Az eltartási szerződésről

2021. május 11., 09:42 , 1056. szám

„Többen is javasolták az utóbbi időben, hogy idős éveim biztonsága érdekében kössek eltartási szerződést azokkal, akiktől azt remélhetem, hogy gondoskodnak rólam, ha szükségessé válik. Kérem, írja meg, hogy mit kell tudni erről?”

– A Polgári törvénykönyv (Ptk.) 744. cikkelye szerint az életfogytig tartó eltartási (gondozási) szerződés – договір довічного утримання (догляду) – két fél közötti megállapodás, amelynek értelmében az egyik fél (az eltartott, adományozó – відчужувач) a másik fél (az eltartó, adományozott – набувач) tulajdonába ad át lakóházat, lakást vagy azok egy részét, egyéb jelentős értékű ingatlan vagy ingó vagyont, amelynek fejében az adományozott az adományozó számára élete végéig eltartást és/vagy gondozást biztosít.

Az eltartási szerződés szempontjából az adományozó életkorának és egészségi állapotának nincs jelentősége. Ritkán kerül szóba, hogy az adományozó egy harmadik személy javára is köthet eltartási szerződést. Ebben az esetben az adományozott az eltartási (gondozási) kötelezettséget a szerződésben szereplő harmadik személy vonatkozásában köteles teljesíteni.

Ami a másik szerződő felet illeti, az adományozott vagy eltartó lehet felnőtt korú, cselekvőképes magánszemély, de akár jogi személy is. Egyszerre több magánszemély is szerepelhet adományozottként, ők ebben az esetben társtulajdonosai lesznek az eltartott által az eltartási szerződés alapján átadott közös osztatlan tulajdonnak. Ha több magánszemély lép fel adományozottként, az adományozóval szembeni kötelezettségük azonos.

Mint már említettem, az eltartási szerződés alapján átadható vagyon lehet ház, házrész, lakás vagy annak egy része, netán egyéb ingatlan vagyon (garázs, nyaraló, földrészleg, kerti lak stb.). Szóba jöhet nagy értékű ingó vagyon is. A törvény nem rendelkezik arról, mit tekinthetünk ingó vagyonnak, s az értékét sem szabja meg, ezért elvben bármilyen értéktárgy, személygépkocsi stb. megfelel.

Utóbb lehetőség van arra, hogy az eltartási szerződésben átadott vagyontárgyat közös megegyezéssel egy másik tárgyra cseréljék a felek. Ilyenkor az adományozott által vállalt kötelezettségek köre a körülmények függvényében módosítható vagy változatlanul hagyható. (Lásd a Ptk. 753. cikkelyét!)

Az eltartási (gondozási) szerződés minden esetben írásban köttetik, és közjegyző által hitelesítendő. Amennyiben a szerződésben átadott vagyontárgy ingatlan, kötelező az állami regisztrációja is.

Gyakori kérdés, vajon megőrzi-e az átadott ingatlan tulajdonjogát az adományozó, aki sokszor nyugdíjas, és nemegyszer az otthona az egyetlen jelentős vagyontárgya. A Ptk. 748. cikkelye értelmében, illetve tekintettel a Ptk. 334. cikkelyének 4. pontjára, a lakás tulajdonjoga az eltartási szerződés állami nyilvántartásba vételekor az adományozóról az adományozottra száll, és az adományozó tulajdonjoga megszűnik. Ily módon az adományozó elveszíti a vagyontárggyal (az otthonával) való szabad rendelkezés jogát, vagyis nem adhatja el, nem ajándékozhatja oda stb.

Ugyanakkor az adományozott is szigorúan korlátozva van a számára az eltartási szerződés alapján átadott vagyonnal való rendelkezésben a megállapodás ideje alatt. Így az adományozó haláláig az adományozottnak nincs joga az eltartási szerződés alapján neki átadott vagyont eladni, elajándékozni, elcserélni, jelzáloggal terhelni, bármilyen egyéb ügylet alapján másra ruházni át a tulajdonjogát. Emellett az adományozó haláláig nem lehet végrehajtás alá vonni az ilyen vagyontárgyat. (Lásd a Ptk. 754. cikkelyét!) Az adományozottra átruházott vagyont ért kár, veszteség sem szolgálhat alapul az adományozóval szemben fennálló kötelezettségek megszüntetéséhez vagy a mérséklésükhöz.

Ugyancsak gyakori kérdés, vajon elveszítheti-e az adományozó az általa az eltartási szerződésben átadott ingatlan használatának jogát, a lakhatási jogot. Magyarán, előfordulhat-e, hogy még életében el kell hagynia az otthonát. A Ptk. 750. cikkelye ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, az adományozott kötelezhető az adományozó vagy az eltartott harmadik személy lakhatásának biztosítására abban a házban (lakásban), amelyet számára az eltartási szerződés keretében átadtak. Vagyis ahhoz, hogy az adományozó bizonyosan a megszokott otthonában maradhasson, az eltartási szerződésben konkrétan rögzíteni kell az adományozó lakhatási jogát az adományozottnak átadott épületben, illetve egyértelműen ki kell jelölni az ingatlannak azt a részét, amelyben az eltartottnak jogában áll laknia.

