Az orosz ultimátum

2022. január 19., 19:05 , 1092. szám

Az elmúlt héten diplomáciai nagyüzem volt Európában. Oroszország még tavaly decemberben garanciákat követelt az Egyesült Államoktól biztonsága és befolyási övezetei tiszteletben tartására, méghozzá igen határozott és szokatlanul éles hangnemben. Moszkva most Washingtonnal, a NATO-val, továbbá az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Állandó Tanácsának ülésén is megvitatta ezeket az elvárásokat. Óhatatlanul szóba került Ukrajna is.

Oroszország garanciákat akar

Az orosz követelések lényege, hogy az Egyesült Államok „adja írásba” a Moszkva által elvárt biztonsági garanciákat, mindenekelőtt ígérje meg, hogy a NATO felhagy a keleti irányú terjeszkedéssel. Más szóval, nem válhatnak a posztszovjet térség újabb államai – köztük Ukrajna sem – a katonai szervezet tagjaivá, azokból az országokból pedig, amelyek már korábban beléptek a NATO-ba, vissza kellene vonni az oroszokat aggasztó támaszpontokat és fegyverrendszereket, vélhetően mindenekelőtt a Lengyelországba és Romániába telepített rakétákat.

A genfi párbeszéd

Az egyeztetéssorozat múlt hétfőn kezdődött Genfben, ahol az Egyesült Államok és Oroszország küldöttségei dugták össze a fejüket külügyminiszter-helyettesi szinten. A több mint nyolc órán át tartó megbeszéléssel egyik oldalon sem lehettek maradéktalanul elégedettek. Igaz, mindkét fél elismerte, hogy az eszmecsere nyílt és egyenes volt.

Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes úgy vélte, a helyzet nem reménytelen, bár elismerte, hogy ami történt, az szigorúan véve nem nevezhető tárgyalásnak, inkább az álláspontok ismertetésének tekinthető. Az oroszok szerint ők megpróbálták az amerikaiak szájába rágni ajánlatuk lényegét.

Amerikai részről Wendy Sherman külügyminiszter-helyettes ugyanakkor mindjárt egyértelművé tette, hogy vannak az orosz javaslatnak számukra elfogadhatatlan elemei. Feltűnő volt, hogy Washingtonban máris újabb szankciókat helyeztek kilátásba arra az esetre, ha az oroszok nem hagynak fel a feszültségszítással Ukrajna vonatkozásában.

Európa rábólintott

Szerdán a NATO fogadta az orosz küldöttséget Brüsszelben. A tárgyalás itt „csak” négy óráig tartott, de a végeredmény még annyira sem volt biztató, mint a genfi találkozó esetében.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár sokadszor is elismételte, hogy minden országnak magának kell eldöntenie, hogy csatlakozik-e a szövetségükhöz vagy sem. Értsd: a szervezet egyetlen ország, így Ukrajna nevében sem mondhat le a csatlakozás lehetőségéről. A tisztviselő egyben felhívta a figyelmet a NATO és Oroszország közötti komoly nézetkülönbségekre, és elismerte, hogy fennáll egy új fegyveres konfliktus veszélye Európában. A NATO figyelmeztette Oroszországot, hogy az Ukrajna elleni támadás nagy hiba lenne, és súlyos következményekkel járna Moszkva számára.

Az oroszokon nem látszott különösebb csalódás a nap végén, ám ez valószínűleg annak tudható be, hogy eleve nem vártak áttörést a brüsszeli találkozótól. Korábban számtalanszor hangoztatott álláspontjuk szerint Oroszországnak mindenekelőtt az Egyesült Államokkal kell megállapodnia a lényeges kérdésekben. Nem hivatalosan úgy tartják, a NATO-tagországok nemegyszer csupán rábólintanak arra, amit Washington mond.

Ez nem étlap

Mind Stoltenberg, mind a szerdai találkozón ugyancsak megjelent Sherman jelezte, hogy készek más (azaz nem az ukrán NATO-tagságot érintő) biztonságpolitikai kérdésekről, például a nukleáris fegyverekről, a fegyverzetrendszerek korlátozásáról tárgyalni. Moszkva ugyanakkor egyértelművé tette, hogy ajánlatuk nem kívánságlista vagy étlap, amelyből a Nyugat tetszése szerint szemezgethet bizonyos kérdéseket, azt csak egységes csomagként hajlandók megvitatni.

