Wagnergate – ukrán sikertörténet „árulással”

A közelmúltig még akadhatott, aki szimpla házastársi civakodásnak vélte a Volodimir Zelenszkij elnök és Rinat Ahmetov közötti nézeteltérést, a legújabb hírek fényében azonban egyértelmű, hogy kitört a háború. Az oligarcha egyik tévécsatornáján, az ország talán legnézettebb politikai show-műsorában gyakorlatilag árulással vádolták meg a jelenlegi hatalmat, és a stúdióban ülő nézők többsége egyetértett ezzel. Egyúttal az átlagos tévénéző is tájékozódhatott az elmúlt hónapok egyik legnagyobb botrányáról, a Wagnergate-ről.

Hollywood is meg­irigyelh­eti

Szavik Suszter Szólásszabadság című műsorának fő témája ezúttal az Ukrajnában Wagnergate-ként ismertté vált hírszerzési botrány volt. Hivatalosan sokáig az akció puszta létét is tagadták az illetékesek, de napjainkban is csak a médiára támaszkodhatunk a történet részleteit illetően.

Ezek szerint az ukrán katonai hírszerzés nagyszabású akciót dolgozott ki, hogy kézre kerítsenek néhányat az orosz fegyveresek közül, akik annak idején a Wagner Csoport orosz katonai-biztonsági magánvállalat zsoldosaiként részt vettek a kelet-ukrajnai harcokban. Ezzel, egyfelől, ország-világ előtt bizonyíthatták volna, hogy igenis voltak-vannak oroszországi fegyveresek Ukrajnában, azaz nem polgárháború dúl a Donyec-medencében. Másfelől, ha már Vla­gyimir Putyin orosz elnököt nem érhetik el a Kremlben, legalább néhány egyszerű zsoldost bíróság elé állítanak.

A feladat nem volt egyszerű, ezért – a szövevényes részleteket most hagyjuk – az ukrán hírszerzők cselhez folyamodtak. Oroszországban egy orosz cég nevében tapasztalt katonákat, magyarán: zsoldosokat toboroztak Venezuelába őrző-védő feladatokra. A külföldi szolgálatra jelentkezők szakmai előéletüket ismertetve tájékoztatták a toborzókat, hogy hol teljesítettek korábban szolgálatot, ezért az ukrán titkosszolgáknak nem volt egyéb dolguk, mint kiválasztani azokat közülük, akik jelezték, hogy részt vettek a kelet-ukrajnai harcokban. (Megjegyzendő: bármiként végződött is az akció, az így megszerzett információkat mindenképpen nyereségként könyvelhetik el az ukrán hírszerzők.)

A további terv az volt, hogy a koronavírus-járvány közepette nehézkessé vált légiközlekedés miatt a „felfogadott” zsoldosok Oroszországból autóbusszal Minszkbe utaznak, s ott szállnak fel a menetrend szerinti civil járatra, amely Dél-Amerikába repíti őket. A repülőnek az ukrajnai légtéren is át kellett volna haladnia, amikor is a gépet leszállították volna terrorveszélyre vagy bármi egyébre hivatkozva, hogy a katonákat elfogják.

Valami félresikerült

A tervbe azonban hiba csúszott – erre később még visszatérünk –, és a fehérorosz hatóságok Minszk közelében elfogták az orosz zsoldosok első csoportját. A továbbiakban Minszk és Moszkva addig tárgyalt egymással, amíg a katonák hazatérhettek. Ukrajna hiába kérte a kiadatásukat.

Mindez még tavaly nyáron történt, azóta a legelképesztőbb hipotézisek láttak napvilágot az esettel kapcsolatban. Az ügy természetesen azonnal belpolitikai téma lett Ukrajnában, az ellenzék azt állította, hogy az Elnöki Hivatal a ludas a művelet meghiúsulásában. Azt sem zárták ki, hogy Zelenszkij közvetlen környezetéből tájékoztathatta valaki az akcióról a belarusz vagy az orosz titkosszolgálatokat. Sok huzavona után parlamenti vizsgálóbizottság is alakult az igazság kiderítésére, de – ahogy az már lenni szokott – okosabbak ettől sem lettünk. A testület még az érintettek kihallgatásával sem boldogult maradéktalanul.

Az esetet az oknyomozó újságírókból álló Bellingcat csoport is vizsgálta. Furcsa mód hónapokig kellett várni a jelentésükre, amely végül meglehetősen semmitmondóra sikeredett. Megállapították, hogy az akció főleg az ukrán fél késlekedése miatt fulladhatott kudarcba, s mivel – érthetően – nem kívántak belefolyni az itteni belpolitikába, még a tekintetben sem foglaltak állást, hogy ez mennyiben róható fel a kormányzatnak. Azért így sem férhetett hozzá kétség, hogy a fejétől bűzlik a hal.

