Miről álmodik a hatalom: cirill betűk helyett olimpia

2021. szeptember 15., 16:20 , 1075. szám

Hogy a jelenlegi ukrán hatalom körül nincs minden rendjén, azt egyre többen sejthetik Ukrajnában. Ha megfogalmazni egyelőre nem is tudják, hogy mi a baj, azt érzékelhetik, hogy némelyik vezető kezdi elveszíteni a kapcsolatát a valósággal.

Az elnök gyermekkori álma

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szeptember 11-én, azaz múlt szombaton bejelentette, arra fog törekedni, hogy olimpiai játékokat rendezzenek az országban.

„Biztos vagyok benne, hogy álma, nagy álma mindenkinek van gyermekkora óta. És ez az álom: olimpia Ukrajnában” – jelentette ki az ukrán államfő üdvözölve a megalakulása 30. évfordulóját a hét végén ünneplő Ukrán Nemzeti Olimpiai Bizottságot.

Az államfő szerint Ukrajna megérdemli, hogy az olimpiai játékok házigazdája legyen. Szavaiból ítélve Zelenszkij tisztában van vele, hogy „ez nagyon nehéz feladat”. „De az ilyen pillanatokban mindig eszembe jutnak súlyemelőink szavai. Azt mondják, hogy soha nem könnyű odaállni és megpróbálni felemelni valamit. Könnyű nem megpróbálni és elmenni. Ezért az olimpiai játékokkal kapcsolatban mi megpróbáljuk. Biztosan megpróbáljuk” – fogalmazott az elnök.

Zelenszkij még aznap tájékoztatta Thomas Bachot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökét arról, hogy Ukrajna a téli olimpiai játékok házigazdája kíván lenni, és ezért megkezdi a párbeszédet a NOB-bal. Ebből a célból Kijev küldöttséget meneszt a NOB lausanne-i központjába.

Thomas Bach, aki Zelenszkij meghívására tett látogatást Ukrajnában, gratulált Zelenszkijnek a kezdeményezéshez, „figyelembe véve Ukrajna csodálatos sporthagyományait, valamint az ország modern sportinfrastruktúrájának rendkívül lenyűgöző bemutatóját”.

Amúgy zárójelben itt kell megjegyezni, hogy a NOB elnökének egyebek mellett bemutatták a fővárosban kialakított szabadidősport-központot, amely elsősorban a nagyvárosi környezetben űzhető sportokra, az úgynevezett utcai sportokra összpontosít. Zelenszkij arról beszélt, hogy országszerte „ilyen klassz sport és szórakoztató létesítmények, modern »mágnesek« segítségével fogjuk növelni a különféle sportokat űző ukrán polgárok számát”. Azt ígérte, hogy az elkövetkező években hasonló központokat hoznak létre a nagyvárosokban és a megyeközpontokban. Bach pedig áradozott, mennyire lenyűgözte, hogy a létesítmény milyen rövid időn belül megvalósulhatott az elnök programja keretében.

Amúgy a NOB már döntött arról, hogy a 2022. évi téli olimpiát Peking rendezi, a 2026. évire pedig Milánóban kerül sor. Jelenleg a 2030-as dátum szabad, „kiadó”, a rendező városról előreláthatóan 2023-ban fognak dönteni. Vagyis a 2030-as játékok megrendezésére pályázhat elvben Ukrajna is.

Zelenszkijt gyakorlatilag megválasztása óta foglalkoztatja az olimpiarendezés gondolata. Még 2019 júniusában kijelentette, megbízta Ihor Zsdanov akkori ifjúság- és sportügyi minisztert, valamint Szerhij Bubkát, az Ukrán Nemzeti Olimpiai Bizottság elnökét, dolgozzanak ki stratégiai tervet, hogy az ország pályázhasson a rendezésre.

„Szükségünk van egy bizonyos tervre, például készen kell állnunk arra, hogy 3-4 év alatt mindent felépítsünk, és akkor sorba állhatunk, és megrendezhetjük az olimpiát. Ambiciózusnak kell lennünk” – vélte az államfő.

Tavaly októberben elnökünk talán már valamivel realistább volt. Andrzej Duda lengyel elnök kijevi látogatásakor megemlítette, hogy a két ország esetleg közösen is rendezhetne olimpiát. Persze nem tudhatjuk, hogy ez a lengyeleknek szóló gesztus volt, vagy annak belátása, hogy az ukrajnai hegyek nem a legalkalmasabbak lesiklópályák kialakítására az alpesi sízők számára.

De nem is ez a lényeg. A kérdés inkább az, miért nem elég ambiciózus terv az elnök számára a szegénység felszámolása – amelyet egyébként szintén célul tűzött ki –, vagy az oktatás, az egészségügy reformja? Múlt héten arról cikkezett a sajtó, hogy kb. 12 milliárd hrivnya hiányzik a költségvetésből ahhoz, hogy a kormány az év végéig finanszírozni tudja a közüzemi díjak fizetéséhez nyújtott állami támogatást, a szubvenciót. Denisz Smihal miniszterelnök ezért a költségvetés módosítását szándékozik kérni a parlamenttől. Ebben a helyzetben valóban azt tartja a legfontosabbnak az elnökünk, hogy olimpiát rendezzen?

Mindent a győzelemért

A hivatalból gyanakvó ukrán polgár azt gondolhatná, hogy az efféle ötletek azért merülhetnek fel az elnök és környezete fejében, mert a nagyszabású állami beruházásokkal hagyományosan sokan járnak jól, akár megvalósulnak végül, akár nem. Csakhogy szeptember 11. egy másik megdöbbentő elképzeléssel is megajándékozta az ukránokat, bár az ötlet nem teljesen előzmények nélkül való. Olekszij Danyilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkára a Szabadság Rádiónak adott interjújában támogatta a cirill ábécéről a latinra való áttérést, az ország második nyelveként pedig az angolt látná szívesen, még ha az államnyelv kifejezést az angollal kapcsolatban nem is használta.

„Én támogatom. Hiszem, hogy ez lesz az egyik alapvető dolog, meg kell szabadulnunk a cirill betűktől, és át kell térnünk a latin ábécére. Ami a nyelvet illeti, ismeri az álláspontomat. Én amellett vagyok, hogy két nyelv legyen hazánkban. Az angolnak muszáj lennie. Mert ha a civilizált világról van szó, akkor az angol a civilizált érintkezés nyelve. És meg kell értenünk, hogy mindenkinek tudnia kell angolul” – hangsúlyozta Danyilov.

Vagyis miközben a kisebbségek nyelvén tanulni Ukrajnában lényegében tilos lesz 2023-tól (kivéve az „őslakosokat”, természetesen), egyes hivatalnokok kötelezővé tennék az angolt. Danyilov szerint az óvodákban és az iskolákban mindenképpen kötelezővé kellene tenni az angoltanítást, legfeljebb az idősebbek kaphatnának némi engedményt, akiknek a nyelvtanulás már nem megy olyan könnyen. Egyesek szerint a jó hivatalnok ezzel többek között magát akarta kivonni a kötelező nyelvtanulás alól.

Mindez azonban másodlagos ahhoz képest, hogy Danyilov lemondana a cirill írásról. Azt mindenki tudja, honnan fúj a szél: Oroszország, a Szovjetunió néhány régiójába lényegében a cári és a Vörös Hadsereggel jutott el a cirillika, így érthető, hogy a birodalom széthullásával akadtak-akadnak, akik megszabadultak, megszabadulnának tőle. Na de mi köze ehhez Ukrajnának? Hiszen itt az írásosság lényegében a cirill írással kezdődött.

Úgy tűnik, egyes hivatalnokok agyába, akik készek az abszurditásig fokozni az Oroszország ellen vívott hibrid háborút, erősen befészkelte magát ez a gondolat. Hiába igyekeznek értelmiségiek a fejükbe verni, hogy az ukránság aligha állíthatja át az államnyelvet a cirillről, amelyet gyakorlatilag a kialakulása óta használ, a latin ábécére, mivel ez – amint Oriszja Demszka, az Államnyelvi Szabványok Nemzeti Bizottságának vezetője fogalmazott még tavaly – az ukrán írott kultúra egy jelentős rétegének lemetszéséhez vezetne.

Lehetséges volna, hogy egy ukrán hivatalnoknak ez is megfizethető ár, amikor a győzelem a tét? Mert akkor felmerül kérdés, mi értelme a győzelemnek, ha a győztes szinte mindent feláldoz, amiért küzdeni érdemes?  

(ntk)