Őstörténetünk alakulására is hatással voltak

Hunok, avarok, onogurok a népvándorlás forgatagában

2022. május 24., 14:56 , 1108. szám

A Kr. u. I. században bontakozott ki az Európa nagy részére, az eurázsiai sztyeppvidékre, a Közel-Keletre és Észak-Afrikára kiterjedő, az említett területek etnikai viszonyait megváltoztató nagy népvándorlás, melynek utolsó hullámai csak a XIII. században ültek el. Eleink is az utolsó hullámok hátán települtek be a Kárpát-medencébe, ám a honfoglalás előtt, a napkeleti pusztákon több néppel is szoros kapcsolatba kerültünk, akik jelentős mértékben meghatározták történelmünket.

Az ősmagyarok a Kr. e. I. évezredben váltak önálló néppé, ekkor ereszkedtek le a nyugat-szibériai erdőségekből a Dél-Uráltól keletre húzódó ligetes sztyeppékre, ahol az eurázsiai pusztákon élő iráni eredetű szkíták és szarmaták életmódját átvéve, legelőváltó nomád, pontosabban részben nomád néppé váltak, ugyanis gazdálkodásukban az állattartás mellett a földművelés is szerepet játszott. Több száz évig éltek ezen a vidéken, ám a Kr. u. III. században a hunok, majd a Kr. u. V. és VI. században a türkök terjeszkedése nyomán nagyarányú népmozgásokra került sor az eurázsiai sztyeppe, valamint a ligetes sztyeppe övezetében, ahol a Belső-Ázsiából kirajzó nomád, félnomád török népek kerültek túlsúlyba, s vagy a korábbi, vagy a későbbi népmozgás sodorta eleinket a Dél-Urál és a Volga közé.

Itt álljunk meg egy szóra. Honnan is származtak a hunok, s milyen kapcsolatban álltunk velük? Ókori kínai feljegyzések alapján nyugati, köztük magyar történészek az Európában Kr. u. 375-ben megjelent hunokat a korábban a Kínától északra eső füves pusztákon élő hiung-nukkal, más néven hun-nukkal azonosítják, akik évszázadokon keresztül újra és újra betörtek a hatalmas távol-keleti birodalomba, s ellenük építették fel az első nagy falat (később több is épült). Majd a kínaiak a nomádok mintájára felállított könnyűlovas seregeikkel a Kr. e. 70-es években súlyos vereséget mértek a hiung-nukra, akik a Turáni-alföldre húzódtak, majd fehér hun vagy chunni néven tűntek fel újra a történelemben. De mikor hagyták el otthonukat az Európába került hunok? Egy korábbi hiung-nuk kirajzás során keltek útra? Nos, erre utalnak a Kína északi határától a Rajna-vidékig megannyi lelőhelyen feltárt, jellegzetes alakú és díszítésű, nagyméretű hun bronz áldozati üstök, illetve a Távol-Kelettől a Donig elterjedt, egységes stílusú, mintázatú arany, illetve bronz övcsatok, mely leletek mindegyike kapcsolatba hozható a nyugat felé vándorló hunokkal. Legnagyobb királyuk, Attila aztán a Kr. u. V. században a Rajnától az Aral-tóig terjesztette ki birodalma határait, s több germán, valamint sztyeppei nép került az uralma alá, köztük valószínűleg eleink is. Középkori krónikásaink az Árpádokat Attila ivadékainak tartották, ami nem lehet véletlen. A sztyeppei birodalmakban a behódolt vagy csatlakozott népek élére a birodalom­alkotó nép uralkodói családjának valamelyik férfi tagját nevezték ki fejedelemként, így az Árpádok Attila közeli rokonságából származhattak. A hunokról krónikáinkban megjelenített pozitív kép pedig egy jó hun–magyar viszony népi hagyományára vezethető vissza.

Attila azonban 453-ban elhunyt, halála után pedig fellázadtak a behódolt germán népek, s a hunok ellen fordulva a nedaói csatában döntő vereséget mértek rájuk. Birodalmuk összeomlott, hatalmi központjukból, a Kárpát-medencéből kiszorultak, több csoportra tagolódtak, egy részük pedig a kelet-európai sztyeppéken 463-ban feltűnt onogur-bolgárokhoz csatlakozott, s velük eggyé ötvöződött. Az ogur népközösségből kivált onogurok neve tíz ogurt jelent, vagyis tíz ogur törzs szövetségéről beszélhetünk. Zavaró viszont, hogy a korabeli írásos forrásokban hol különböző népekként, hol egy népként írnak az onogurokról és a bolgárokról. S mi közük volt hozzájuk őseinknek? Meglehetősen sok. Megannyi nyelven onogurokként illetnek minket. A török törzsszövetség nevéből ered az ungar, a venger, az hongrois, a hungarus, az ungur stb. megnevezésünk. Eleink is csatlakoztak a törzsszövetséghez? Vagy legalábbis szoros kapcsolatban álltak vele? Erre utal, hogy több száz török jövevényszavunk onogur-bolgár eredetű, s kiterjed mind az állattenyésztésre, mind a földművelésre, mind a lakóhelyre, mind a különböző mesterségekre, mind a társadalmi, illetve a vallási életre. A Kr. u. VI. században aztán az ősmagyarság felvándorolt a Volga mentén, miközben az onogur-bolgárok előbb az avarokkal, majd a türkökkel kerültek összetűzésbe, s vesztették el önállóságukat. 600 körül aztán az onogur-bolgárok kivívták önállóságukat a Nyugati Türk Birodalom, majd az avarok ellenében is, és Kuvrat fejedelmük újból megszervezte az önálló államukat. A Nyugati Türk Birodalom vezető erejének számító kazárok azonban Kuvrat halála után véget vetettek függetlenségüknek. Az onogur-bolgárok egy része a szülőföldjén maradt, de voltak, akik szétvándoroltak, amit a bizánci történetíró, Theophanész örökített meg. Ami ebből számunkra fontos, 670 körül – amikor egy részük átkelt a Dunán, és a mai Bulgária területén megalapította a Dunai Bolgárországot – az összeomló onogur állam egyik néprésze beköltözött a Kárpát-medencébe. Ezzel kezdetét vette a kései avar kor, melynek népessége a régészeti leletek szerint alapvetően különbözött a korai avar korétól. S bár Nagy Károly frank uralkodó 800 körül megsemmisítette az Avar Kaganátust, a kései avarok megélték a magyar honfoglalást, sőt az Árpád-kor első századának magyar nevű településeit nem mind a honfoglaló magyarok, hanem részben a kései avarok népesítették be. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kései avarok, vagyis a 670 táján az összeomló onogur-bolgár államból betelepült nép magyar nyelvű volt. Lehet, hogy a magyarság egy része nem húzódott fel a Volga mentén, hanem az onogur-bolgárokkal maradt? A végleges válasz még várat magára.

Lajos Mihály