Zán Fábián Sándor: Forduljunk Istenhez bizalommal, alázatos könyörgéssel!
Az orosz agresszió kapcsán felhívással fordult a kárpátaljai emberekhez Zán Fábián Sándor. A Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke kiemelte: amikor nagy a baj, akkor van szükség a legnagyobb összefogásra, a közösségek megerősítésére és a bajbajutottak megsegítésére, akiknek az életét felborította a háború. Az alábbiakban a püspök úr beszédét olvashatják.
„Az Ukrajnában kialakult helyzet mindenkit váratlanul ért. Erre senki sem tudott felkészülni, bár értettük azt, hogy ami történik körülöttünk az országban és a nagypolitikai színtéren, az sokáig nem folytatódhat. Azt látjuk, hogy egyre több városban háborús helyzet alakult ki. Katonák és civilek esnek áldozatul. Mély megrendüléssel tapasztaljuk, hogy az emberileg biztosnak vélt pontok az életünkben egyik pillanatról a másikra bizonytalanná válnak. Azt tapasztaljuk, hogy ami az embernek nagyon fontos volt, egyik pillanatról a másikra értéktelenné válik.
A legfontosabb az ember számára a saját és szerettei élete. Mérlegelve kell meghozni azokat a döntéseket, melyek az élet védelmében állnak, és védhetik a családot, a közösséget, kárpátaljai társadalmunkat. Ilyenkor még őszintébben fordulunk Istenhez imádságainkban. Könyörgünk békéért, oltalomért, s azért, hogy ez a háborús helyzet minél hamarabb véget érjen. Lelkileg, mondhatni, Istenhez közeledünk, fizikailag is nagyon sok nehézségünk van. Fizikai tűrőképességünk határaira kerülünk. Mindenképpen oda kell figyelnünk egymásra, az idősekre, akik itt, egyedül maradtak. Meg kell látnunk a közösségeink, gyülekezetünk fontosságát. Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy ebben a helyzetben nem önjelölt hősökre van szükség, hanem őszinte, buzgón könyörgő emberekre, akikben van segítőkészség, együttérzés mindazok irányába, akik menekülnek, akik gyászolnak, akiknek az életét felborította a háború. Ezért kérem a lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket, hogy amennyiben lehetséges, mindenki maradjon a szolgálati helyén. Istenbe vetett bizodalmunk erősödjön a Heidelbergi káté első kérdésének és válaszának tanításával. Istennek mindennel terve van, Ő ma is ugyanaz, nem változik. Az, amiben földi síkon bíztunk, lehet, hogy porba hullott, de Isten meg tudja védeni az Ő népét. Minden az üdvösségünket szolgálja: a háborúság is, a hiúságunk, önbizalmunk összeomlása, ez a nyomorult állapot is, amelyben a mi országunk van, az itt élő emberek. Fontos, hogy Istenhez kiáltsunk, ezért az istentiszteletek, az imaórák, a könyörgések tartassanak meg: embertársainkért, a békéért, a háború mielőbbi befejezéséért. Istenhez való fordulásunkban forduljunk azok felé is, akik egyedül maradtak, akik bajban vannak, akik lelkét eluralta a félelem. Segítsünk az egyedül maradt embereknek bevásárolni akár gyógyszert, akár élelmet. S ha kiürülnek az üzletek, ne legyünk fösvények, próbáljuk megosztani azt, amink van.
Kedves Testvéreim! Forduljunk Istenhez bizalommal, alázatos könyörgéssel! Ne feledkezzünk meg egymásról, és nap mint nap, óráról órára kérjük Isten oltalmát népünkre, hazánkra. Közben pedig alázattal higgyük, hogy Isten meg is hallgatja könyörgéseinket.”
(TV21 Ungvár/TJ)
