Veszélyes és egzotikus állatok tartása Kárpátalján: pumák, aligátorok, pitonok
Húsz-huszonöt éve még elképzelhetetlennek tartottuk, hogy szűkebb pátriánkban valaki egzotikus és életveszélyes vadállatokat tartson. Legfeljebb irtózva borzongtunk meg az olyan híradásokat hallva-olvasva, mint a bakui Berberov család tragédiája, ahol King, a házi kedvencként tartott hím oroszlán az egész famíliát kiirtotta.
Aztán változott a világ, és jelenleg ott tartunk, hogy az egzotikus és veszélyes vadállatok tartása Ukrajnában bizonyos körökben kimondott sikk lett. Jelen sorok írója például maga is ismer házi kedvencként tartott farkast, bár megjegyzendő, hogy a farkas olyannyira nem játék, hogy 2010-ben Alaszkában, az anchorage-i tanítónőt, Cadica Bernert falták fel bizonyítottan ordasok.
Az elmúlt hetekben pedig a magyarországi Kiskunságot tartja lázban a hírhedt fekete párduc története. Az állítólagos fenevadról már több kétes valóságú filmfelvétel készült, több szakértő elemezte azokat; van, aki hisz benne, van, aki nem. Az viszont tény, hogy december 24-én Kiskunhalason valamilyen nagy testű ragadozó – egy akolba betörve – öt birkát marcangolt szét.
Ezek okán felmerült hát a kérdés: vajon Ukrajnában milyen szabályozás alá esik az egzotikus és veszélyes állatok tartása? Kérdésünkkel dr. Potyhis Lajost, az Ungvári Nemzeti Egyetem Biológia Tanszékének docensét kerestük meg. A tapasztalt vadász, zoológus és kinológiai szakember megdöbbentő ukrajnai viszonyokról mesélt.
– Köztudott, hogy Magyarországon a veszélyes és egzotikus vadállatok tartását komolyan szabályozzak. Az egyedek mikrocsipes nyilvántartásba kerülnek, a gazdáknak speciális vizsgát kell tenniük, melyen számot adnak felkészültségükről, és a tartási körülményeket is rendszeresen ellenőrzik. Mi a helyzet e téren nálunk, Ukrajnában?
– Papíron minden tökéletesen rendben van, de hangsúlyoznám, hogy mindez csak elméletben van így. A valóság az, hogy senki sem törődik az előírások betartatásával. No de lássuk a részleteket!
Ukrajnában elsősorban az állami állategészségügyi szolgálat felelőssége lenne az egzotikus és veszélyes állatok tartáskörülményeinek ellenőrzése, és az állami ökológiai szakszolgálatnak kellene a nem hagyományos hobbiállatnak számító fajok tartására jogosító engedélyt kiadnia. Az ökológusoknak ugyanakkor nem a gazda felkészültségét kellene vizsgálniuk, hanem azt, hogy az adott állat – a védett fajok kereskedelmét szabályozó washingtoni egyezménynek megfelelően – legális forrásból származik-e.
– Ez tehát a hivatalos előírás. De mik a realitások?
–Sajnos a hivatalos eljárással senki sem foglalkozik. És nem csak ezzel! Ukrajnában a háziállatok, tehenek, lovak, kecskék, sertések tartását és nyilvántartását is törvény szabályozza, de az illetékesek ezen a téren is nagyon hézagos munkát végeznek. A lovak adásvételéhez például elengedhetetlen lenne az egyedi azonosító szám, amit általában az állat farába vagy nyakába égetnekbele. Nos, még e téren is óriási hiányosságok vannak, a kutyák egyedi nyilvántartásáról és oltási kötelezettségéről már nem is beszélve. Képzelheti hát, hogy ilyen viszonyok mellett milyen a veszélyes és egzotikus állatok tartásának szabályozása.
– Állítólag Kárpátalján is előfordulnak egzotikus házi kedvencek…
–A tájékozott személyek tisztában vannak azzal, hogy Ungvár és Munkács felsőbb köreiben ma házi kedvencként királypitont, aligátort és pumát is találhatunk. Farkasról-medvéről már szót sem ejtenék, noha azok is komoly bajokat tudnak okozni, ha kiszabadulnak. Ezeknek a fajoknak a tartása eléggé költséges, maguk az állatok is igen értékesek, nem titok tehát az sem, hogy melyik társadalmi réteg engedheti meg magának az ilyen kedvencek tartását. Végezetül pedig talán ez is közrejátszik, hogy az illetékes hatóságok miért kezelik a kérdést ilyen felszínesen.
Matúz István
