Május 8–9.: Megbékélés és emlékezés napja kontra győzelem napja?

2021. május 12., 10:09 , 1057. szám

Ukrajnában hagyományosan kétnapos ünnepség keretében emlékezett az ország a második világháború európai befejezésére. Az idei alkalom is megmutatta, hogy a néhány éve bevezetett megbékélés és emlékezés napját (május 8.) ugyan távolról sem utasítja el a lakosság, de általános népünnepéllyé sem vált egyelőre. Amint arra sem mutatkozik esély, hogy kiszorítsa május 9-ét, a győzelem napját, a „szovjet” ünnepet.

Megosztó kérdés

Az Iljko Kucseriv Demokratikus Kezdeményezések Alap és a Razumkov Központ által az ünnep előtt végzett felmérés szerint a megkérdezettek 41%-a úgy gondolja, hogy Ukrajnában mindkét dátumot méltatni kell. 31%-a kitart amellett, hogy kizárólag május 9-ét, a nácizmus felett aratott győzelem napját kellene ünnepelni, 9%-a ezzel éppen ellentétes véleményen van, vagyis szerintük csak május 8., a megbékélés és emlékezés napja az ünnep. Meglepően kevesen – mindössze 10% – válaszolták, hogy közömbösek e tekintetben.

Szó sincs azonban arról, hogy az országban kialakulóban lenne valamiféle konszenzus a kérdést illetően. Segít helyén kezelni a fenti adatokat, ha tudjuk, hogy az ország nyugati részében 22% mondta azt, hogy kizárólag május 8-át kellene ünnepelni, míg keleten (42%) és délen (48%) egyértelműen azok vannak többen, akik május 9. kizárólagosságához ragaszkodnak. A két dátum együttes ünneplésének gondolata a domináns vélemény minden korosztályban, kivéve a 60 éven felülieket, és ezt támogatja minden párt választóinak többsége az Ellenzéki Platform – Az Életért kivételével. A két dátum együttes méltatásának elképzelése a legnépszerűbb Ukrajna európai uniós csatlakozásának támogatói körében is, míg az európai integrációt ellenzők csak május 9. ünneplését támogatnák. (A felmérés további eredményeiről lásd keretes írásunkat!)

Történelmi előzmények

Május 8., az új ukrán hagyomány születése egy, a Legfelső Tanács által 2015 tavaszán, vagyis a Jevromajdan után nem sokkal elfogadott törvényre vezethető vissza. A jogszabály szerzői és támogatói igyekeztek azt a látszatot kelteni, mintha az új ünnep az ENSZ erre vonatkozó korábbi határozatával állna összhangban, amely május 8-át és május 9-ét tette meg a második világháború valamennyi áldozatának emléknapjává, az emlékezés és a megbékélés napjává. Ám az ENSZ valójában azért jelölt ki két napot az emlékezésre, mert Németország feltétel nélküli kapitulációja európai idő szerint 1945. május 8-án 23.01 órától lépett életbe, ami azonban a moszkvai időszámítás szerint már május 9-e 01.01 óra volt. Ennek megfelelően Európában május 8-án emlékeznek meg az európai harcok befejezéséről és a második világháború áldozatairól, míg Oroszországban május 9-én méltatják a fasizmus felett aratott győzelmet, vagyis nem két merőben eltérő tartalmú ünnepről van szó.

Ukrajnában a társadalom megosztottsága miatt mégis az lehet az ember benyomása, mintha két ünnepet méltatnánk: a „nyugatbarát” nemzeti-nacionalista erők az emlékezés „európai” hagyományát igyekeznek meghonosítani, az áldozatokra való emlékezést helyezik előtérbe, különös tekintettel a megbékélésre, míg a hagyományait féltő, zömmel orosz ajkú lakosság foggal-körömmel ragaszkodik szovjet örökségéhez, a nácizmus felett aratott győzelemhez és a győzelemért életüket áldozó elődök emlékezetéhez. Sajnos a hatalom az új hagyomány meghonosításához és a megbékéléshez ezúttal is úgy látott hozzá, ahogyan az első telepesek kezdhették az európai kultúra terjesztését Amerikában, azaz – némi túlzással persze – tűzzel-vassal. Petro Porosenko elnöksége idején rendszeresek voltak az összetűzések a május 8-át hirdető nemzeti-nacionalista erők és a május 9-hez ragaszkodó orosz ajkúak között. Csak rontott a helyzeten, hogy a politika is rátelepedett az ünnepre.

