Tollas Tibor: Hozsanna húsvét
Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll,
Sziklasírodból föltámadtál
És csodát műveltél megint.
Puszta földünk virággá ébred,
Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,
Jézus, naparcod rám tekint.
Hozsanna húsvét! Hitünk sója,
Bénák, betegek gyógyítója
Fénypallosodtól a halál
Sötét szárnyával éjbe rebben,
Szétáradsz bennem győzhetetlen,
Romlandó testem talpra áll!
S futnék a fénynél sebesebben,
Húsvét tüzét a holt lelkekben
Gyújtani elvesző úton.
Hírül adni a beteg, fáradt
Társaknak újuló csodádat. –
Hozsanna Néked Jézusom!
Tollas Tibor verseit elég gyakran szokták azzal fölvezetni, hogy a szerzőjükről mondanak el néhány fontosabbnak gondolt információt, merthogy külföldön kifejtett irodalmi munkálkodása itthon nem annyira ismert. Elsősorban azt említik meg, hogy Tollas Tibor nevéhez kötődik az egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lap, a Nemzetőr létrehozása és fenntartása, amely orgánumnak negyven évig volt a főszerkesztője.
Életrajzi vonatkozásai terén pedig az sem kevésbé érdektelen, hogy édesanyja ágán leszármazottja a jól ismert református zsoltárfordítónknak és prédikátorunknak: Geleji Katona Istvánnak.
De itteni verséhez – a Hozsanna húsvét – megértéséhez mindez nem sokat tesz hozzá. Mert nincs is szükség semmiféle háttérinformációra. E háromszor hat sor megértése a keresztény ember számára olyan természetes, mint a levegővétel. Szerzőnk – többek közt – azt mondja Jézushoz fordulva, hogy „sziklasírodból föltámadtál / és csodát műveltél megint”, ami pedig a keresztény ember számára egyáltalán nem csoda, hanem maga a valóság.
A csodáról sokan – sőt egyre többen – vélekednek úgy, hogy az valójában nem csoda, hanem tény: a transzcendencia váratlan feltűnése-megjelenése abban a világban, melyet öt érzékszervével formált realitássá önmaga számára az ember...
Penckófer János
