Vajda János: Ruházat

2022. július 3., 12:35 , 1114. szám

„Fejedet hidegen, lábadat melegen”

Régi szabály, mégis vannak ám elegen,
Akik viselkednek éppen megfordítva,
Aztán kettesével áll elő a hiba.

 

A gyerek örül a báránybőr süvegnek.
Néhol ilyet már még nyárban is viselnek.
Pedig ezzel fejét úgy elkényezteti,
A legkisebb hideg könnyen megárt neki.

 

Fejedet, nyakadat hideghez szoktassad.
Kalapot viselhetsz kisség magasabbat;
Téli, nyári lehet vastagabb kelméből,
Ez óv meg a széltől, nyári nap hevétől.

 

A többire nézve úgy intézd, hogy nyáron
Testeden, ha száraz, a szellő átjárjon.
Ha lehet, gyapjúból csináltasd ruhádat,
Melyen az izzadság mihamar fölszárad.

 

Szép a feszes ruha, de nem célirányos,
S már nem is szép, ha a termet nem szabályos.
Azért öltözeted kényelmesre szabasd,
Egészségre úgy, mint dologra alkalmasb.

 

Nadrágot a szíjjal szorítni legényes,
De kivált erősen, mondhatom, veszélyes.
Okozója lehet bél-, hashártya lobnak,
Mert alatta a vér bátran nem foroghat.

 

 

Vajda János költészetét általában azzal a nem kevés, de mégiscsak jól körülhatárolható néhány tucat költeménnyel szoktuk azonosítani, melyeket a legtöbb elemzésünk mindig számba vesz. Van viszont egy olyan versciklusa is a szerzőnek, melynek darabjaival elég ritkán szoktunk találkozni. Pedig érdeklődésünket már a versciklus címe is felcsigázza, nézzük csak: A jó egészség és a hosszú élet titka.

Kit nem érdekel ez a téma? Ki ne szeretne jó egészségnek örvendeni, és hosszú életet élni? Szerzőnk erre számítva tér ki versciklusában életvitelünk legalapvetőbb dolgaira.

Elsőként például a lakásra, annak is a legfőbb kritériumára, hogy „az legyen száraz”. Aztán beszél – természetesen külön-külön költeményben – a napirendről, a gyermeknevelésről, az étel, ital, álom igényeiről; de az orvosok és az orvosság titkait ugyanúgy számba veszi, mint a fürdést, a test ápolását, sőt még „a léghuzamot” is.

A ruházatról szóló gondolatai pedig, láthatjuk, hogy melyik örök igazságból indulnak ki. A „fejedet hidegen, lábadat melegen” bizony olyan alapelv, amit soha nem fog tudni meghaladni semmiféle „korszerű”, „mai”, „haladó” élettudomány...

 Penckófer János