A hatalom megsértődött

A műsor célja eloszlatni az ügyet körülvevő homályt, jelentette ki Szavik Suszter, a házigazda. A homályoszlatást némileg akadályozta, hogy a kormányzat részéről meghívott vendégek, élükön Zelenszkij elnökkel, nem jöttek el. Az adással nagyjából egy időben látott napvilágot a világhálón Mihajlo Podoljak bejegyzése. Az Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója, aki gyakran nyilatkozik az elnök és az Elnöki Hivatal nevében, közölte, hogy a hatalom képviselői nem kívánják látogatni Szavik Suszter műsorát. Attól persze, hogy a hatalom megsértődött, a műsornak nem lett vége.

Megszólal a hírszerzők főnöke

Sőt! Ekkor következett az igazi meglepetés. Szavik Suszter ugyanis meghívta műsorába Vaszil Burba tábornokot, a Védelmi Minisztérium Hírszerzési Főosztályának volt vezetőjét, aki az ominózus műveletért felelt. Furcsa véletlen folytán a tábornokot éppen arra az időpontra idézte be kihallgatásra az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU), amikor a televízióban lett volna jelenése. Azonban se Suszter, se Burba nem hagyta magát. A műsorban végül a hírszerzővel készült beszélgetést vetítették le.

Az interjú legnagyobb érdekessége, hogy némi betekintést nyerhettünk abba, miként zajlik a döntéshozatal az Elnöki Hivatalban, a „titkos szobában”, ahol a valóban bizalmas megbeszéléseket tartják. Mint kiderült, 2020. július 23-án tartották volna a végső tanácskozást a szóban forgó műveletről. Amikor azonban Burba megérkezett az Elnöki Hivatalba, hogy jelentést tegyen az elnöknek, mint a fegyveres erők főparancsnokának, kiderült, hogy Zelenszkij nem ér rá. A jelenlegi kormányzatnál az a bevett eljárás, hogy a hírszerzők azoknak a felhatalmazással rendelkező személyeknek tesznek jelentést, akik az erre kijelölt helyiségben tartózkodnak. Esetünkben ez a személy Andrij Jermak, az Elnöki Hivatal vezetője volt. Burba a jelentéstétel nyomán azt az utasítást kapta, hogy halassza későbbre a műveletet. Az interjúból kiderült, közölték vele, hogy ez az elnök utasítása, bár a parancsot nem kapta írásba.

A műveletet azonban ebben a szakaszában már nem lehetett csak úgy leállítani, így a zsoldosok első csoportja megérkezett Fehéroroszországba, ahol rövidesen az ottani titkosszolgálat kezére kerültek.

Bűnbakkeresés

Miután az akció meghiúsult, következett az események kiértékelése, a kudarc okainak feltárása … és a bűnbakkeresés.

Burba a kudarc három lehetséges okát nevezte meg: az első, hogy beépített ember van a soraikban, a második, hogy az akció rosszul lett előkészítve, s végül az sem elképzelhetetlen szerinte, hogy jól dolgozott a fehérorosz kémelhárítás. „Saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy ez a kudarc a hatalmi hivatalokban dolgozó embereknek köszönhető, akik információt adnak át az ellenségnek” – tette hozzá.

Ráadásul, Burba szavaiból ítélve, ez csak egyike az utóbbi időkben bekövetkezett kudarcoknak.

A bűnbakkeresés ennél lényegesen jobban ment a politikusoknak. Burbát s az akcióban érintett néhány további hírszerzőtisztet a történtek napvilágra kerülése után nem sokkal menesztették tisztségükből.

A tábornok az interjú során többször is hangsúlyozta: csak azért vállalta a nyilvános megszólalást, hogy felhívja a figyelmet beosztottjai helyzetére.

„Valamennyiüket elbocsátották, még a fegyveres erők soraiból is. Elvették a fedő okmányaikat. Az orosz titkosszolgálatok közvetlen célkeresztjébe kerültek” – jelentette ki.

Sikertörténet ukrán módra

A bejátszást követő vita meglehetősen egyoldalúra sikeredett. Miután a kormánypárti meghívottak nem jöttek el, a stúdióban szinte teljes volt az egyetértés a tekintetben, hogy a kudarcért az ország jelenlegi vezetése a felelős. Eltérés csak abban volt a műsor vendégei között, hogy mekkora vehemenciával szidták a hatalmat, illetve hogyan ítélték meg Zelenszkij elnök szerepét a történtekben. Abban is egyetértettek, hogy az államnak nem lett volna szabad cserbenhagynia a saját hírszerzőit, katonáit, hiszen ez rossz üzenet a többieknek, akik a hazát védik. A hazafias politikusok és újságírók ugyanakkor nem győzték dicsérni az ukrán hírszerzők zsenialitását, akik kiterveltek és feltehetően sikeresen végre is hajtottak volna egy ilyen párját ritkítóan összetett műveletet, ha közbe nem szól a felső vezetés. Csakhogy közbeszólt.

A stúdió közönségének körében végzett felmérésből kiderült, hogy az akció meghiúsítását 62% árulásnak tartja, míg 36% gyávaságnak, s csupán 2% tekinti bölcs döntésnek.             

(ntk)