Akinek a munkája által válik teljessé egy színházi előadás

2021. április 18., 18:54 , 1053. szám

Kopinec György munkáit számos, itthon és külföldön egyaránt bemutatott színházi előadásban láthatta már a közönség. Közel öt éve dolgozik a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház kosztümöseként. Vele beszélgettünk pályakezdésről, kihívásokról, hivatása szépségeiről.

– Mesélj kicsit magadról! Mikor került közel hozzád a színház, illetve mikor alakult ki benned az elhatározás, hogy színházi kosztümös legyél?

– Már gyerekkoromban közel került hozzám, amikor először voltam színházi előadáson. Teljesen magával ragadott, s ezután egyre gyakoribbá váltak a látogatásaim, megszerettem a színházat. A divattörténet iránti érdeklődésem is gyerekkoromra vezethető vissza. Filmnézés közben soha nem az eseményeket figyeltem, hanem az abban megjelenő kosztümöket. A színházban is inkább a ruhákra, a jelmezekre koncentráltam. Sokat tanultam a divattörténetről, kutattam utána. Szabónak tanultam, s az, hogy a színházba kerültem, egy véletlennek köszönhető, azonban nagyon örültem neki.

– Hogyan lesz valaki színházi kosztümös?

– Az én esetemben ez úgy történt, hogy egy varrodában dolgoztam, ahonnan rendeltek tőlem színházi jelmezeket. Ezután a beregszászi színház korábbi öltöztetője megkért, hogy helyettesítsem néhány hónapig – aztán ő nem tért vissza, én pedig maradtam a helyén…

– Hasonlóan a díszlettechnikához, ma már a kosztümök is sokban eltérnek a shakespeare-i időkre jellemző színpadi alaktervezéstől. Hogyan tudod egy mű, egy korszak hangulatát a színpadra vinni a jelmezekkel?

– Általában a rendező vagy a jelmeztervező utasításai szerint dolgozom. A beregszászi színház elég nagy jelmeztárral rendelkezik. Amennyiben az adott korszakhoz nincsenek készleten ruhák, abban az esetben megvarrom azokat. Sokszor jelzésértékű dolgok szükségesek egy adott korszakra vonatkozóan.

– Véleményed szerint mi egy kosztümös legmeghatározóbb tulajdonsága?

– Ehhez a munkához nagyfokú intuíció vagy beleérző képesség szükséges, hiszen fontos, hogy megtaláljuk a közös hangot a rendezővel vagy a jelmeztervezővel, ugyanúgy a színészekkel. Tudni kell azt, hogy kinek milyen ruhák állnak jól, miben érzi jól magát a színész. Emellett fontos a pontosság, hiszen minden előadás alkalmával minden jelmeznek és kiegészítőnek készen kell állnia. A színház és a művészet iránti alázat nélkül azonban mindez elképzelhetetlen.

– Mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra eddig?

– Nemrég a Fedák Sári Kulturális Központban a művésznőt ábrázoló régi fotók és képeslapok alapján kellett Fedák Sári jelmezeit elkészítenem. Ez óriási kihívás volt számomra, de élveztem minden pillanatát.

– Mesélnél a munkád szépségeiről, valamint az abban rejlő nehézségekről?

– Nagyon szeretem, hogy a munkám változatos, hiszen minden előadásnak teljesen más a tematikája, ráadásul egy átlagos időszak is nagyon mozgalmas. Az elmúlt időszakban elég sok darab készült, így nem unatkoztam. A társulattal nagyon szép helyekre utazunk egy-egy fellépés kapcsán, ez is abszolút pozitív számomra. Nagyon örülök, ha azt látom, hogy a készülő új előadásban a színészt a jelmezével hozzásegítem a szerepe alakításához. Olykor nehéz eltalálnom, hogy ki milyen ruhában érzi jól magát, de ez nem jellemző. Van, hogy nagyon zsúfolt a próbafolyamat, ezért éjszakákba nyúlóan készítem a ruhákat. Ahogyan megesik az is, hogy elutazunk valahová, és ott kiderül, hogy hiányzik egy kellék – akkor fel kell magam találni.

– Melyik munkád áll a legközelebb a szívedhez?

– A Gerendák című elő­adáshoz köthető a kedvenc munkám. Amikor a beregszászi színházhoz kerültem, ez volt az első darab, amelyben én is részt vettem – talán emiatt. Mind a rendezővel, Rideg Zsófiával, mind a látványtervezővel, Bakos Ildikóval nagyon jó kapcsolat alakult ki, szerintem ez is közrejátszik. Az elkészült ruhákkal nagyon elégedett voltam én is és mások is. Mint említettem korábban, kihívást jelentett számomra a Fedák Sári-jelmezek elkészítése, ezért azok is nagy kedvenceimmé váltak.

– Mivel foglalkozol szabad­idődben?

– Meséket illusztrálok, például a Kárpátalja hetilapban megjelenő mesesarok rovatban én illusztrálom a meséket. A kertészkedés is közel áll hozzám, egzotikus és mediterrán növények termesztésével foglalkozom.

Csuha Alexandra