Az eltartási szerződésben egyébként a Ptk. 749. cikkelye értelmében az adományozott által az adományozónak biztosítandó anyagi ellátás minden fajtáját és formáját részletesen rögzíteni lehet (például előírható egyhavi fix összeg folyósítása is az eltartottnak), illetve a gondozás formái szintén előírhatók (például a napi étkezések száma és tartalma, az egészségügyi ellátás biztosítása stb.). Megjegyzendő, az adományozott az adományozó halála esetén köteles eltemetni őt, még abban az esetben is, ha ezt nem írta elő külön a szerződés. Ha az adományozó hagyatékának egy része az örökösöket illeti meg, méltányos, hogy ők is kivegyék a részüket a temetési költségekből.

A Ptk. 751. cikkelye értelmében az adományozott által az adományozónak havonta folyósított anyagi támogatást pénzügyi értékelésnek kell alávetni. A juttatást a továbbiakban indexálni szükséges a törvény által meghatározott eljárásnak megfelelően, ami a támogatás elértéktelenedését hivatott megakadályozni.

Érdemes végigvenni, mely esetekben veszítheti hatályát az eltartási szerződés.

1. Az eltartási szerződés bírósági határozattal felmondható:

• az adományozónak vagy annak a harmadik személynek a követelésére, akinek a javára köttetett, ha az adományozott nem teljesíti vagy nem kielégítően teljesíti a vállalt kötelezettségeit, függetlenül attól, hogy ez az ő mulasztásának tudható-e be, vagy sem;

• az adományozott követelésére. (Lásd a Ptk. 755. cikkelyét!)

Ha a szerződést azért bontják fel, mert az adományozott nem teljesíti vagy nem kielégítően teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségeit, az adományozó visszanyeri az átadott vagyontárgya tulajdonjogát, illetve kezdeményezheti annak visszaszolgáltatását. Ilyenkor az adományozottnak az eltartással és/vagy gondozással összefüggő addigi kiadásait nem kell megtéríteni. Abban az esetben, ha az eltartási szerződés teljesítése méltánylandó okokból vált lehetetlenné az eltartó részéről, a bíróság az átadott vagyontárgy tulajdonjogát részben az adományozottnál hagyhatja, figyelembe véve azt az időt, amely alatt megfelelően teljesítette a szerződésben vállaltakat. (Lásd a Ptk. 756. cikkelyét!)

2. Az eltartási szerződés az eltartott halálával automatikusan megszűnik.

Ha méltánylandó okokból lehetetlenné válik az eltartási szerződésben vállaltak további teljesítése az adományozott által, az adományozó hozzájárulásával az eltartó kötelezettségei átruházhatók az adományozott családtagjára vagy – egyetértésük esetén – más személyre. Amennyiben az adományozó nem járul hozzá az adományozottnak az eltartási szerződésben vállalt kötelezettségei átruházásához más személyre, ez a döntése megtámadható a bíróságon. (Lásd a Ptk. 752. cikkelyét!)

Ritkán gondolunk arra az eshetőségre, amelynek szintén fennáll lehetősége, bár nem túl gyakori: mi történik, ha az adományozott/eltartó hamarabb távozik az élők világából, mint az adományozó/eltartott? Ilyenkor az eltartó szerződés szerinti kötelezettségei azokra az örököseire szállnak át, akiket az adományozó által az eltartási szerződésben átadott vagyontárgy tulajdonjoga ezután megillet. Ha a végrendeletben kijelölt örökös lemond az eltartott által átadott vagyonról, az a törvény szerinti örökösökre szállhat. Ha az eltartónak nincsenek örökösei, vagy egyikük sem fogadja el a rájuk hagyott vagyontárgyat, a tulajdonjog visszaszáll az eltartottra, az eltartási szerződés pedig megszűnik.

Összefoglalva, az eltartási szerződés megkötése előtt különösen fontos alaposan áttanulmányozni a megállapodás feltételeit, mivel azok lényegesen eltérhetnek mindattól, amiről a felek előzetesen szóban megállapodtak. Hangsúlyoznám, mennyire fontos ilyenkor kikérni egy jogász/ügyvéd véleményét.

Az idős emberek gyakran választják azt a megoldást, hogy ajándékozási szerződéssel annak a hozzátartozójuknak, ismerősüknek adják át az otthonukul szolgáló ingatlan, esetleg egyéb vagyonuk tulajdonjogát, akitől azt remélik, hogy életük hátralévő részében a segítségükre lesz. Az ajándékozási szerződés valóban lényegesen egyszerűbb dokumentum, mint az eltartási szerződés, de ha az utóbbi helyesen van összeállítva, az eltartott garanciát kaphat a lakóhelye megőrzésére, a valóban életfogy­tig tartó gondoskodásra és a méltó temetésre.

hk