A szerelem ünnepe Kárpátalján

2021. május 4., 17:08 , 1056. szám

Vidékünkön máig él a hagyomány, hogy május elsejére virradóan a legények a szívükhöz közel álló leányzót meglepik szerenáddal, feldíszített májusfával vagy újabb szokás szerint virágkosárral.

A májuséjszakai szokásokban helyenként eltérés is akad, azonban a szerenád és a májusfaállítás szinte mindenütt jelen van. Kárpátalja egykori történelmi vármegyéit bejárva egy-egy településen arról kérdeztük a helyieket, hogy ők hogyan tartják ezt a különleges hagyományt.

„Régen május este mindig nagy előadásokat tartottak a faluban, a koncertet követően a helyi fúvószenekar igyekezett a feleségeik számára éjjelizenét adni – meséli a nyolcvannégy éves Simon Jóska bácsi Nagypaládról, az egykori Szatmár vármegyéből. – Ezt követően a fiatalság is megfogadott minket, akinek közelebbi menyasszonya volt, annak mentünk először szerenádot húzatni, utána akinek tetszett egy kislány, oda is vittünk. Volt, hogy a helyi tábori cigányzenekarral jártunk. De volt olyan is, hogy öt-hat fiú összeszedelőzködött, és énekeltek, ha a zenekar már foglalt volt. Mind a mai napig él ez a hagyomány nálunk. Nemcsak zenét, de májusfát is vittünk a kiszemelt lánynak, sőt, volt olyan, ha netán a fiú és a lány össze volt veszve, akinél már volt komoly udvarlás, oda májusfa helyett tövist pakoltunk a kapuba, amit bozótból szedtünk össze, megviccelve ezzel az ott lakókat.”

A paládiak szép nagy májusfákat, nyírfákat állítanak kedvesük számára, amelyet szépen díszítenek szalagokkal és lufikkal is. A fa alját tulipáncsokorral díszítik körbe, amelyet aztán egész éjszaka őriznek, hiszen szégyen a legény számára, ha reggelre ellopják a tulipánt a fáról.

Ung megyében szintén máig él a hagyomány, a helyiek itt nemcsak nyírfát állítanak, hanem orgonafát vagy tulipánfát visznek. Torma Gergely kisdobronyi muzsikus kérdésünkre elmondta: „Májuséjszakán minden férfi, vőlegény kitesz magáért; a zene elengedhetetlen ilyenkor. Általában harmonika- és trombitaszóval járjuk a házakat. Májfaállítás mellett az udvart és a kaput is feldíszítik helyenként.”

A Beregvidéken nemcsak a faállítás szokás, hanem arra is akad példa, hogy reggelre a gazda kiskapujának vagy lócájának kél lába. Fornoson például a legény ezzel jelezte annak a legénynek, aki hamarabb állított májusfát a szimpatikus leányzónak, hogy ő is igényt tart a hölgyre, hogy ellopta a kaput, a kisajtót vagy épp lócát, amit aztán a tulajdonos másnap bosszúsan kereshetett. Guton is ismert a kapulopás szokása. A helyi sajátosságokról Tóth Angéla iskolaigazgatót kérdeztük. „Büszkék voltunk rá reggel, mikor megláttuk a fát, amely általában elérte a 8–10 vagy épp a 15 métert is. Szinte félve mentünk ki, vajon lesz-e nekünk is májusfánk. Éjszaka is leskelődtünk, vártuk a meglepetést… Volt olyan, hogy egy lánynak az udvarán több májusfát is állítottak, ha több fiúnak tetszett. A fát másnap nem volt illő leszedni, hanem csak a következő reggel. Régebben szokás volt, hogy aki komolyabban udvarolt, az a kiskertből lelopta a tulipánt, és egy csokrot is akasztott a fa mellé. De megesett az is, hogy ha nem őrizte a fát az állítója, akkor a riválisa leszedte a másik fáját, és a sajátját állította fel jelezvén, hogy ő tart igényt a lányra.

Kapulopásra nálunk is volt példa: egyszer édesapám keltett és szólt, hogy aki miatt elvitték a kiskaput, az menjen, és hozza vissza. Így hajnalban elmentünk keresni a kiskaput, és cipeltük vissza a barátnőmmel. Az a fiú próbált ezzel incselkedni, akinek nemet mondtunk. De volt olyan, hogy csak a gazdát akarták megviccelni, ezért lopták el a kaput, ami néha a kanálisban kötött ki, vagy a szomszéd faluban.

A Felső-Tisza-vidék néhány szórványtelepülésén is őrzik a májuséjszakai szokásokat. Kárpátalja más településeivel ellentétben Visken a régi formájában maradt fenn a szerenádozási szokás, ami azt jelenti, hogy a zenekar rendet játszik. Azonban a májusfaállítás hagyománya már csak elszórtan van jelen, azt ugyanis felváltotta a hatalmas virágkosár, mely már a 80-as években divattá vált. Eleinte cserepes élő virágot vittek a fiúk a lányoknak kosárban, majd ezt a vágott virág váltotta fel. A virágkosárnál a színek nagyon fontos szerepet játszanak, hiszen a menyasszonysorban lévőknek jár a fehér kosár, másnak nem illik ilyet vinni. Itt – ellentétben más településekkel – az éjfélizenét főként a menyasszonysorban lévő leányoknak húzatják. A jegyességben lévő vagy lánykérés előtt álló lányoknak a fehér kosarat éjfél előtt pár órával viszi a vőlegény hozzátartozója vagy barátja. A fehér kosárhoz éjfél környékén zene is társul. A zene fogadásánál régebben lámpát vagy gyufát gyújtottak, a későbbiekben villanyt kapcsoltak háromszor, ezzel jelezve, hogy fogadják a muzsikát. Különleges zenei rendje is van az éjjelizenének: „Mindig azzal a hallgatóval kezdjük a muzsikálást, hogy »Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát«, ezt követően jön az »Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki« hallgató. Általában hét dallamot játszik el a zenekar: három hallgatót, majd átvezetőként jön a »Jaj, de szép kék szeme van magának« keringődallammal, aztán csárdással folytatja: »Nyisd ki, babám, az ajtót!« és más csárdás, majd lezáróként tangó stílusban a »Jó éjszakát, jó éjszakát« című nóta szólal meg” – mondja Czébely József, helyi muzsikus.

Ápoljuk és adjuk tovább a jövő nemzedéknek ezt az élő, szép szokást! Uraim, „bátran merjenek májuséjszakán letépni minden orgonát!”

Váradi Enikő