amikor Demeter Zoltán 1922-ben visszatért a már csehszlovák Ungvárra, új ismeretei és alkalmazásuknak lehetőségei nagyon ígéretesnek tűntek Cser számára. A műhely bázisán nyitott egy kis öntödét, és kibővítette a cég tevékenységi körét. Az 1920-as évek közepén hirdetései nemcsak a javítással és a berendezések gyártásával kapcsolatos munkákról számoltak be, hanem az öntöttvas és réztermékek készítésének lehetőségéről is, saját vagy az ügyfél rajzai alapján. A vállalat Kapos utcai raktárában kéthengeres benzin- és dízelmotorokat, gázgenerátorokat és különféle mezőgazdasági gépeket is lehetett vásárolni. Ezek a kis motorral felszerelt répavágó vagy cséplőgépek a legnépszerűbb tárgyak közé kerültek a Pidkarpatszka Rusz első ipari kiállításán 1927-ben, és sok pozitív vélemény érkezett Cser Béla öntödéjéről is.

Valamikor az 1920-as évek közepén Demeter Zoltán, a vállalkozás mestere Cser Béla veje lett, feleségül vette Cser harmadik lányát, Etelkát. Mivel Béla egyetlen fia, Vince az első világháború után Budapesten tanult, és az ottani gyárakban dolgozott, Béla bízott abban, hogy lesz egy megbízható veje, akire ráhagyhatja a céget. 1928-ban Cser Vince feleségül vette Herczeg Erzsébetet, a szlovákiai Nagyszeretvából (Stretava) származó Herczeg Károly földbirtokos lányát, és hazatért Ungvárra. Abban az időben már Cser három lánya is férjnél volt: Emmike Molnár Sándor felesége lett, Mariettát Endrik Dezső vette feleségül, Etelka pedig, mint már említettük, a Demeter Zoltánnal, apja cégének alkalmazottjával kötött házasságban találta meg a családi boldogságot.

1929 áprilisában a 60 éves Cser Béla üzleti ügyben Kassára utazott, és ott váratlanul elhunyt. Holttestét Ungvárra hozták, és nagy tisztelettel temették el 1929. április 19-én. Az újságok arról számoltak be, hogy szinte az egész város összegyűlt a nagy tiszteletnek örvendő iparos és a városi tanács sokéves tagjának Kapos utcai háza előtt, hogy utolsó útjára kísérjék. Apja hirtelen halála után a műhelyt és az öntödét egy évig Cser Vince irányította. De 1930-ban átadta a vállalkozást Demeter Zoltánnak, és valószínűleg elhagyta a várost, mivel további információt nem sikerült találni róla.

Demeter Zoltán, aki 1930-ban lett a vállalkozás tulajdonosa, a reklámban sokáig emlékeztetett arra, hogy korábban Cser Béla irányította a céget. Talán annak érdekében, hogy érvényesüljön, reklámozza a vállalkozást, Zoltán elkezdte feltüntetni a nevét az öntöttvas termékeken. Amikor az 1930-as évek elején Ungváron megkezdődtek a központi vízellátás és csatornázás kiépítésének nagyszabású munkálatai, Demeter Zoltán pályázatot nyert, és tucatnyi öntöttvas ellenőrző- és gyűjtőaknafedelet, csatornarácsot stb. készített. Lehet-e jobb reklámot kitalálni a neved és a céged népszerűsítésére, mint kiönteni azt a fedeleken, amelyek több évtizeden át biztosan a városban lesznek majd?

Azt nem sikerült kideríteni, hogy akkoriban pontosan hány ilyen csatornafedelet helyeztek ki Ungvár utcáin. Ma körülbelül tíz maradt, és a helyi vízművek (Vodokanal) szakemberei szerint olyan erősek és szilárdak, hogy még legalább száz évig kitartanak. S valóban: az öntöde, ahol ezek a fedelek készültek, már régen megszűnt, de Demeter Zoltán neve még mindig jól látható a több ezer láb által fényesre csiszolt csatornafedeleken.

A második világháború után a Kapos utcai öntöde ugyanarra a sorsra jutott, mint a többi városi vállalkozás: államosították. 1945-ben az öntödéből Trud (Munka) üzem lett, műszaki vezetőjének meghagyták az egykori tulajdonost, Demeter Zoltánt. Az apósa által épített tágas házat négy lakásra osztották fel, az egyiket meghagyták Demeteréknek, amelyben Zoltán, felesége, Etelka, valamint lányaik, Katalin és Zsuzsanna (a lányokat mindenki Katikának és Csöpikének hívta) laktak. A többi lakásba a Trud üzem alkalmazottai költöztek be.

A cég azonban nem sokáig működött – 1948 áprilisában felszámolták, és átadták a Peremoha (Győzelem) gyárnak mint a 3. számú üzemet. Ugyanakkor Szuhov elvtársat nevezték ki az üzem vezetőjévé, és Demeter Zoltán volt műszaki vezetőt kérésére átvezették 8. kategóriás szerelői állásba. A Turbogaz üzem archívumai még mindig tartalmaznak némi információt a Trud gyár felszámolásáról, többek között az egyik rendelkezés kimondta: „Az eddig hatályos öntödei normákat – mint helyteleneket és műszakilag megalapozatlanokat – hatályon kívül kell helyezni.” Akkoriban kezdtek a 3. üzemben ajtó- és ablakpántokat, öntöttvas edényeket és juhok nyírásához való ollókat készíteni.

Demeter Zoltán nehezen viselte a helyzetet, de nem akart elmenni Ungvárról, bár addigra idősebb lánya, Katalin már Budapesten élt a családjával. A kisebbik lánya, Csöpike sokáig próbálta rábeszélni szüleit a külföldre költözésre, de végül 1955-ben egyedül hagyta el a várost, szintén Budapestre költözött.

Demeter Zoltán csak felesége, Etelka halála után, 1972-ben adta meg magát. Miután eltemette nejét Ungváron, lányához, Zsuzsannához (Csöpike) költözött. 1982-ben hunyt el Budapesten.

S mi lett a 3. számú üzemmel és Demeterék házával? Az üzem a 70-es évek végén bezárt, a Trud és a Peremoha gyár korábbi alkalmazottai a 2000-es évek elejéig a Peremoha (korábban és jelenleg ismét Kapos) utca 40. szám alatt található házban laktak. A régi ház egy ideig üres volt, az udvart benőtte a gaz. Aztán lebontották, és új épületet emeltek a helyén.

Tetyana Literáti: Pro Zahid/
Rehó Viktória