A békés egymás mellett élés

Volodimir Zelenszkij elnök hivatalba lépésével úgy tűnt, árnyalatnyi változás következett be a kormányzat hozzáállásában. Az államfő idei „ünnepi” Facebook-üzenetében ez így tükröződik: „Amikor azt mondjuk, hogy »soha többé«, akkor először is egy nagyon konkrét »soha nem szabad elfelejteni«-t értünk. Ezért is méltatják az emlékezés és megbékélés napját sok országban. És nálunk ez nem május 9. helyett van, hanem a történelem teljesebb megőrzése és megértése érdekében, mert ez közös, mindenki számára egy a világon.” Vagyis a hangsúly látszólag a „másként gondolkodók” beolvasztásáról a két nézet híveinek békés egymás mellett élésére tevődött át.

A valóságban az ukrán kormányzat változatlanul elsősorban május 8-át méltatja, ezen a napon kerül sor a legtöbb állami rendezvényre. Vasárnap, május 9-én viszont a veteránok, a háborúban részt vettek hozzátartozói, az áldozatok előtt fejet hajtók vonulnak utcára. Az utóbbiak számát idén a rendőrség országosan mintegy negyvenezer főre becsülte. Valójában ennél lényegesen többen lehettek, különösen, ha azokat is figyelembe vesszük, akik a kisebb, be sem jelentett megemlékezések keretében zarándokoltak el a hősi emlékművekhez és katonasírokhoz. Annyi bizonyos, hogy a május 9-én emlékezők 2021-ben is nagyságrendekkel többen voltak, mint a hivatalból koszorúzók május 8-án.

Csendes ünnep

Szerhij Jarovij belügyminiszter-helyettes szerint a rendőrség május 9-én 38 törvénysértésről kapott bejelentést.

„A közrend súlyos megsértését nem rögzítették. A bűnüldözők megbirkóztak a feladattal, biztosítva a polgárok biztonságát és megakadályozva a konfliktushelyzetek kialakulását. Ez többek között a párbeszédrendőrség jóvoltából vált lehetségessé, amely közvetlenül az események résztvevőivel működött együtt” – közölte egyebek mellett Jarovij, hangsúlyozva a rendőrség által foganatosított preventív intézkedések jelentőségét. Kimondatlanul is érzékelhető volt a hatóságok elégedettsége, hogy nagyobb botrány, rendbontás, utcai csatározások nélkül sikerült túlesniük az ünnepen.

A kormánypárt részéről ugyanakkor tapasztalhattuk, hogy kerülni igyekeznek a konfliktusokat. Képviselőik több-kevesebb sikerrel tartózkodtak a tavalyihoz hasonló otromba megjegyzésektől, legalábbis tudtunkkal idén egyik honatya sem nevezte május 9-ét, a győzelem napját gyásznapnak, és náci kollaboránsokat sem próbáltak a fasizmus elleni harc hőseiként beállítani. Ugyancsak pozitívumként említhetjük, hogy ezúttal elmaradt május 9-én a tavaly sokak által megalázónak és ünneprontónak tartott hatósági fertőtlenítés a megemlékezések helyszínein, amelyet állítólag a járványhelyzetre való hivatkozással tettek kötelezővé a hatóságok.

Új irány

Akadt azonban néhány incidens, amely rávilágított arra, hogy az idei megemlékezés látszólagos nyugalma alatt nagyon is izzik a gyűlölet parazsa, távol még a valódi megbékélés, a kormányzat új irányvonala pedig a legszemléletesebben talán azzal a régi mondással írható le, mely szerint barátaimnak mindent, ellenségeimnek a törvényt.

Például Kijevben egy állítólag a C14 radikális szervezet vezetőjének környezetéhez tartozó fiatal náci üdvözlést mutatott be az utcán elhaladó veteránoknak. Sajtóbeszámolók szerint a hatóságok kezdetben nem reagáltak az esetre, csak miután a karlendítésről készült felvétel megjelent a strana.ua portálon, vettek fel szabálysértési jegyzőkönyvet és szabtak ki bírságot az elkövetőre.

Ezzel szemben Odesszában büntetőeljárás indult a férfi ellen, aki vörös csillagos szovjet katonasapkában jelent meg az egyik megemlékezésen. A törvény szerint akár öt évig terjedő szabadságvesztésre is ítélheti őt a bíróság. Ugyanezen jogszabály értelmében a náci köszöntést bemutató ifjú ellen is büntetőeljárásnak kellett volna indulnia, mégis csak szabálysértési eljárás lett belőle – hívják fel a figyelmet a két eset eltérő hatósági megítélésére a vasárnapi eseményekről írott összefoglalók.

És hogyan értsük az Odesszában történteket, ahol a radikálisok igyekeztek kitépni egy nő kezéből Zsukov marsall portréját? Utóbb a rendőrök mégis a nőt állították elő, nem a radikálisokat.

