Örökbefogadás háború idején

„Figyeljük a híreket, és tudjuk, hogy sok gyermek marad árván a háború miatt. Férjemmel már korábban, a háború előtt is gondoltunk az örökbefogadásra, s most – a rengeteg nyomorúságot látva – megerősödött bennünk az elhatározás, hogy magunkhoz veszünk egy árvát. A Facebookon azt olvastuk, hogy mivel sok az érintett gyermek, a hatóságok talán egyszerűsíteni fogják az örökbefogadási eljárást, hogy minél több apróság helyzete mielőbb rendeződhessen. Kérem, írja meg, hogy mi hír az örökbefogadási eljárásról, mire számíthatunk?”

– Sajnos, a háború rengeteg emberéletet követel, s mint írja is a kedves olvasó, sok gyermek maradt árván. Ugyanakkor ismeretes, hogy a közösségi médiában nemegyszer találkozhatunk alaptalan információkkal, és ezalól az árvák örökbefogadási eljárásának kérdése sem kivétel. A helyzet az, hogy egyelőre nem módosult az örökbefogadási eljárás, és – véleményem szerint – nem is számíthatunk lényeges változásokra e téren. Sőt, inkább azt mondanám, hogy a háború miatt csak még vontatottabbá válhat az amúgy sem egyszerű ügyintézés.

Mivel az eljárásnak rengeteg ága-boga van, ezért nem vállalkoznék e helyütt a részletes ismertetésére. (Lásd: Сімейний Кодекс України és Порядок провадження діяльності з усиновлення та здійснення нагляду за дотриманням прав усиновлених дітей, затверд­жений постановою Кабінету Міністрів України № 905 від 08. 10. 2008.) Csupán annyit tehetek, hogy rámutatok néhány körülményre, amelyek meghatározzák az eljárás időtartamát, és amelyek miatt nem valószínű, hogy a közeljövőben egyszerűbbé, gyorsabbá válhat a háborús árvák örökbefogadása.

Mindenekelőtt tudni kell, hogy azok számítanak örökbe fogadható gyermekeknek, akik örökbe fogadhatóként vannak nyilvántartásba véve a járási, illetve városi kerületi állami adminisztrációk gyámhatóságai­nál. A nyilvántartásba vételhez a hatóságok számos dokumentumot szereznek be és igényelnek a szülők, a gyermek helyzetére vonatkozóan.

Ismeretes ugyanakkor, hogy napjainkban sokakat eltűntként tartanak nyilván, vagy a halálhírük nem lett megerősítve. A Szociálpolitikai Minisztérium állásfoglalása értelmében viszont az örökbefogadásra nem kerülhet sor, ha:

• remény van a család felkutatására és a családegyesítésre a gyermek mindenekfelett álló érdekében;

• nem telt el olyan ésszerű idő (általában legalább két év), amely alatt minden lehetséges lépést megtettek a túlélő szülők vagy más családtagok felkutatására.

A tisztviselők azt is megvizsgálják, rendelkezik-e a gyermek hozzátartozókkal, akik elsőbbséget élveznek az örökbefogadása terén, akik gondoskodni tudnak róla. Talán mondani sem kell, hogy a szükséges dokumentumokat nem egyszerű, néha egyenesen lehetetlen beszerezni a harci cselekmények közepette.

Mint látható, háború idején már az is nehézségekbe ütközhet, hogy teljes bizonyossággal megállapítsák egy gyermekről, hogy árva. Ráadásul a gyermeknek lehetnek testvérei, márpedig főszabály szerint a testvérek nem választhatók el örökbefogadás esetén. A lényeg azonban az, hogy ameddig a háború következtében árván maradtak nem szerepelnek a gyámügy nyilvántartásában örökbe fogadható gyermekekként, el sem indítható az örökbefogadási eljárás.

Ami magát az eljárást illeti, könnyen belátható, hogy hadiállapot idején az is inkább lassul, semmint gyorsul. Jusson eszünkbe, hogy ilyenkor nem minden hivatal működik a megszokott rend szerint, nem minden hivatalnok tudja ellátni a feladatát. Nem zárható ki, hogy irodahelyiségek, levéltárak semmisültek meg a harcok következtében, s a menekülők közül sokan elveszítik okmányaikat. Az elveszett, megsemmisült dokumentumok pótlása nem mindig egyszerű.

Azoknak, akik e gyors megoldással nem kecsegtető helyzet ellenére is segíteni szeretnének a nehéz sorsú gyerekeken, az UNICEF, az ukrán Elnöki Hivatal és a Szociálpolitikai Minisztérium létrehozott egy úgynevezett webbotot (https:
//t.me/dytyna_ne_sama_bot), ahol bárki jelezheti az illetékes hatóságoknak, ha módjában áll ideiglenesen befogadni családjába egy rászoruló gyermeket, vagy egyéb módon segíteni.

hk