Hazatérnek-e még az elmenekült milliók?

A különböző becslések szerint közel 6 millió polgár hagyta el Ukrajnát a háború miatt. Sokan közülük már hazatértek: az európai országokkal közös határátkelőhelyeken azt mondják, sokkal többen lépnek be naponta Ukrajnába, mint ahányan elhagyják. Azonban a menekültek közül már minden tizedik más országban szándékozik folytatni az életét. Az RBK–Ukrajina szakértőket kérdezett arról, fenyegeti-e Ukrajnát demográfiai válság a külföldre távozottak miatt.

Ellentmondóak az adatok a tekintetben, hogy a háború kitörése óta hányan hagyhatták el az országot. Annál is inkább, mivel nincs egyetértés abban, hogy kiket tekinthetünk menekülteknek.

Ella Libanova, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia M. V. Ptuha nevét viselő Demográfiai és Társadalomkutató Intézetének igazgatója szerint például nem azt kell számolni, hogy hányan utaztak el, hanem hogy hányan maradtak külföldön a háború alatt.

„Február 24. óta 2,8 millióval többen léptek ki Ukrajnából, mint ahányan beléptek. Ezek a határőreink adatai – én leginkább bennük bízom” – zárja rövidre a vitát.

Libanova adatai szerint a háború előtt mintegy 3–3,5 millió ukrán dolgozott külföldön. Következésképpen most mintegy 5,5–6 millióan tartózkodnak a határon túl.

„Ha a háború aktív szakasza elég gyorsan véget ér – mondjuk nyár végére –, a háború miatt távozók közül 500–600 ezren maradnak külföldön. Ha viszont egy évnél tovább húzódik, attól tartok, hogy ez a szám 2,8 millióról 5 millióra nő” – mondta a szakértő.

Véleménye szerint ugyanis továbbra is lesznek, akik el fogják hagyni az országot. És ha a „forró fázis” hosszú ideig tart, akkor a visszaáramlás teljesen leáll.

Szerinte az is „valószínű, hogy a most ott lévő nők túlnyomó többsége talál munkát, elfogadható lakást tud bérelni, a gyerekek iskolába, óvodába vagy egyetemre fognak járni. Ha Ukrajnában nem olyan állapotban van a lakásuk, amilyenben szeretnék, ha elveszítik az itteni állásukat, akkor a nők nem térnek vissza. A férfiak pedig elutaznak hozzájuk, amikor el tudják hagyni az országot”.

A szakértők úgy vélik, hogy a háború és a menekülési hullámok után mintegy 30 millió ember maradhat Ukrajnában.

Az ukránok körülbelül 8-9%-a kijelentette, hogy soha nem tér vissza Ukrajnába – erre az eredményre jutott a Rejting Szociológiai csoport, amely lengyelországi polgáraink körében végzett közvélemény-kutatást május elején. Akkoriban sokfelé „győzelmi” hangulat uralkodott, számos jó hír érkezett otthonról, például az Egyesült Államok támogatásával kapcsolatban. Most egyre gyakrabban mondogatják, hogy a háború elhúzódik, és az új becslések szerint a menekültek 10%-a nem tér vissza Ukrajnába – mondja Olekszij Antipovics, a Rejting Szociológiai Csoport igazgatója.

Amikor kezdetét vette az ukránok tömeges kiutazása Európába, a nyugati média gyakran cikkezett arról, hogy a menekültek európai támogatása példátlan: az emberek szívesen felajánlották nekik a lakóhelyüket, sok ország lényegében útlevél nélkül is befogadott embereket.

Polgárainkat Európában valóban másként látják, mint az észak-afrikai, közel-keleti és ázsiai migránsokat – mondja Jevhen Holovaha, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének helyettes vezetője. „Mindenekelőtt a kulturális közelség miatt van ez. Az ukránok európaiak, bár keletiek. Nézeteinket tekintve közel állunk az EU-országok lakosaihoz. Másodszor, az oktatási szint nálunk valóban magas. Szinte minden ukrán középfokú végzettséggel rendelkezik, ellentétben az ázsiai és afrikai migránsokkal. Alkalmazkodóképességünk jobb, fel tudjuk venni a versenyt a munkaerőpiacon” – magyarázza Holovaha.

A távozók oroszlánrészét kisgyermekes nők teszik ki. A 60 év felettiek aránya 15% körüli, mutat rá Ella Libanova. „A németek szerint a háború elől elmenekültek 70%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik. […] Egy lengyel tanulmány alapján a menekültek közül sokan rendkívül versenyképesek, olyan káderek, aki keresettek a munkaerőpiacon – orvosok, tanárok, a szolgáltatóiparban dolgozók” – jelentette ki.

Holovaha nem hiszi, hogy az európaiak válságnak vagy valamilyen negatív tényezőnek tekintenék az ukránok érkezését. „A legtöbben megértéssel viszonyulnak ahhoz, hogy nők és gyerekek menekülnek a háború elől. Az EU lakossága körében végzett minden felmérés, amelyet eddig láttam, éppen ezt mutatja” – jegyzi meg a szociológus. „Amennyiben a háború elhúzódik, változhat a hangulat Európában. Egyelőre azonban nem látok okot erre” – teszi hozzá.

A Rejting Szociológiai Csoport szerint Ukrajnában a válaszadók mintegy 40%-a veszítette el állását a háború kitörése után.

„Most stagnál a gazdaság. Az emberek külföldre mennek, ha nem lesznek munkahelyek. De amikor a gazdaság növekedni kezd, megjelenik a kereslet a munkaerő iránt. Lehet, hogy külföldről kell majd őket bevonni, és akkor nagyon kiegyensúlyozott migrációs politikára lesz szükség a munkavállalókkal kapcsolatban Ukrajnában” – véli Antipovics.

Ahhoz, hogy az ukránok visszatérjenek, mindenféleképpen fenn kell tartani a hétköznapi emberi kapcsolatokat – hangsúlyozza Ella Libanova. „Például ha egy kijevi iskolában tanultak a gyerekek, fel kell venni velük a kapcsolatot, hogy legalább kommunikálni tudjanak az osztálytársaikkal, a tanárral. Hogy érezzék, innen származnak” – magyarázza a szakember.

Libanova ugyanakkor rámutat: amikor majd döntenek a menekültek hazahívásáról, az elsősorban gazdasági kérdés lesz, és aligha lehet majd arra számítani, hogy anyagilag fogják támogatni a visszatérőket. A szakértő csak abban reménykedik, hogy „nem lehet mindent kolbásszal mérni”.

(zzz/rbc.ua)