Anatolij Sarij blogjában az idei ünnep tanulságait megfogalmazva arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek kezdik megelégelni az igazságtalanságot, s kiállnak a jogaikért. Kijevben is volt egy „zsukovos” eset. A békés ünneplők körbefogták azt a két érdemrendekkel teleaggatott nagymamát, akik a hadvezér portréját tartották, megakadályozva ezzel, hogy a rendőrség eljárjon velük szemben. Vidáman énekelték a Katyusát meg a többi háborús dalt. A hatósági emberek végül meghátráltak.

(zzz)

Módosuló tudat

A megbékélés napja és helye az ukránok történelmi emlékezetében: Milyen jelentést tulajdonítanak a polgárok ennek a dátumnak? címmel készített felmérést az Iljko Kucseriv Demokratikus Kezdeményezések Alap a Razumkov Központ közreműködésével.

A felmérésből kitűnik egyebek mellett, hogy az ukránok 48%-ának véleménye szerint a második világháború Adolf Hitler és Joszif Sztálin összeesküvése (Európa befolyási övezetekre osztása), illetve a Molotov–Ribbentrop-paktum megkötésének következtében tört ki. Ugyanakkor a megkérdezettek 29%-a nem ért egyet a fenti megállapítással, 23%-a pedig nem tudott válaszolni a kérdésre.

Ami az ukránok válaszainak regionális megoszlását illeti, nem tapasztalható lényeges eltérés. Így a többség a nyugati (68%), a központi (46%) és a déli (43%) régiókban is egyetért abban, hogy a második világháború kirobbanása Hitler és Sztálin összeesküvésének, a Molotov–Ribbentrop-paktumnak az eredménye. Viszont az ország keleti részén megközelítőleg ugyanannyian vannak a támogatói (35%) és az ellenzői (39%) ennek a tézisnek.

A felmérés készítői ugyanakkor nem érték be a diktátorok háborúban játszott szerepének megítélésével. Kérdésük nyomán a megkérdezettek 46%-a egyetértett abban, hogy a Szovjetunió nem tudta volna megnyerni a náci Németország elleni háborút a nyugati szövetségesek segítsége nélkül. Viszont 35% nem értett egyet ezzel az állítással, további 19% pedig nem tudott állást foglalni.

Arról is kikérték az emberek véleményét, mit gondolnak az ukrán hatalom döntéséről, mellyel az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) katonáit az ukrán függetlenségért harcolókként ismerték el? Kitűnt, hogy az ukránok 46%-a pozitívan viszonyul a döntéshez, miközben 29%-a ellenzi, a válaszadók 9%-a azt mondta, hogy nem érdekli a kérdés, további 16%-a pedig nem tudott válaszolni. Talán mondanunk sem kell, hogy a szóban forgó döntés támogatottsága az ország nyugati és központi régióiban a legmagasabb (80%, illetve 47%), míg délen és keleten mindössze 20–25%-os.

A György-szalag nyilvános viselésének és felhasználásának tiltását a lakosság 43%-a támogatja. Ugyanakkor 29%-a ellenzi a döntést, 16%-a közölte, hogy neki mindegy, 13%-a pedig nem tudott állást foglalni. Figyelemre méltó, hogy egyedül nyugaton támogatja ezt a döntést a lakosság több mint fele (64%), a központi régióban a támogatottság 47%-os, míg délen és keleten egyaránt 27%. Ugyanakkor délen 33%, keleten 43% nem támogatja a György-szalag tiltását.

Az ukránok 62%-a negatívan ítéli meg Joszif Sztálin tevékenységét Ukrajna szempontjából. A negatív megítélés valamennyi régióra igaz, csupán a mértéke eltérő: nyugaton (78%) és a központi régióban (69%) nagyobb, délen és keleten kisebb (egyaránt 45%).

Sztepan Bandera megítélése viszont ellentmondásos. Tevékenységét 32% ítéli meg pozitívan, de ugyanennyien negatívan vélekednek róla. További 21% szerint legalább annyira pozitív, mint amennyire negatív alakja ő történelmünknek. Nyugaton (70%) a pozitív megítélés dominál, a központi régióban nagyjából azonos az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) vezetőjének tevékenységét pozitívan, illetve negatívan megítélők aránya (27–27%), míg a déli (54%) és keleti (48%) régiókban egyértelműen negatív a megítélése. Főként az ifjúság hajlamos olyan történelmi személyiségnek tekinteni Banderát, akinek tevékenysége inkább pozitív volt Ukrajna vonatkozásában.

(hk)