A szamócapalánta előállítása

A háborús időszak ellenére igen sok gazda gondolkodik a szamócaültetvények újratelepítésén. A gazdálkodók egy része maga állítja elő a szaporítóanyagot, míg mások a komolyabb technológiát igénylő úgynevezett frigós (hűtött) palánták vásárlását részesítik előnyben. Akár magunk előállította, akár vásárolt szaporítóanyaggal dolgozunk, mindenképpen az az elsődleges cél, hogy egészséges, fertőzésmentes szaporítóanyagot telepítsünk. Alábbi írásunkban a szamócapalánta előállításának módozatait vesszük sorra.

Indanövényről nevelt tálcás palánta

 A két-három lomblevelű, meg nem gyökeresedett indanövényeket június–júliusban gyűjtik be, majd ezeket a gyökérzet nélküli növényeket tőzeggel töltött tálcába ültetik. A frissen ültetett növényeket az első napokban gyakran szükséges öntözni, erre a felső párásító öntözőberendezés a legalkalmasabb. A palánták gyökerei kb. 20 nap alatt szövik be a tápkockát, a növények ekkor ültetésre készek.

Szabadgyökerű friss palánta

Ezek a vegetációs időszakban kitermelt meggyökeresedett indanövények. A szabadgyökerű palántákat felszedés után azonnal el kell ültetni (maximum egy napig tárolhatók vizes újságpapírba csomagolva), a gyökérnek nem szabad kiszáradnia, fontos a gyökerek nedvességtartalmának megőrzése.

A frigópalánta

Előállításának módszereit Olaszországban dolgozták ki. Még az 1960-as években kezdett elterjedni a nyugalmi időszakban kitermelt és utána hűtve tárolt szaporítóanyag használata. Az anyanövényeket talajtakarás nélküli bakhátakra ültetik április végén. Májusban a virágzatokat eltávolítják, így serkentve az indanövények képződését. Augusz­tusban az anyanövényeket kivágják. A meggyökeresedett indanövényeket télen, nyugalmi állapotban termelik ki. A betakarítógép előtt egy kaszálógép halad, mely levágja a növények leveleit, ezzel megkönnyítve a palánták válogatását. A kitermelt palántákat konténerekben szállítják a válogatóüzemhez, ott a feldolgozásig hűtve tárolják, a tarolást követően méret szerint válogatják. A válogatott palántákat fóliával bélelt, egyszer használatos háncsrekeszekbe helyezik, és pár órán belül a gyorsfagyasztó cellába viszik, ahol -2 °C-on 12–24 óra alatt megfagyasztják, majd a tárolócellákban -1,5 °C-on tárolják akár 10 hónapig is.

Waiting Bed Plants – váróágyas palánta (egy külföldön alkalmazott szaporítási mód)

Nagy átmérőjű, 17–22 mm-es rizómájú, szabadgyökerű friss palántáról van szó, amelynek két típusa létezik. Az egyiket kis méretű (A-) frigópalántából nevelik, vagyis június végén vagy július elején ültetik ki szabadföldi szaporító telepre 30 x 30 cm-es térállásba. A nyár, valamint az ősz folyamán a virágokat és az indákat eltávolítják. A növényeket öntözik, tápoldatozzák, így nevelve azokat egészen decemberig. A palántákat elágazódásaik száma szerint osztályozzák két-három kategóriába, majd a leveleket meghagyva rekeszekben (90–150 db/rekesz) hűtve tárolják -1,5 °C-on. A nevelt növény már kétéves, amikor a végleges helyére kerül: az első év májusában keletkezik az indanövény, januárban termelik ki, a második év júniusában ültetik ki a faiskolában, télen kitermelik, és tavasszal kerül a termesztőüzembe.

A váróágyas palántákra jellemző, hogy igen sok virágot hoznak (40–50 db), az első virágokból nagy méretű gyümölcsök fejlődnek, amelyek korán beérnek.

A másik nevelési mód, hogy frigópalánta helyett tálcás palántákat használnak, melyeket augusztus közepén ültetnek ki a palántanevelőbe – ez a zöld váróágyas palánta. Ehhez július 10-e körül gyökérzet nélküli indanövényeket gyűjtenek be a faiskolából, melyeket 20–30 nap alatt tálcában meggyökereztetnek. Ebben az esetben a nevelőbe kiültetett növények nem tartalmaznak virágrügyeket, így nem kell eltávolítani azokat. Az így kapott növény egy évvel fiatalabb, mint a frigópalántás változata, ennek köszönhetően kisebb a bogyók elaprósodásának kockázata.

Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza