Babják Zoltán: „Ukrán és magyar nyelven kántálunk, ünnepeljük a karácsonyt és a húsvétot”

2021. szeptember 22., 13:12

Milyen kapcsolatban van az ukrán nyelv elsajátítása és a karrierépítés? Milyen lehetőségeket tár ez fel, és miként lehet leküzdeni e nyelv elsajátításának nehézségeit? Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség vezetője be tud számolni erről.

Babják Zoltán nemzetisége magyar, magyar a családja, s odahaza is kizárólag anyanyelvükön kommunikálnak, de mindannyian beszélik az ukránt is. Beregszász város jelenlegi polgármestere Jánosiban, a helyi magyar tannyelvű középiskolában tanult. Alma materében oroszt tanult, s oroszul felvételizett Ukrajna Állami Könnyűipari Akadémiájára (jelenleg Kijevi Nemzeti Technológiai és Design Egyetem – a szerző).

Miután visszatért Beregszászba, a járási állami közigazgatási hivatal vezetőjének helyetteseként, az akkori kárpátaljai parlamenti képviselő tanácsadójaként tevékenykedett, különböző – a turisztikai szférában működő – üzleti struktúrákban dolgozott, s a város polgármesterének első helyettese volt.

2013 júniusában választották meg Beregszász polgármesterévé, jelenleg pedig a Beregszászi kistérség – melyhez 17 település tartozik – vezetője.

Babják Zoltánt az ösztönözte az ukrán nyelv tanulására, hogy a helyi önkormányzatokban fusson be karriert, vagyis ettől függött további szakmai fejlődése. Önállóan kezdte el tanulni az ukránt, ami nem volt egyszerű folyamat.

– Mi segítette önt az államnyelv elsajátításában?

– Szótárak, különböző segédanyagok, az ukrán barátaimmal való kommunikálás. Amikor dolgozni kezdtem az állami és önkormányzati szerveknél, kénytelen voltam megismerkedni számos dokumentummal, amelyek főleg ukrán nyelvűek voltak. A szakirodalomból kerestem ki azt, amit nem értettem.

Az ukrán üzleti partnerekkel anyanyelvükön kellett beszélni. Emlékszem, eleinte mielőtt kifejeztem magam ukránul, oroszul fogalmaztam fejben, s fordítottam ukránra. Elég nehéz volt. Ám megértettem, hogy az ukrán nyelv ismeretének szintjétől függ karrierem sikeressége, ezért mindennap igyekeztem fejleszteni a nyelvtudásomat. Éreztem, hogy minél jobban fogok tudni ukránul, annál inkább képes leszek olvasni a sorok között – s nemcsak a hivatalos dokumentumokban, hanem a sajtóanyagokban, az ellenfelek megnyilatkozásaiban, stb.

Csak ukránul nézem, olvasom a híreket, mert magyar nyelven nem sok van ránk vonatkozóan. Több információs forrást kell felhasználni ahhoz, hogy sikerüljön megtalálni a közösség javát szolgáló helyes döntést.

– Milyen nyelven zajlanak a tanácsülések a kistérségben?

– Csak ukránul. Akárcsak a technikai értekezletek, eligazítások, a végrehajtó bizottság és az egyeztető tanács ülései stb. Minden kollégám tökéletesen ismeri az államnyelvet, s ugyanezt mondhatom el a képviselők többségéről is.

Úgy vélem, hogy a turisztikai, közszolgáltatási, kereskedelmi és néhány más szférában dolgozóknak kötelezően beszélniük kellene két, sőt akár három nyelven: ukránul, magyarul és – lehetőség szerint – angolul. Nem tudnának boldogulni államnyelv ismerete nélkül az olyan szakemberek, mint a jogászok vagy építészek. Nem lehet minőségesen előkészíteni a dokumentumokat hazai vagy külföldi pályázatokra, befektetéseket bevonni úgy, ha valaki nem ismeri tökéletesen az államnyelvet. Manapság pedig nem tudunk meglenni ezek nélkül.

Kistérségünk számára például továbbra is fájó kérdés a Beregszászt elkerülő út megépítése, amely megszabadítaná a várost a tehergépjárművektől, amelyek rongálják a történelmi értékeket, a városlakók otthonait. Ám a különböző forrásokból származó befektetések nélkül soha nem leszünk képesek megépíteni ezt az utat. Diplomatának is kell lenni eközben, tárgyalni kell mind magyar, mind ukrán nyelven.

– Tudjuk, hogy Facebook-oldalát is két nyelven vezeti…

– Magától értetődő dolog, kötelező attribútum ez számomra. Ahhoz, hogy eljuss a közösség minden polgárának szívéhez, eljuttass hozzájuk valamilyen információt, azon a nyelven kell feléjük fordulnod, amelyet a legjobban értenek. Amint észrevehette, ugyancsak két nyelven köszöntöm a polgárokat és a szakembereket az állami és szakmai ünnepek alkalmával. Mi több: ukrán és magyar nyelven kántálunk, ünnepeljük a karácsonyt és a húsvétot.

– Miként zajlanak a kulturális, sport- és egyéb rendezvények?

– Rendezvénytől függ. Amennyiben állami vagy ukrán nemzeti ünnepről van szó, azt természetesen ukrán nyelven tartjuk.

– Megfelelően tanulják-e az államnyelvet a kistérség nemzetiségi iskoláiban, melyekből több mint tíz működik a közösség területén?

– Eléggé fájó ez a kérdés. Nincs elég ezt szolgáló tankönyv, módosítani kellene a tantárgyak oktatásának módszertanát. Az óvodától kezdődően kellene elsajátíttatni az ukránt, ösztönözni kellene erre a szülőket, jobban ki kellene használni az információs teret. Vannak eredmények, de nem elégségesek.

* * *

Valóban messze áll az ideálistól az ukrán nyelv magyar tannyelvű iskolákban történő oktatásával kapcsolatos helyzet. Szofia Potyuk, a Koncházai Középiskola ukrán nyelv és irodalom szakos tanára a lényeges lingvisztikai különbségeket és a nyelvi közeget említi ennek fő okai között: „Nem rokon az ukrán és a magyar nyelv, a gyerekeknek nehéz átállni egyikről a másikra. Sok függ attól a közegtől, amelyben tartózkodnak ők. Amikor az ukránt tanulják a gyerekek, nehézségeik vannak az írással, a nyelvtannal, ezen belül a nemekkel: a magyar nyelvben egyszerűen nincsenek ilyenek. Ezért a magyar ajkú iskolások többsége hímnemben nevez meg mindent.”

Annak érdekében, hogy javuljon a helyzet, a pedagógus azt javasolja, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a gyakorlatra, s tartsanak iskolán kívüli rendezvényeket:

„Minél többet gyakorolnak, annál jobb az eredmény. Véleményem szerint több szakkört, szakosztályt, esti beszélgetőklubot, teázást, nyári tábort stb. kell szervezni. Arra van szükség, hogy a gyerekek beszélgessenek, elmondják a véleményüket, hogy oda-vissza kapcsolat legyen a tanár és a tanuló között. Sok anyagot adunk mi, pedagógusok, s amennyiben a gyerekek nem értenek meg valamit az elején, az zsákutcába vezeti őket a későbbiekben. Ott van például a Hintó nevű játék, amelyet a Tanuljunk közösen projekt nyári akadémiája során ismertem meg. Ennek keretében felírom egy-egy lapra a szerepeket a gyerekek számára, majd szétrakom a lapokat a székekre. A gyerekek mielőtt leülnek, megfordítják a lapot és látják, hogy kinek milyen szerep jutott. Mesét mondok, ők pedig figyelmesen hallgatják: amikor megnevezem valakinek a szerepét közülük, akkor neki fel kell állni, majd visszaülni. Emellett próbálgatom a zene, a mese és a művészeti terápiás technológiákat is az oktatás hatékonyságának fokozása érdekében.”

Továbbra sem egyszerű a helyzet a régióban az ukrán mint államnyelv oktatása terén (a második nyelv módszertana alapján). Ám a tanárok, a helyi önkormányzatok és a civil társadalom közös erőfeszítései hozzájárulnak az oktatás színvonalának emeléséhez. Új módszereket vezetnek be, amelyek elősegítik az ukrán nyelv oktatását a nemzeti közösségek körében.

Horváth Miklós

 

* Ez az anyag az Európai Unió és Finnország Külügyminisztériumának anyagi támogatásával készült. A publikáció tartalmáért kizárólag annak szerzője felel, s az nem okvetlenül tükrözi az Európai Unió, illetve Finnország Külügyminisztériumának véleményét.