Alekszandr Grusko orosz külügyminiszter-helyettes az Ukrajna körüli feszültség csökkentéséről szólva azt mondta, Kijevnek teljesítenie kell a minszki megállapodásokat, és akkor nem lesz veszélyben biztonsága vagy területi integritása.

„A deeszkaláció elősegítése érdekében a NATO-tagországoknak fel kell függeszteniük az Ukrajnának nyújtott katonai segítségnyújtást, be kell szüntetni a fegyverszállítást, és vissza kell hívniuk a kiképzőket, tiszteket és katonákat” – tette hozzá.

Nyugaton hallani sem akartak ezekről a követelésekről.

Mindezek után az EBESZ Állandó Tanácsának csütörtöki bécsi ülése csak afféle levezetőpartinak tűnt. Lényegében semmi egyéb nem történt az osztrák fővárosban, mint hogy az érintettek megismételték korábbról ismert álláspontjukat. Az EU-tagországok ismét tanújelét adták külpolitikai tehetetlenségüknek, amennyiben semmivel nem tudtak (vagy nem akartak) hozzájárulni a kontinenst fenyegető háborús veszély elhárításához.

Az ukrán reakció

Kijevben lélegzet-visszafojtva figyelték a Genfben zajló tárgyalásokat. Másnap, január 11-én Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter megkönnyebbülten jelentette ki az RBK – Ukrajina portálnak, hogy szerinte Oroszország nem kapja meg azokat a jogi garanciákat, amelyeket biztonsága érdekében a Nyugattól követel, vagyis nem szavatolják neki azt, hogy a NATO nem veszi fel Ukrajnát a tagjai sorába.

A külügyminisztert idéző MTI szerint korai még részletes következtetéseket levonni, „ugyanakkor az összkép már kezd kirajzolódni”. Szavai szerint a helyzet cinizmusa abban rejlik, hogy Oroszország biztonsági garanciákat akar, miközben ő maga „fegyvert csörtet” az ukrán határon, „túszként fogva tartja” a Krím félszigetet, és háborúzik a Donyec-medencében.

A külügyminiszter leszögezte, hogy Oroszországnak „nincs szavazati joga” Ukrajna NATO-tagságának kérdésében. „Ez a vörös vonal, amelyet sem Ukrajna, sem partnereink nem fognak átlépni. A kollektív Nyugat nem fog beleegyezni, hogy Oroszországnak jogi garanciákat nyújtson arra, hogy az észak-atlanti szövetség nem terjeszkedik tovább keletre, mert ez számára stratégiai vereség lenne” – vélekedett Kuleba.

Hozzáfűzte: Genfben Oroszország jelzést kapott, hogy Ukrajna bevonása nélkül nem születnek megállapodások Ukrajnáról. Kifejtette, hogy Ukrajna folyamatosan azt az elvi álláspontot képviseli, amely szerint az euroatlanti térség biztonságáról folyó bármiféle tárgyalás kiindulópontja csakis az lehet, hogy Oroszország megszünteti a feszültséget az ukrán határoknál, valamint kivonul a Krímről és a Donyec-medencéből.

„Örömmel látom, hogy kemény munkánk kezdi meghozni a gyümölcsét: partnereink egyre jobban megértik, hogy amíg Ukrajna veszélyben van, addig az euroatlanti térség nincs biztonságban” – fogalmazott a miniszter az MTI szerint.

Moszkva nem enged

Bár Európában és Amerikában harcias nyilatkozatokkal igyekeztek „elrettenteni” Oroszországot, Ukrajnában pedig Kulebán kívül a média nagyobbik része is orosz vereségként értékelte a genfi és brüsszeli tárgyalásokat, Moszkvában makacsul kitartottak a választott irányvonal mellett.

„Kategorikusan elfogadhatatlan számunkra az észak-atlanti szövetség megjelenése közvetlenül a határainkon, különösen figyelembe véve az ukrán vezetés – a korábbi és a mostani – irányvonalát. Mi több, ez valós vörös vonal” – erősítette meg Szergej Lavrov orosz külügyminiszter múlt pénteki sajtótájékoztatóján, amelyről ugyancsak az MTI számolt be.

„De még ha Ukrajna a NATO-n kívül marad is, köthet kétoldalú megállapodásokat az amerikaiakkal, a britekkel és más nyugati országokkal, amelyek katonai létesítményeket, bázisokat létesítenek az Azovi-tengeren. Ez számunkra szintén elfogadhatatlan, mert olyan csapásmérő fegyverek telepítése a szomszédaink, adott esetben Ukrajna területére, amelyek Oroszországra nézve fenyegetést jelentenének, egy másik vörös vonal” – tette hozzá.

