A munkácsi városháza

2022. január 25., 18:30 , 1092. szám

Munkács lenyűgöző épületeinek sorában kiemelkedő helyet foglal el a 118 éves városháza, melynek története sokkal korábbra nyúlik vissza, mint azt gondolnánk.

A város történetének évszázadai alatt a törvénykezési szabályozások és jogkörök folyamatosan bővültek. Egy 1579-ben keletkezett oklevél bizonyítékul szolgál arra, hogy a bíróság és a városi hatóság tevékenysége a mindenkori bíró otthonában történt. Egy 1777-ből származó irat szerint akkor már külön városháza volt a hivatalnokok számára kialakítva.

Munkács városa 1810-ben megvásárolta a központi részen fellelhető Drexler Károly birtokában lévő telket, ahol az emeletes épületet még abban az évben megépítették. Tíz évvel később az előbb említett épület szomszédságában lévő telket jegyzői lak számára megvették.

Az épület sokáig nem az eredeti szerepét töltötte be. A magyar forradalom és szabadságharc leverése után 1849-ben a katonaság kórházat rendezett be benne, mely egészen 1856-ig működött. Ekkor az épület visszakapta eredeti funkcióját, de a nagyterme 1860-tól két évig a kaszinó birtokában volt.

1878-ban a városházát kibővítették, melyben 1882-ben Munkácsy Mihálynak átadták díszpolgári oklevelét.

Az Osztrák–Magyar Monarchia éveiben a városban nagy volumenű építkezések folytak. A Magyar Nemzeti Színház, a város központjában az új római katolikus templom és az új uradalmi bazársor a dinamikus fejlődés ékes példái ebben a korszakban.

1898-ban a városi képviselő-testület elhatározta, hogy egy új, korszerű városházát építtet a régi helyén, beleértve a közvetlen szomszédságában lévő jegyzői lakot is.

Kihirdették a pályázatot, amelyre tizenkét tervező munkája érkezett. Bobula János budapesti műépítész munkáját fogadták el. Az építkezési munkálatok irányítását Bernovits Gusztáv városi mérnökre bízták.

Az építkezési munkálatokat 1903. július 16-án kezdték el. Néhány nappal később az alapkőbe – ünnepélyes keretek között – elhelyeztek egy okiratot, melyben többek között ez is szerepelt: „Adja a Teremtő, hogy az épülő városi székház a törvénynek és közigazgatásnak éber őre, az általános haladás és kultúránk fejlesztésének kiindulópontja, a legtisztább hazaszeretetnek mindég hirdetője és a nemzeti művelődés terjesztője legyen.

S ha majd egykoron napfényre kerül ezen papírtekercs, a késő nemzedék tudja meg, hogy városunk lakosságának száma 1 553 lakóházzal összesen 14 416 lélek volt, kik valamennyien magyar nemzetiségűeknek vallják magukat.

Ezekből tudja meg a késői nemzedék, hogy e közönség […] igyekezett városunkat a lehetőséghez képest fejleszteni, és a virágzás első lépéseihez segíteni. De tudja meg azt is, hogy e székház építésével a hagyományos ősi honszeretettől eltelve, a honszeretet erősbítő kapcsaként emelte a közigazgatásnak ezen templomot a magyar nemzeti művelődés, a magyar nyelv, a magyar kultúra előmozdítására...

Isten, áldd meg városunkat és a hazát!”

A kivitelezőnek 1904 májusában kellett befejeznie az épületet.

1942 novemberében egy új szárnnyal bővítették a városházát.

Az épület kétemeletes, a középrizalit kivételével, amely a díszterem miatt egyemeletes. A főhomlokzat tengelyében a középrizalit előtt négyzetes torony áll, amely tagolt, négy fia­tornyos sisakjával két emelettel magasabb az épület többi részénél. A rizalit sarkain egy-egy, a második szintről konzolosan indított nyolcszögű tornyocska díszíti, tűhegyes csúccsal. A földszint csúcsíves árkádokkal tagolt. A sarkokat vakolati kváderezés, az ablakokat különböző formájú keretezések díszítik.

K. B.