Újra munkában a beregszászi színház társulata

2021. április 21., 12:17 , 1054. szám

A járványhelyzet a kultúrában dolgozók életet sem könnyítette meg az elmúlt időszakban. A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Jótékonysági Alapítványa azonban igyekszik minden lehetséges módon megragadni az alkalmat, hogy a helyiek számára fenntartsa és elérhetővé tegye a színházkultúrát a viszontagságok ellenére is. A korlátozások enyhítésének köszönhetően a következő két hétben 12 előadást tűztek műsorra a beregszászi színházban, remélve, hogy azok meg is valósulhatnak.

Orosz Melinda, Sőtér István és Szabó Imre beregszászi színészeket arról kérdeztük, hogyan élték meg a kényszerszünetet, s milyen érzésekkel lépnek most újra színpadra, míg Sin Edinát, a színház jótékonysági alapítványának vezetőjét a tervekről faggattuk.

Orosz Melinda: Hiányoztak a próbafolyamatok, hiányzott a közönség, s hiányzik a színházi élet. Egy-egy előadás alkalmával számomra jóleső érzés látni, mennyire örülnek az emberek. Legutóbbi darabunkat, a Köszi, köszi…!-t épp hogy bemutattuk, amikor a járványhelyzet alakulása miatt ismét hosszabb, öthetes szünetet kellett tartanunk, pedig mi, színészek annak örülünk a legjobban, ha egy-egy előadást sorozatban többször is játszunk, hiszen akkor „járatódik be”, úgy rögzül. Emellett várjuk az új impulzusokat, az új élményeket, az új rendezőkkel való munkát!

Sőtér István: Természetesen hiányzott a színpad; örülök, hogy egy hosszabb kihagyás után most ismét lehet játszani. Mint minden színésznek, nekem is nagyon fontos a közönség szeretete; nélkülük nem is érezhetnénk színészeknek magunkat. Csalódásként éltem meg az elmaradt előadásokat, kisebb-nagyobb nehézségekkel teli próbafolyamat után nem játszani a darabot, ami létrejött, rám és a kollégákra is negatívan hatott. Nagyobb kihagyás után sem egyszerű felidézni egy-egy előadást, de várjuk a folytatást, s reméljük a legjobbakat!

Szabó Imre: Az ember vegyes érzésekkel indul újra be a színházba, mert fél, félti a családját, hogy ne adj’ isten hazavisszük-e a betegséget, vagy sem. Hiszen míg a néző igen, mi a színpadon nem tudunk például maszkot viselni. Viszont a színház már nagyon hiányzik. Rövidebb szakaszoktól eltekintve már több mint egy éve nem játszhatunk. A kihagyás meglátszik mindenkin, magamon is látom, hiszen például a szövegtanulás most egy kicsit nehezebben megy. Amikor folyamatosan bent vagyunk a színházban, egy-egy szöveget már szinte a színházban megtanulunk, de ha jön egy hosszú szünet, akkor az agyunkat tornáztatnunk kell, „ösztönözni” a gyorsabb tanulásra…

Nagyon várom a vírushelyzet végét, hogy ne 60-70 ember előtt kelljen játszani, alig várom, hogy telt ház legyen, hogy a nézők felől is érezhessük azt a szeretet, amit mi igyekszünk adni.

Hiányoznak az előadások, a kollégák a kiutazások, hiszen korábban elindultunk tájolni Kárpátalja különböző helyszíneire vagy külföldi fellépésekre, olykor 3-4 napig is távol voltunk. Akkor persze hiányzik a család, de ehhez vagyunk hozzászokva, hogy megyünk, ját-szunk – ez az életünk. Egy-egy hosszabb próbafolyamat alatt már olykor unjuk is egymást, de most jó érzéssel gondolok a munkahelyi közös kávézásokra és ebédekre a konyhában, a jóízű nevetésekre és beszélgetésekre.

Legutóbb épp a Köszi, köszi…! című előadásunkat mutattuk be, mikor kényszerszünet következett. A kabaré műfaja érezhetően hiányzott már az embereknek, s most abban bízom, hogy mihamarabb a nézők elé állhatunk ismét.

A színházi alapítvány programjairól Sin Edina igazgatóval beszélgettünk, aki elmondta, hogy a járványhelyzetre való tekintettel több tervet is kidolgoztak a színházi előadások, programok kapcsán. „Sárga vagy narancssárga zónában igyekszünk betartani a karanténszabályokat, hiszen a rendezvényeinket legfeljebb félházzal tartjuk meg. Amennyiben esetleg ismét szigorú, ún. vörös besorolásba kerülünk, abban az esetben online videókkal, ötletes felvételekkel készülünk a jeles napokra, ünnepekre, így például a közelgő anyák napjára vagy a május elsejei szokások felelevenítésére.

– Milyen előadásokat láthatnak az érdeklődők az elkövetkező hetekben, valamint készül-e új előadás?

– Az előttünk álló időszakban sokszoros erővel dolgozunk, hiszen nem tudhatjuk, meddig tehetjük… A terveink szerint több kárpátaljai helyszínen is bemutatjuk a Köszi, köszi…! című kabarét a Kárpátaljai KultúrKaraván keretében. Gondoltunk a fiatalokra, a gyerekekre is, hiszen a Minden dolgok könyve című felolvasószínházi előadásunkat májusig hat alkalommal láthatják a különböző iskolákból érkező osztályok Beregszászban. Ez utóbbi előadás az alapítványunk színházi nevelési programjának részét képezi. Az előadásokat követően kiscsoportos feldolgozó foglalkozásokat tartanak a diákok számára Gál Natália, Fornosi D. Júlia és Vass Magdolna színésznők. Tavasz végén–nyár elején új előadások létrehozásába is belevágunk, a két nagyszínpadi előadás közül az egyik a felnőtteknek, a másik – egy magyar népmese – pedig a kisiskolásoknak szól.

VE