Mint mondta, Oroszország bízik az általa követelt biztonsági garanciákról megkezdett tárgyalások folytatásában, de minden az orosz javaslatokra írásban adandó konkrét amerikai választól függ majd. Jelezte, Oroszország annak a tapasztalatnak az alapján sürget írásos garanciákat, hogy a Nyugat szerinte harminc éven át nem váltotta be ígéreteit.

Moszkva sürgetésére az írásos válasz még e héten megszülethet Washingtonban, bár valószínű, hogy akkor ez lesz minden idők leggyorsabb tételes amerikai válasza egy ilyen terjedelmes javaslatra. Addig is mindenki (főként Európában) azt találgatja, milyen intézkedésekre szánhatja el magát Moszkva, ha nem találja kielégítőnek az amerikai választ, s mik lehetnek a következmények. Abban ugyanis továbbra sem tapasztalható változás a NATO-ban, hogy senki nem szeretne háborúzni az oroszokkal. 

(ntk)

Orosz–amerikai tárgyalások: Nehéz kezdet vagy zsákutca?

A múlt heti genfi és brüsszeli találkozók után sokan máris egyértelmű kudarcnak tekintik a lényegében még el sem kezdődött amerikai–orosz biztonságpolitikai tárgyalásokat.

A BBC ukrán nyelvű weboldala által idézett Michael Coffman, a US Naval Analysis Center orosz programjának igazgatója szerint már a brüsszeli találkozó után nyilvánvalóvá vált, hogy a tárgyalások zsákutcába jutottak.

„A fő kérdés az, hogy Oroszország kész-e szétválasztani a biztonsági garanciákat (például a NATO-bővítés elutasítását) és a stratégiai stabilitási kérdéseket, például a fegyverzet-ellenőrzést és a katonai intézkedéseket” – véli a szakember.

Szerinte Oroszország képviselői egyértelműen nemleges választ adtak: ragaszkodnak a Moszkva által decemberben nyilvánosságra hozott megállapodástervezetek megvitatásához, amelyek mindezeket a kérdéseket együtt kezelik.

„Ez ultimátum, hiszen említést tesznek néhány meghatározatlan katonai-technikai intézkedésről, amelyeket készek alkalmazni. És lényegében túszul ejtik Ukrajnát” – mutat rá Coffman.

A szakértő ugyanakkor elutasítja azokat a nyugati médiában elterjedt nézeteket, melyek szerint Putyin „kiszámíthatatlan”. Hangsúlyozza, hogy a Kreml évtizedek óta elégedetlenségét fejezi ki a NATO-bővítéssel és az amerikai fegyverek Közép- és Kelet-Európába való telepítésével kapcsolatban.

A genfi és a brüsszeli találkozó egyértelművé tette, hogy Oroszország nem fogja elérni azt, amit formálisan el akart érni – mondja Sir Lawrence Friedman, a Brit Akadémia tagja, a londoni Royal College of Military Studies tiszteletbeli professzora.

„Nem hiszem, hogy Oroszország ezeken a tárgyalásokon bármit el tud majd érni. Nem kapnak jogi garanciákat vagy megállapodásokat, amelyek írásba adják a lemondást Ukrajna NATO-tagságáról vagy az amerikai rakéták telepítéséről” – jelezte a hadtörténész.

Az orosz diplomácia valódi célja azonban az lehetett, hogy megpróbálja elrettenteni az Egyesült Államokat és a NATO-t – megértetni velük, hogy Ukrajna tagsága a szervezetben vagy az amerikai robbanófejek telepítése casus bellivé – a háború ürügyévé válik – mondta Friedman.

Ha a NATO belátható időn belül nem is fogadja be Ukrajnát, a szövetség ezt nyilvánosan nem mondhatja ki, mert ezt ígérték a 2008-as bukaresti csúcstalálkozón – emlékeztet Friedman. Ráadásul, amennyiben most jelentenék ezt be, azt Oroszország nyomásának eredményeként fognák fel.

„Minél nagyobb nyomást gyakorol Oroszország ebben a kérdésben, annál nehezebb a NATO-nak azt mondania, hogy nem áll szándékukban felvenni Ukrajnát” – mutat rá a BBC-nek nyilatkozó szakértő a kialakult patthelyzetre.            

(hk)