Örökbefogadó családok Kárpátalján – a Vinda család

Minden alkalommal, amikor megfogalmazódik a vágy az örökbefogadás, pontosabban egy gyermek befogadása iránt, reménysugár csillan fel egy szomorú szempárban. Motiváció­ként több indok is felsorolható, mégis inkább helyezzük a hangsúlyt arra a nagyszerű végkifejletre, amelyet a lépcsőfokok tetején a magunkénak tudhatunk. A döntés meghozatala, az elhatározás folyamata hol rövidebb, hol hosszabb időszakaszt ölel fel, ám ezalatt még inkább kirajzolódik az örömteli és boldog családi közösség képe.

A nagydobronyi Vinda család mezőgazdasággal és házi sütemények készítésével foglalkozik, de inkább vallják magukat főállású szülőknek. István és Judit két kisgyermeket nevel, Ármint és Antóniát – de ugorjunk vissza néhány évet az időben.

Miután megszületett Ármin, felmerült az ötlet, hogy szeretnének még egy gyermeket, és a fiuk is vágyott egy kistestvérre. Juditnak azonban sajnálatos módon olyan szemproblémája van, amely nagyon kockázatossá tette volna egy második gyermek vállalását. „Egy decemberi este volt, 2019-ben, amikor az egyik közösségi oldalon megláttam a Sámuel Alapítvány egy bejegyzését, melyet rögtön meg is mutattam a férjemnek” – emlékszik vissza a pár évvel ezelőtti indulás pillanatára az anyuka. Férjének természetesen semmilyen ellenvetése nem volt az örökbefogadás gondolatával szemben, hisz ő maga is nagycsaládban nevelkedett, és ő is nagyon szerette volna a család bővülését. Amikor Ármin meghallotta, hogy lehetséges egy kisebb testvér érkezése, akkor a hír hallatán szinte madarat lehetett volna vele fogatni.

Az örökbefogadással kapcsolatban felkeresték a Sámuel Alapítványt, ahol elmondásuk szerint Sipos Géza igazgató úr mindenben kedves és rendkívül segítőkész volt: a folyamat előkészületeiben és a gördülékeny haladásában egyaránt. Hosszú, rögös út volt, majdnem egy év, tele magasságokkal és mélységekkel egyaránt, de Istennek hála, minden tökéletesen alakult. „Amikor kissé elcsüggedtünk, akkor Géza bácsi mindig szeretettel biztatott, és tartotta bennünk a lelket, hogy ne adjuk fel, mert sikerülni fog – emlékszik vissza a házaspár. – Ármin a mai napig úgy emlegeti Géza bácsit, hogy a bácsi, akinek a hangjából árad a szeretet.” A sikeres örökbefogadást követően természetesen nem szakadt meg a kapcsolat a család és a Sámuel Alapítvány között: azóta is meghívják Vindáékat a rendezvényeikre, tartják a kapcsolatot.

Antóniával a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban találkoztak először Vindáék, aminek köszönhetően gyakran tudtak találkozni, könnyen megismerkedtek. „Ő a miénk” – mondta István Antóniával kapcsolatban rögtön az első találkozás után. Bár a karanténhelyzet néha kicsit megnehezítette a találkozásokat, de a gyermekotthon kollektívája nagyon segítőkész volt, és így ha személyesen nem is, de telefonon tudták tartani a kapcsolatot a kislánnyal. „Ő már várt bennünket, és az első pillanattól apának és anyának szólított, vágyott egy családra” – emlékeztek vissza a szülők az első találkozásra Antóniával.

A második gyermekük érkezése óta sokkal vidámabban, szeretetteljesebben telnek a hétköznapok, Ármin sem unatkozik, nagyon jól elvannak, együtt játszanak. „A legszebb pillanat számomra az, amikor mindannyian együtt ülünk az asztalnál, és mindenki jóízűen eszik” – mondta Judit, aki mindig is vágyott nagy családra. Elmondásuk szerint nincs kivételezés a családban, de azért a még ovis Antóniának jobban elnéznek bizonyos dolgokat, mint a nagy tesó Ármin esetében. „Hála Istennek, Antónia olyan különleges kislány, akinél jobbat nem is kívánhattunk volna” – húzta alá az apuka. Mérhetetlen mennyiségű szeretet árad a gyermekekből, amiért rendkívül hálásak a szülők.

A Vinda házaspár a jövőben sem zárkózik el az örökbefogadás lehetőségétől, hisz korábban egy testvérpár befogadását is vállalták volna, ha úgy alakul, valamint azt üzenik minden örökbefogadáson gondolkodó párnak, hogy merjenek belevágni, ne hezitáljanak, mert ha arra hivatottak, akkor Isten majd őket is megsegíti, és hozzájuk hasonlóan rengeteg örömben és szeretetben lesz részük. „Bárcsak mi is előbb vágtunk volna bele!” – gondol vissza az elmúlt évekre a házaspár.                

Simon Dávid